Útra készen: Reggeli rántotta, tortillába csavarva
Már elég meleg van, hogy pocos testemet olyan gúnyába bújtassam, ami ezeknek a napsugaraknak kedvez. Persze a járókelők, nem biztos, hogy egyet értenek a döntésemmel, sőt esztétikai környezetszennyezésnek gondolják, hogy természetellenes, sőt nem kívánatos, hogy egy 7 hónapos terhes nő ne akarjon egyberuhát hordani, ami szabadon hagyja a lábát és kendőzetlenül ott a pocakja is, de szerencsére nem hozzájuk megyek haza.Emőke is megkapta a nyári frizuráját és hűsen tartja sakkban az utcán elhaladókat, jelezve, hogy ez az ő háza, az ő kis vára.
Persze, csak ha nem alszik, vagy látásból ismeri a "betolakodót", ugyanis nem olyan vérmes, hogy megugasson valakit, akiről nem tudja mire számítson.
Gyorsan eltelt az előző hét, a magyar ember, - elnézést - sokunk természete a halogatás, meg hát, vízpart volt, Pünkösd és sörsátor, ki a franc foglalkozik holmi pályázati leadási határidővel, lakáseladási szerződéssel...
Persze a napjaink ilyenkor több mint kaotikus színben játszanak, hajlamos vagyok a pánikra, ha nem látom át. Tudom, többször kéne szedni a leszarom tablettát, de nem vagyok olyan, pedig az elmúlt közel 5 év alatt már bele kellett volna tanulni.
Épp ebből az attitűdből adódik, nekem állandó fejtörést okoz, hogy valami újdonságot kapjon az ember reggelire. Nem csak azért, mert annyira túlteng bennem az esztétikai tenni vágyás, hogy ne lenne jó a májkrémes kenyér, hanem azért mert ha nem elég érdekes, ingereket kiváltó az étel, néhány falat után elfelejti megenni.
Az a vesszőparipája, - teljesen jogosan - , hogy az agyi kapacitás leginkább a felkelés utáni órákban működik csúcsra járatva, így pazarlás nyugis tevékenységgel, céltalan olvasgatással, böngészéssel neadjisten tévézéssel tölteni az időt.
(Napi 45 perc is pont elég belőle, valahogy egyszer nem ragadok ott, hogy azt feltétlen meg kell nézni.)
De Hopppá. Reggeli bámulás a kávé felett és a pinterest nézegetés a reggeli programom. Azzal mentegetem magam, hogy nekem ez az elmélyülési szint nincs időponthoz kötve, mert kedv kérdése.Így kell konkurálnia a reggeli látványának a munkával.
A tortillát nagyon szeretem, mert jó az íze, telepakolhatom mindenféle cuccal és remekül szállítható. Ha valahol akcióban van, veszek néhány csomaggal, be a mélyhűtőbe, vagy a kamra polcára. Otthon is lehetne készíteni, de csináljon az, akinek 2 anyja van, ahogy a mondásban áll. Majd ha gyesen leszek.
Van amikor chillis babot főzök bele vacsoraidőben, van amikor napközbeni gyors ebéd kerül bele, a héten például kimaradt 1 db csirkecomb, felaprítottam, átfűszereztem kicsit és készítettem hozzá egy uborkás, avokadós salátát, azt töltöttem bele, mindketten megebédeltünk belőle.
Ha mérni megyünk hétvégén, reggel, jobb dolog egy ilyet elővenni a kocsiban, mert jól meg van szorítva, alul fogja az alufólia, nem esik szét mint egy kenyeres szendvics, ez vezetés közben, nem elhanyagolható.
Ezt a reggeli változatot írom le, tetszés szerint variálható, ami épp van otthon.
Az alapja egy evőkanál tejföl, amit szétkentem, került rá néhány levél spenót, csipetnyi só, egy 2 tojásból sütött virslis rántotta, egy fél paradicsom... ez, ha ki lenne pakolva tányérra, szép kis reggeli lenne, most bebugyolálom és a "kenyérből" eszem. Ha nyitva marad a teteje, akkor egyből eszem, ha elvitelre készítem, akkor az alját és tetejét visszahajtom és úgy tekerem fel, mintha egy nagy vastag, bepólyált palacsinta lenne.
Mehet bele a kimaradt pörkölt, a sült húsok, az árválkodó uborkavég, salátalevél...amikor tölt egy két órát összecsomagolva, minden íz összeér és ad egy nagyszerű étkezést.
