Le Café de Capucine

Én semmit, már csak azért sem mert tesómmal állandóan szívtuk egymás vérét, hogy felhúzva vagy leeresztve legyen a redőny. Ő volt a kompromisszum kész, nem tehetett szerencsétlen mást, mert amint elaludt idegtépő lassúsággal elkezdtem felhúzni az egyik felét. olyan szertelen, olyan gyagyás, hogy imádni kell: egy buborékokat fújó láma. Lemondóan és egy 10 évestől meglepő megvetéssel törte meg a szerencsétlenkedésem: - Húzzad! De csak annyira ami egy kis macska fejének elég, hogy benézzen!! Olyan gyakran bámulnak be macskák egy sötét szobába, hogy őket kell mértéknek használni.   Most már tudom, hogy egy melatonin nevű hormon csak akkor tud termelődni, ha töksötétet kap, még a csukott szemhéjon keresztül is érzékeljük a világosságot. Tesómnak volt igaza, de én még mai napig szeretek nézelődni elalvás előtt.  Besüt a hold, más hangulata van egy nyugalmas térnek, amit a lakók lassú lélegzete tölt meg. Gyerekként nagyon szerettem az olyan vendégségeket, amikor legeltethettem a sze

 A blog eddigi írásaiban már megemlítettem ezt a kezdeményezést, de úgy döntöttem, egy teljes írást érdemel. Nincs eléggé hangsúlyozva, hogy mennyit számít egy <10 milliós városban a megfelelő helyezkedés, a kreativitás, ha az ember olyan helyen akar élni, ami tágas, központi helyen van és nem utolsó sorban az övé. Következő alkalommal, mikor ellátogatunk Londonba, biztos felkeressük a  Kristály Palota környékét, látni nem sokat fogunk látni a kialakult zseniális ingatlanból, ugyanis a föld alatt található. Bejáratához, nem fel, hanem le kell cankózni egy lépcsősor aljára, mint a sous-terrain lakások esetében, amelyekről itt áradoztam .  Utánaolvastam kicsit a munkálatoknak. Az egész mögött egy építész "lányka" állt, Laura Clark. Környezetében kiérdemelte a "Laura Loos" (ráerőszakolt fordításban: Vécés Laura) beszélő becenevet. Aki a folyamatot egy blogban, később az építész irodája honlapján tette közzé. Beleszeretett ebbe a szemetes, penetráns szagú, 5

Egy véletlennek aligha nevezhető esti böngészés alkalmával jutottam el egy zseniális blogra, (Ada Kaleh szigete volt a téma, hamarosan.) ami napi rendszerességgel közöl kevésbé ismert történelmi képeket és karol fel olyan dokumentumokat, amikert érdemes kifejteni bővebben.  Nem csak engem bűvölnek el az újraszínezett képek és visszatérő motivum Párizs. Gyerekkorom óta szeretnék eljutni, de mindig csak így mehettem oda. Nem rossz összefoglaló, amíg turistaként oda mehetek. Családi kötődésem miatt elfogult vagyok, akármilyen is, gyönyörűnek látom. A képsorok elején megemlítettem a forrást, ha esetleg újabb adagra éheznétek. 1. szekció: Képek 1914-ből. Forrás: http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2014/03/11/parizs_szinesben 2. Ötvenes évek vége. Fotós: Peter Cornelius. Honlapja: http://www.pcornelius.de/en/paris/ 3. Csak egy párizsi szőlő