Le Café de Capucine

Lehet, hogy már szóba került ezen a helyen, de Cruise úr nem a szívem csücske. Ennek ellenére nem vitatom, hogy ami miatt híressé vált, abban hozza a szintet, legyen akármilyen fura figura a hét többi napján. Megnéztük az új "Tom Cruise-os filmet", a Holnap határát. Ez a lehetőség kínálta magát, mert ahogy Gojilánál leírtam, egy ingyen mozira kaptunk ígéretet, eltelt azóta minimum 2 hét, addig elévülhetett volna. Hittem is, nem is, mert a vállalati attitűdöket látva eddigi életemben, nemhogy kárpótlást kaptunk volna az általuk elkövetett hibáért, hanem inkább elképzelhetőnek tartottam volna, hogy mindenki úgy tesz mintha nem is lett volna semmi és lapítanak mint sz..r a fűben. De nem, mert ez egy kis mozi, újjáéledő öntudattal és illékony nézőközönséggel, nem engedhetik meg maguknak, hogy elveszítsenek 2 visszajáró vendéget, akiket már arcról ismernek. Ha csak lapítottak volna, biztos nem mentünk volna többet, csak akkor, amikor már elfelejtjük. Sajnos nagyon jó a memóriám...

A mai nap ért egy szomorú felfedezés: kérem tisztelettel, ma már annyira sem bízhatunk senkiben vásárláskor, hogy még az aprót is meg kell olvasnunk. Ugyanis a kétszázasok közé bújva találtam egy születési évemben nyomott, békebeli 10 forintost, színre, nagyságra azonos a testvéreivel. Szégyellje magát az, aki így akar nyerészkedni, csak kicsivel károsítja meg a másik embert, de elég, ha naponta csak 10 érmét áldoz be a gyűjteményéből.... Öröm az ürömben, hogy ott nagyon szép csirkemellet vettem, ami azért könyörgött, hogy valami finom legyen belőle. Küldetés teljesítve, bár ilyen anyaggal öröm dolgozni. 4 emberes adag jött ki belőle és a babbal kombinálva csak egy ember jutott eszembe: Bud Specer.  Bud Spencer csirkéje Hozzávalók: (4 személyre) 2 egész, bőrös csirkemell 100 g szárazbab 1 dl fehérbor 1 kis konzerv sűrített paradicsom 3 gerezd fokhagyma 1 közepes paradicsom 2 tk só, kevés bors szárított oregano chilli paprika ízlés szerint (savanyítva, vagy sz...

A fülledt meleg és a júniusba hajló tavasz egyik velejárója az évnek ebben az időszakában egy fa "termése", ami egy bukfencező fehér kis szösz, ami a koszos város utcáin, az autók szélvédőinek alsó tövében gyűlik fel. Ez a növény mindig eszembe juttatja az egyik kedvenc filmemet, aminek címe: Tigris a hóban. Bohókás kis film, tonnányi nehéz mondanivalóval, viszont így is fulladozva kacagsz a helyzetek komikumán. Nem olyan sokszor, mert háborús drámáról beszélünk, de azért akad. Roberrrrto Begnini, a főszereplő, aki taxisként és hithű katolikusként meg kell vallania a hátsó ülésen utazó papnak, hogy megkívánt és megrontott egy bárányt. Ez a sovány fél óra beírta magát a világ filmes történelmébe. A legbizarabb motiváció olasz tanuláshoz, hogy megtanulj úgy darálni, ahogy ő.   Amikor megnéztem, egy vonulat volt nagyon megkapó számomra: amit Roberto Begnini Az élet szép című filmjében is mutat: összedőlhet a világ körülötted, lőjenek a füled mellől, vagy épp oda sugdo...

A fiatalember szerencsét hozó napja. Apu nem osztozik az örömben. Nagy fehér Öntudat. Egyik kedvenc: lehetne a "Szeretem a testem!" műsor (ha még van) zászlóshajója Mindig a szívem csücske volt, amikor a sok kedvenc témáim néhánya összefogózkodik és valami csodálatosat hoz létre. Jelen esetben a címkék a következők: történelem, emberek, New York és az ucca. Nem elírás, nézzetek meg néhány századfordulós térképet, egy utcát sem találtok. A fotós aki ezeket a fotókat készítette, Vivian Maier, akit szuper tehetségesnek és jó szemű, érzékeny fotósnak tartok. Azt írta a fülszöveg, hogy a képeit, csak a halála után hozták nyilvánosságra, 2011-ben, miután egy történész megvette a negatívokat egy aukción.  Különleges, abból a szempontból, ahogyan ábrázolja ezeket az egyszerű embereket, ahogy rád néznek...  Némelyik nevetésre ingerel a jellem komikuma vagy bája mia...

A tudatlanság ártatlanságával vetettem fel péntek délután az embernek, hogy milyen lenne  a Godzillát megnézni péntek esti programként. Zöld jelzés. Egyeztetés a mozival, akik visszatérő őrültként tekintenek rám, olyanra, aki annyira pofátlan, hogy a mozigépésszel dönti el melyik filmet válassza, a jegykezelővel cseveg arról, hogy az esti előadásra hány ember várható. Mindegy, addig jó megoldásnak tűnik, amíg nem mondják, hogy olvassam el a világító dobozból, vagy az újságból, vagy a moziműsorból. Summa summarum, Godzsilá. Anyukámat felhívtam előtte, legalább olyan jót nevetett, mint amikor komolyan elvonultunk megnézni a Batmant, vagy a Jurassic parkot és gömbölyű kacagása közepette megjegyzi: az nem gyerekmese? Na oszt, probléma? Beestünk és fancsali képpel megvettük a 3D-re szóló jegyet, nem volt apelláta, aki most jön, annak csak ilyet adnak. Utólag ez lett a szerencsénk. Nem néztem utána ennek az ikonikus japánikumnak, csak a klasszikus jelenet van benne a ...