Le Café de Capucine

El akartam mesélni hogy jártam múlt vasárnap, perecet sütöttem. A receptleírásoknál "könnyű" kategórába sorolta az a szadista szemét, aki azt felejtette el megemlíteni, hogy kapok a gyúrás és a kelesztés után egy olyan kelt tésztát, ami sodrásnál üreges lesz ami azt jelenti, hogy formázhatatlan, szétesik a kezedben. Nosza, dédnagyanyám fegyvere, a csuda kalácsnyújtófa kikerült hímzett tartójából és megpüfölte, kinyújtotta az előzőleg olyan gondosan elosztott cipócskákat, hogy ha nem is sodrással, felvágással lehessen előre jutni. A kötelező érvénnyel megemlített kifőzés alkalmával a nagy nehezen megformázott perec szerű akármi végképp elveszíti tészta alakját és tyúkbélhez válik hasonlatossá. Minden várakozásod és gusztusod elmegy tőle. Ezután még süsd is meg. Summa summarum, egy 2 órás kelesztő és még 2 órás kifőző és sütő szakasz végén kapsz egy belül élesztő ízű, vagy szénfekete sós süteményt. Szegény P. próbált volna segíteni, de ilyenkor olyan vagyok mint anyukám, ...

 Egész életemben hadi lábon álltam a savanyú káposztával. Akárhányszor bementünk egy vásárcsarnokba, mindig megcsapott az az átható szag, ami nélkül nincs piac: a savanyú káposzta. Maga az erjedés szaga, egy gyermek még édeskés tejbegríz, palacsinta ízvilágának nincs förtelmesebb ezen a teremtett világon. Teltek múltak az évek, a tinédzserkorban minden fogyni akaró (lefedtem a teljes létszámot) nőkezdemény hall a nagyon hatásos egyszersmind derékvonaltól délre szeles időt előidéző káposztaleves diétáról, illetve a savanyú káposzta áldásos méregtelenítő funkciójáról az emberi szervezetben, ami ennek köszönhetően fogyaszt is. Eredmény: csipesszel az orromon, de megeszem és konstatálom, hogy ízre nem rossz. Megint eltelt 10 év és eljutottam odáig, hogy elkezdtem gondolkodni azon, hogy mivel lehet finom, túl a székely és toroskáposztán. A káposztában lévő savak, istenien megpuhítják a húsokat. Anyukámtól tanultam ezt a receptet, további eredete ismeretlen. Nem is nagyon nevezn...

Tudtam már régen is, hogy Degas-nak igaza volt, mikor ezt mondta: "Egy műalkotáshoz elég a fekete és fehér." Ez igaz a szépiára is.

 Ezt ma reggel olvastam és kihúztam magam kávézás közben. Egy terapeuta nyílt levele a női tartásról és a párunk választásának fontosságáról. Legfőképp a saját kislányának írta, de mindannyian valaki más kislányai vagyunk, nekünk is tudnunk kell róla. „Drága Aranybogaram, Édesanyád és én nemrég felütöttük a Google-t egy választ keresve. Félig begépelve a kérdést, kidobta a legnépszerűbb keresések listáját- ez állt a lista tetején: hogyan tartsuk fenn a férfi érdeklődését? Riasztó volt. Számos cikket átfésültem, ami arról adott tanácsokat, hogyan legyél nőies és kívánatos, hogy mikor vigyél neki szendvics helyett inkább sört, és hogyan éreztesd vele okosságát és felsőbbrendűségét. Ez felháborított. Kicsim, nem a te feladatod, nem is volt és soha nem is lesz az, hogy „fenntartsd az érdeklődését.” Kislányom, a te feladatod egyedül csak az, hogy tudd mélyen a lelkedben- ott azon a megingathatatlan, elutasítástól, veszteségtől és egótól zavartalan helyen-, hogy te megér...

Egy megtakarított penny, egy keresett penny. Lehetne szivárvány szőrű pónira hivatkozva trillázni, hogy de jó, hogy elkezdődött hét, viszont ez az állítás csak részben állja meg a helyét. Örülök, hogy levehettem a mamuszt, hogy a hajam valahogy kifésülődött, bepakolhattam a szép kis munkás táskám. Késés nélkül eljutottam a bankom főhadiszállására: Gyanútlanul és felkészületlenül ért az a tény, szabad piac és az egymás alá ígérő pénzintézetek farkas küzdelmében találkozom egy olyan céggel, akik nem hónapokkal, évekkel maradnak le a bankszámlám aktualizálásával. Történt ugyanis, hogy irgum burgum panaszlevelet írtam nekik 2010-ben, hogy haladéktalanul szüntessék meg az általuk kiadott, kéretlen kártyám, mert nem vágyom a budapesti reptér VIP várójára havi potom összegért. Kijelentettem, elfogadták, lezártnak tekintettem a témát. Ma derült ki, a kis huncutok az utóbbi 3 évben 2 db bankkártyát tartottak fenn nekem, amiről sem tudomásom, sem igényem nem volt. Anyagias világban élünk ...

Az internet olyan sok vidám dolog lakhelye, kiscicás videók, receptek, saját magad készíthetsz bútort, szélerőművet, cipőt, vehetsz szalamandrát, aranytömböt....ecetera, mindenki szabja magára. De amikor ilyennel találkozom, nem tudom csak továbbpörgetni. Beszélni kell róla, mutatni kell, mert valakinek, valahol Irakban volt annyi bátorsága, hogy lefényképezte ennek a kislánynak a gyászát és a veszteségét. Becsüljük meg akink van.