Le Café de Capucine

Nagyon élvezem, hogy megint sütkérezhetünk, izzik a tárcsa alatt a fa, ha rajtam múlna, egész évben lenne főzőcskézés az udvaron. Az egész évet annyira veszem komolyan ebben az esetben, hogy a családom rákapott a karácsonyi, bográcsban főzött halászlé ízére, mert az tábortüzet nem válthatja fel semmi. Ha idejük engedi ott készül minden évben.  Múlt héten is olyan jóféle kojtos szaga volt az összes ruhámnak, mikor levetettem őket, hogy a mosás előtt még vissza vissza tértem a diófából égetett tűz füstjére mielőtt bedobtam a gépbe. Nem csak ez a jó, hanem az tartja egyben ezt a dolgot, hogy mindig van olyan családtagod aki "jobban tudja" amit éppen csinálsz és az idő arányában egyenesen egyre idegesebben ki akarja venni a kezedből, nehogy elrontsd. Ez rád is vonatkozik fordított esetben. Aki nem tudja jobban, vagy nem érdekli, hogy hogyan csinálod, azzal egy jóféle pohár borral meg lehet beszélni a hét történéseit, vagy csak csöndben egymás mellett nézni a tüze

 A blog eddigi írásaiban már megemlítettem ezt a kezdeményezést, de úgy döntöttem, egy teljes írást érdemel. Nincs eléggé hangsúlyozva, hogy mennyit számít egy <10 milliós városban a megfelelő helyezkedés, a kreativitás, ha az ember olyan helyen akar élni, ami tágas, központi helyen van és nem utolsó sorban az övé. Következő alkalommal, mikor ellátogatunk Londonba, biztos felkeressük a  Kristály Palota környékét, látni nem sokat fogunk látni a kialakult zseniális ingatlanból, ugyanis a föld alatt található. Bejáratához, nem fel, hanem le kell cankózni egy lépcsősor aljára, mint a sous-terrain lakások esetében, amelyekről itt áradoztam .  Utánaolvastam kicsit a munkálatoknak. Az egész mögött egy építész "lányka" állt, Laura Clark. Környezetében kiérdemelte a "Laura Loos" (ráerőszakolt fordításban: Vécés Laura) beszélő becenevet. Aki a folyamatot egy blogban, később az építész irodája honlapján tette közzé. Beleszeretett ebbe a szemetes, penetráns szagú, 5

Ha 70 évvel korábban írnám ezt, valószínű ezt a reakciót kapnám: 1. Honnan van neked babkávéd? Még jegyre sem adnak! 2. Nem kérdés, lefőzném még egyszer. De betyárosan jó életünk van, nem kell cikóriával pótolni, sem addig lefőzni, amíg csak hígított virágföldnek tűnik. Mindenesetre aha élményem volt vasárnap este, amikor hajpakolást készítettem a régi kávézaccból és rájöttem, hogy majdhogynem kifogyhatatlan tárháza az alternatív felhasználási módoknak. Elmondanám - így kettőnk között, kedves olvasóm -  a családom undorral vegyes nevetséggel szemléli az én szépségápolási rutinomat, mert azt vallom, hogy ami jó belül, az van olyan jó kívül is. Mai napig, minden alkalommal felszínre kerül az a "sérelem", hogy megátalkodott módon a háznál lévő egyetlen tojást ütöttem bele a pakolásba. Inkább lélektani dolog volt, nem mintha fel lehetett volna használni, vagy sokáig mentünk volna azzal a 8 palacsintával, amit süthettek volna belőle. Olyan fájó, mint a születésnapi torta uto