Le Café de Capucine

Sziasztok! A matektanárom büszke lenne rám - vagy hibát találna -... napok óta szabad időmet (1 óra napközben és az éjszaka) azzal töltöm, hogy burkolatokat és élvédőket számolok és a mérnök férjem csak futólag nézi át a munkám, mert bízik abban, hogy jó az, ami csinálok. Ahogy Sylvester Stallone mondja az egyik kedvenc gyerekkori filmemben, az "Oscar"-ban a beszédtanárnak: persze, hogy könnyű, ha van értelme a szövegnek! Itt is, ha térben elhelyezhető és reális méretekről beszélünk, nem csak elméleti dolgokról, akkor öröm vele dolgozni. Igen, az egész művészeti tanterv a realitás ellenkezőjére épül, de azzal már megbékültem. Nem szoktam reklámozni, de nem vagyok a reáliák nagy cimborája, annyira nem, hogy középiskolában minden félévem és év végém gyomorgörccsel telt, hogy nehogy megbukjam. Csodák csodájára, találtam egy olyan embert, akire bizton rábízhatom magam a számok területén és elvett! A fent említett pedagógus csodálkozott ezen a legjobban, hogy ilyen különbö...

Sziasztok! Nem leszek rest megmondani, a fejem a fellegekben időzik meg a kávéspohárban, ha magam lehetek kicsit. Nincsen bejutása oda senkinek, ilyenkor a az angol farmházak alaprajzát böngészem századfordulós katalógusokban, Japánról falok minden információt, félelmetes történeteket olvasok, beszámolókat, vagy épp felemelőeket Shirley Mclaine tollából. Csak semmi realitás. Túl sok jut ki belőle. Tegnap Z. hisztirohamot kapott, miután végigkergettem a házban és rekedtre ordította magát, felemeltem mint egy csomagot és leraktam a helyére. Én is a sírás határán voltam a tehetetlenségtől.  Csak ült a konyhaszéken a kis gumicsizmájában és egy nagy pufikabátban, ami miatt kitört a vihar, nem akarta levenni. Zihálva vette a levegőt, elfelejtve a természetes ritmusát, baba haja a halántékán és a homloka körül átizzadt a drámától és a nagy kabáttól. Egy összetekert szelet sonkát adtam a kezébe, hogy visszanyerje az egyensúlyt, miközben elgondolkodva majszolt, átölelte a nyakam, nem a...

Sziasztok! Sajnos a húsvéti időszak kicsit megnyirbálta az étkezési rutinomat, de azért vannak itt olyan fénypontok, amelyeket érdemes felvenni az állandó repertoirba. Amióta nem tartok itthon sem lisztet, sem cukrot állandó keresésben és kísérletezésben vagyok, hogy találjak egy megfelelő kevert tészta receptet, amely kielégíti az édes iránti igényünket és nem egy picike adag, ami tessék lássék alapon felkínálom és 2 falat az egész, mert egészséges és drágára jönne ki. Tudom tudom ne is mondd a litániát, hogy: az édességet nem azért esszük, hogy jól lakjunk, hanem az csak egy kis falatka, étkezés után... igen, de azért az sem rossz, ha nem marad benned hiányérzet az elfogyasztása után, hogy még egyet jó lett volna enni. Ez a kis süti nem csak kompromisszumos megoldás, vagy vigaszdíj, hanem olyan desszert, amit egy hagyományos sütivel szemben inkább választanék. Ez azért nem egy rossz ajánlólevél? Könnyű és az íze mégis összetett, hamar készen van és jól variálható. Véletlenül ta...

Sziasztok! Lehetne gömbvillám is, de a theátrális szóhasználat nem az asztalom.  Az utolsó bejelentkezésem óta már majdnem egy hónap telt el, de ki számolja? Valószínűleg csak én magam, a köszönés hetek óta várakozik az oldalon, várva a folytatást. Hiányérzetem volt, mérges voltam magamra, mert estére már nem foglalkoztam értelmes dolgokkal, csakis olvastam, vagy még rosszabb: csak elcsösztem az időmet a 9gag-en, mert mentálisan nem voltam többre képes. Valahogy a gyerekem délutáni ébresztőórája úgy vagy összehuzalozva, hogy megérzi, mikor akarok melléülni valami magános dolognak, ugyanis a főzés és takarítás nem annyira az önző kategóriát gazdagítják. A csodálatos melegedő idő kihozza belőlem a pozitivitást és egyre kevesebb időt töltünk a lakásban, csak annyit, amennyi a cipő és a pulcsi felimádkozása a kiscsajra. Ugyanis ő mostanában rájött, hogy a dráma a vérében van és nem fél használni.    Ahogy a múltkor leírtam, hogy most már olyan anya vagyok, akit a gyerek...

 A felirat elég vicces, jól mutatja az előítéletek agyatlanságát: Ez a kender ipari célú rost kinyerésérére szolgál. THC (hallucinogén tartalom amiért elszívják a kistestvérét) tartalma közel 0. Kérlek hagyd békén! Lehet, hogy még azt is odaírtam volna: mielőtt rongálsz, olvass utána 5 percet! De ők csak szolidan odaírták a honlap címét hogy ellenőrizhető legyen az állítás. Ez a bejegyzés azért íródott, mert azt akarom, hogy ezeket az információkat valaki, valahol olvashassa az anyanyelvemen. Ezeket a dolgokat még nem láttam sehol sem, pedig nem kevésbé fontosak, vagy érdekesek. Tudjátok, mostanában (a készülő projectem miatt) sokkal több gondolatomat foglalja le a jövő. Nem a távoli megfoghatatlan éra, amikor már a nap kialszik és az emberiség kis kolóinái fognak vándorolni bolygóról bolygóra, hanem az a jövő, ami mondjuk 30 év múlva lesz. Vajon a gyerekem hány olyan állatot fog látni a könyvében, amire kénytelen leszek azt mondani, hogy: - Sajnos drágám, ez a faj már kih...

Előszó: Megint ezt a képet választottam a legtetejére, ugyanis évek múltán is ez fejezi ki számomra a leginkább mi az elérendő cél: egy olyan élelemforrás kialakítása kortól, anyagi helyzettől függetlenül, amely mindenkinek a javát szolgálja. A többi csak csili vili és belebeszélés. Ha ezt az idős pár képes volt erre akkor mindenki, akinek van egy napos sarka a kertjében. Ne feledjétek ha egy szegény országban, sovány talajon kivitelezhető, akkor nem kerülhet nekünk sem egy vagyonba, hogy funkcionáljon. Csak az a drága ha szépet is akarsz. Mint például a citromfás: De sokféle, mint ahogy az éghajlatok és az emberek, akik abból építkeznek és úgy, ahogy tudnak. Ebből válogattam néhány képet alább.  Vannak olyan kérdések az életemben, amik megmelengetik a szívem, elhívatást érzek a bemutatásuk iránt, de sajnos sokszor nehezen vagy sehogysem emelhetők be az életvitelembe és a családunk mindennapjaiba. Például nagyon tetszenek a konténer házak, vagy mit ne mondja...

Sziasztok! Sajnálatos módon most van egy kis megakadás és lazaság a diétában, ugyanis nem tudom mi van velem, de hetek óta nem tudok aludni. Ennek folyománya, hogy napközben megint a hülyeségekhez nyúlok nasiként és kívánom a szénhidrátot. Ha nincs egy kisgyerekem, aki felkeltene éjjelente, akkor majd én kreálok magamnak egy fáradt reggelt.  Így ennek az állapotnak az egyensúlyozására kitaláltam egy receptet amely egy nagy gyerekkori kedvencet dolgoz meg kicsit és aminek egyetlen eredeti alapanyaga sem illeszthető be a jelenlegi életmódomba. Vannak olyan receptek amelyeket sokáig kell keresni, hogy a megfelelő arányokat és állagot elérjük, van ahol mintha kisütne a nap, úgy megy minden mint a karikacsapás és a végeredmény tökéletes. A nudli egy napos recept. A tészta szépen összeállt, főzéskor ruganyosan és szétfővés nélkül állta a sarat ÉS az íze is kitűnő. Túl szép, hogy igaz legyen. A hempergető prézli helyett olyan helyettesítőt találtam, amiről nem mondanád meg, hogy elté...