Le Café de Capucine

Tudom, a brownienál szokták használni a vaniliás változatra a blondie kifejezést. De ül a megnevezés, mert olyan visszafogott, szelíd kis reggeli, hogy az ember mindenképp el akarja "rontani" egy kis finom tejeskávéval, semmiképp espressoval! Ma reggel jutott eszembe hogy réges rég nem készült ilyen a háztartásunkban majdnem 3 éves bejegyzést kellett előbányásznom, hogy az arányokat megnézzem. Ezért is döntöttem úgy, hogy változtatásokkal ugyan de leírom. Napok óta ködös idő van itt a keleti végen, Debrecenben. Gyerekkorom óta imádom a ködöt, lenyűgöz, legszívesebben belebújnék és bizony nem is látszanék ki belőle. Ma reggel is erre ébredtem, hétvégenként ki szoktam settenkedni a konyhába és főzök egy kávét, közben kábán kibámulok az ablakon keresztül a parkra és a nagy tölgyfa lombjára, ha lefőtt, rávetem magam az aktuális agymenésemre ami épp érdekel. Például ezen a hétvégén kender pozdorjából épült házak építését néztem, vagy a mézkészítés, vagy a fürjtojás beltartalmi...

Ma úgy megörültem annak hogy emberi időben, még akkor hazaértünk hogy nemhogy világos volt, olyan korán volt, hogy igazából rámondhattuk az ételre hogy ebéd! Mert már kaptunk néhány mosolyt amikor beestünk valahova 5-6 körül, rágva a küszöböt és odavakkantottuk, hogy ebédelni óhajtunk, mert akkor jutottunk odáig. Volt itthon kiolvasztva egy kis marha felsál, sok zöldséggel, hirtelen megsütve, olajos magvakkal készítettem el. Tudom kedves gasztro tudorok, akik vetitek a keresztet, egy felsált így szentségtörés elkészíteni, de a fent feltüntetett idő állt rendelkezésemre és egy éhes ember várta az a ritka alkalmat, hogy.. tudjátok. Talán nem meglepő: egy ilyen gyönyörű alapanyagból nagyon jót ettünk. Ha el akarom bagatellizálni a dolgot, azt mondom, hogy csak feldíszítettük egy kis hordozóanyaggal ezt a csodálatos ízt. Hozzávalók: 2 dkg vaj 3 gerezd fokhagyma 25 dkg marhahús 200 g brokkoli 50 g sárgarépa fél evk só egy fej vöröshagyma fél marok mazsola fél fej citrom...

A tegnapi bejegyzés hiányzó darabja. Vagyis tudtam hogy a fényképezőmön van csak lusta voltam elővenni a táskámból. Remélem tetszik Nektek. Félkész állapotában van. Ezután következik a radírozás és pácolás.

Forrás: amint látjátok: thefrugualgirls.com Ahogy a 9gag-en kihirdették november 1.-én: vége van a jelmezbemutatónak, nem kell gondolkodni a nagy durrantáson, aminek a képe mindenki fejében benne van és felismeri, mégsem jut eszébe megcsinálni. A kutyára, macskára, teknősre ezentúl az ijesztő jelmeze helyett mikulás sapka kerül. Más szemmel kezded el nézegetni az üzletek kirakatát és ezt ők is tudják. Vagyis ők tudatják velünk azokkal a korai fecskének szánt mikulással és szaloncukorral amit láthatunk a metróban amikor az iskolai tanszer hadjárat befejeződik. Tik-tak, csing-csing pénzed csörrenjen a mi kasszánkban! Forrás: diyjoy.com A reklámplakátok színei reagálnak a készülődésre, elkezdtek több csillogó elemet, intimitást sugárzó bordót, barnát, aranyat használni.  Az ember ahogy ránéz ezekre a képekre szinte érzi az alma és fahéj illatát. Állj, ha bolttulaj lennék, most bizony beállítanék a csatasorba néhány alig látható helyre egy kis illóolaj párnát, hogy az is va...

Nagyon tudom értékelni azt, hogyha nem direktbe akarnak minket megfogni a reklámok. Négy évet húztam le marketing szakon, mindig érdekelt az eladás, de az biztos, hogy egyszer sem tárgyalták a komoly könyvekben, hogy humorral meg kerülhetjük azt az egyszerű tényt, hogy hogy el akarunk adni valamit.  Az utolsó 20 évben talán miután azokat a könyveket, amiből tanultam már elküldték a nyomdába egy különleges generáció cseperedett fel a reklámszakemberek rutinját kinevetve: ők voltak azok, akik nem voltak szégyellősek játszani. Ahogy Huizinga is leírja a "Homo ludens" vagyis játszó ember című könyvében, akármennyi idősek vagyunk, vágyódunk arra, hogy játszunk. Így nem csoda, hogyha megfognak, közvetve a pénztárcánkat is megfogja az a kezdeményezés, ami életre hívja a játékot, az összekacsintást, a poént, az elme munkát.     Humorral még egy olyan helyre is bemész, ami nem biztos hogy tervben volt. A képlet egyszerű: elolvasod, felnevetsz és lehet hogy megkívánod az a beígért...

Vannak olyan helyzetek, amikor Te leszel az összeférhetetlen, a balhés. Nem akarod bántani a másik embert, de nem tudod tolerálni a viselkedését. Annyiszor voltam akin áttapostak, de én is megfosztottam a másik embert attól, hogy egy korrekt veszekedéssel megkapja a visszajelzését a viselkedése miatt. Így ő maradhat gerinctelen, önző, zsarnok stb. és te maradhatsz a balek, aki a rövidebbet húzza. Ne foszd meg a lelki nemesedés lehetőségétől a másikat a hallgatásoddal és a lenyelt békával. Mondj nemet, legyél nemes.   A társadalmunk nem tudja kezelni ha a másiknak nem tetszik valami. Sem kimondani nem tudjuk, sem elfogadni, hogy valamit elrontottunk. Mondd magadban: ez a helyzet az én felelősségem, ha én is kavartam a szart, az én felelősségem a legkisebb hullámokat kavarni.

Ez az étel egy mérföldkő volt a közös életünkben. Örültem, hogy hamarabb hazamehettem és mire a magas Ő hazaér, kész is volt a vacsora. Lelki szemeim előtt már láttam elbizakodottan azt, hogy finomat vacsorázunk, koccintunk egy pohár borral és...kotkodács, kotkodács! Kitérő: A How I met your mother-ben nagyon jól megfogták ezt a dolgot, amikor a gyengébb nem képviselői és Ted romantikus dolgokról beszéltek, a pasik agyában csak kotkodácsolást lehetett hallani. Ők így védekeznek a plusz információk ellen.    Ez volt az első olyan étel, amikor az ember protestált, hiába volt éhes, hiába kifázott az esőben. Ő egy nyers répával a szájában kinyitotta a hűtőt és tüntetőleg elővett egy zsömlét és inkább főzött magának néhány virslit. Mármint addig kereste a frankfurtert, hogy sóhajtottam egyet és a kezébe adtam, nagyon szomorú voltam, szívem szerint azt mondtam volna, hogy keresse meg magának. Azzal vigasztaltam magam, hogy minden párkapcsolatban előfordul és hogy a családom m...