Keksz a karácsonyi hangulatért: Kókusz-diós
Egyre nagyobb érték a napfény, ami olyan szép érett sárgára mázolja a szemben lévő épület falait, ahogy egyre vacogósabban bugyolálom be magam, lassan felcsendülnek az agyamban a sohasem énekelt karácsonyi dalok. Tudtam, de nem éreztem igényt arra, hogy énekeljem.
Most, hogy gyerekem van, kevesebb szarkazmussal várom a karácsonyt. Neki még minden dal új és élvezettel hallgatja, először fog karácsonyfát látni, nekem ez megható. Főleg, mert tavaly pont karácsony reggelén ültem a konyhában, kezemben a pozitív terhességi teszttel, lefagyva. Nem csak a lábujjam, az agyam is mozdulatlan volt. Bubut a karácsonyi angyal hozta az életünkbe, beszennyezné a kép, ahogy vergődik azért, hogy kapja meg karácsonyra a Barbie luxusvillát. De soha ne mondd, hogy soha.
Ő még nem fog matricákat ragasztgatni a játékok mellé, hogy tudjuk, melyiket kéri.
A madaras hiper "segítséget" nyújt az igények feltérképezésére azzal, hogy matrica oldalt mellékelt a játékos újságukba és arra bíztatja a gyerekeket, hogy a matricával jelöljék be pontosan melyik tételre vágynak.Csalódás és meglepetés kizárva.
Hogyan érhetnénk el a tökéletes fogyasztóvá nevelést, ha nem kezdjük már óvodáskorban, hogy követelj és fogalmazd meg pontosan az igényeidet?
Még néhány év előnyünk van, addig ilyen dolgokkal el lehet terelni a figyelmét, hogy család, készülődés, fadíszítés stb.Valami okból kifolyólag mostanában kekszet sütök, újra és újra. Nem mindig sikerül jól, néha fogat próbáló feladat de kávéba mártogatva jó. Szeretném veletek azt a receptet megosztani, ami a néhány kevésbé sikerült próbálkozásból tanulva a legjobb lett.
Ez a keksz puha, könnyen és hamar összeállítható, olcsó, viszonylag nagy adag jön ki belőle.
Tudjátok, megfogadtam valamit: nem fogok 50-60 forintért tojást venni.
Nekem ez volt az "eddig és ne tovább" élményem mostanában. Nagy sajnálatomra addig nem fogok tojást tenni akármilyen ételbe, amíg...
1. mamámtól, rokonoktól nem kapok
2. az a tojás a saját udvaromról nem származik
Ezért mostanában a keresőszavak közé bekerült a "tojás nélkül". Ezt a sütit nem teszi kevésbé ízletessé ez a hiányosság, amiről kiderült, hogy csak az agyamban lévő korlát, ahogy a héten készült rakott krumpli sem hiányolta a főtt tojást.
A téli időszak jellegezetes hozzávalója a dió. Bizony minden nap eszem is, hol a reggeli zabpehelybe dobok, vagy csak magában néhány szemet jártamban-keltemben.
A kekszem egy olyan kókuszos keksz, aminek kókuszDIÓs ízét tovább mélyíti a dió, nagyon jó együtt a kettő, szívből ajánlom a próbát.
Hozzávalók egy kb 30 db-os adaghoz:
125 g margarin felolvasztva
fél tk szódabikarbóna
fél tk sütőpor
csipet só
80 g aprószemű zabpehely
245 g liszt (vegyesen raktam sima fehér lisztet, teljes kiőrlésűvel)
2 evk méz
2 evk cukor
4 evk kókuszreszelék
vaníliás cukor vagy aroma ízlés szerint
5 evk tej
A hempergető:
3 evk kókusz
kb 10 dkg dió
2 tk cukor
Elkészítés:
A sütőporos, szódabikarbónás lisztet sózzuk meg. Adjuk hozzá a zabot, a kókuszt, a cukrot a mézet, a vaníliát. Ha nincs otthon méz, semmi baj, adjunk még hozzá plusz 2 evk cukrot helyettesítésképpen. A margarint teljesen folyékonyra olvasszuk fel. Adjuk a liszthez. Keverjük át.
Morzsalékos lesz, öntsük bele a tejet a masszába.
Pár perc alatt szépen gyúrható, kissé ragacsos tésztát kapunk. Ha golyókat formálunk belőle mehetnek így a sütőbe, de én hengert formáltam belőle és egy zacskóba tekerve a hűtőbe tettem fél órára.
Amibe meghempergetjük az adja a ropogós karakterét és a pörkölt dió aromáját.
Egy robotgépbe tettem a 3 hozzávalót, néhányszor átpörgette. Direkt akartam a pici dió darabok között néhány kapitális példányt, amire rá lehet harapni.
Egy kis tányérba tettem a keveréket.
A lehűlt hengert kivettem a hűtőből és éles késsel a lehető legvékonyabb szeleteket vágtam belőle. Ha vékonyakat vágsz, ropogós keksz lesz a végeredmény, ha vastagot, akkor szaftos, belül puhát kapsz. Minden szeletet meghempergettem a diós kókuszban mielőtt a sütőpapíros tepsibe tettem.
Légkeveréses programon sütöttem 12 percig, 160 fokon.
