Le Café de Capucine

Sziasztok! Valahogy az itthoni hangulatunka a héten ráült a búskomorság, pedig nincs rá okunk. A héten eljutottam megnézni a kis testvérem várva várt kisfiát, akivel alig tudtunk betelni, olyan pici és olyan tökéletes kis emberi lény. sokszor eszembe szokott jutni, ahogy olyan védtelenül feküdt a kiságyában. Közben itthon a miénk, aki sohasem volt a picurka kategória, igazi nagylány, önálló akarattal és elképzelésekkel. Ha addig nem őszülök bele a vitatkozásba, majd a kamaszkorába biztosan. Egész héten szegénykém nehezen csinált mindent, meggyőzés kellett minden egyszerű tevékenységhez, ő sem érezte jól magát. Talán érezte a mi bizonytalanságunkat. Közben hallgattuk a híreket a korona vírussal kapcsolatban, néztem, ahogy az emberek felvásárolják az üzletek konzerv, tészta és liszt készletét. Öröm az ürömben az emberi természet tanulmányozása nyomás alatt. Jókat mosolyogtam magamban, ahogy a kollegák boltban találkozós - középen akadályt képezős - beszélgetéseit sodorta felém a tö

Neked milyen a tökéletes hétvége? Nekem ez a kép szombat esti introvertált mennyország! Nem a "dancing queen" a csengőhangom, de attól még nagyon fel tud tölteni, hogy teljes figyelemmel arra tudok koncentrálni amit szórakoztat, vagy fejlődöm általa. Mondjuk egy jó könyv, vagy egy olyan előrelépés a gondolatimban, ami hozzám tesz. Talán a csökevényes társadalmi szerepem az oka, elkezdtem értékelni az egyedüllétet, elfelejtem azt, hogy amúgy sem tudom barátokkal eltölteni. De nem kell siratni, minden fegyvernek 2 éle van, nekem is tanulnom kell, hogy kellemesebb társaság legyek. Forrás.

Sziasztok! Február legvégére esett a bölcsödés farsang, ahova a ház körül található maradvány anyagokból, csomagoló alkalmatosságokból csiga jelmez készült az drága kis csigánknak. A karácsonyra kapott csiga plüss állandó társa a bölcsiben, az alváshoz, a hintázáshoz, az utazáshoz, hogy kimosás okán sem tudom annyiszor kilopni a karjából, mint amennyiszer kellene. Ma reggel, kicsit felpuffadt képpel szendvicset kenve eszembe jutott, hogy meddig jutottunk: most már jelmezt és sütit pakolok a kiscsajnak a bölcsödébe, 8 éve ilyenkor még készülődtem a tanítási napomra, az aznapra eső tablófotózásra, utána a szakács oktatásra, majd a nap fénypontjára, egy első randira azzal a sráccal, aki most már a férjem. Azóta sok minden történt velünk, minket is bedarált a stressz, a fel-fel jövő különbségek, a visszatérő viták, megsértődések, vagdalkozások, összeborulások, mint akárkinél. Remélem, nálad minden csudijó, de biztos hallottál már olyan párokról, akik nem értettek egyet és tudsz vel

Sziasztok! A blogomon egy két kivételtől eltekintve nem szoktam aktuálpolitikai, vagy világtörténésekről véleményt nyilvánítani. Azért, mert megtanultam azt a hasznos viselkedésformát, hogy amiről nem vagyok minden oldalról hitelesen utánaolvasva, nem nyitom ki a szám. Most kivételt teszek, ugyanis a Covid-19 vírus apropóján eszembe jutott egy igazán gyakorlatias kérdéskör: - Fel vagyunk arra készülve, hogy a boltok nem nyitnak ki és a saját házunkba kényszerülünk? Válaszom: - öööö nem. Szerintem azok az emberek sem így tervezték az életüket, akik most a saját lakásuk fogjai lettek, beláthatatlan ideig. Egy ázsiába szakadt vlogger videóját nézve, ő azt mondta, hogy a vírus kitörésekor fagyasztó szekrényt vettek és betáraztak. Nem akarom, hogy aluminium fejfedős vészmadárnak tűnjek, de tedd a szívedre a kezed: most, e szent minutumban, a családod meddig lenne jóllakatva és kiegyensúlyozottam étkeztetve a kamrád és a hűtőd tartalma alapján?  Hiánypótló számomra is ez a lista, akár

Sziasztok! A család alszik, én pedig csak pislogok arra plasztikára, amit tegnap adtam ki a kezeim közül. Vannak érzések, amik, annyira ki akarnak jönni, hogy nem tudsz neki, nem is akarsz parancsolni.Aztán, amikor a kezeid között van az agyag, olyan vagy mint a szilaj csikó, aki előtt nyitva maradt a kapu: rohannál, de a épp a szabadság zúdúl rád, nem tudod merre indulj. Nem mondom, hogy borzasz tó lett, de látszik, hogy közel egy évtizede nem nyitottam ki egy anatómia könyvet sem. De a szememben nem ment végre olyan romlás, mint az ügyességemben, látom, hogy nem stimmel.  Mielőtt elkeserednék, megláttam ezt a táblát és megnyugtatom magam, hogy Rómát sem egy nap alatt építették. Fordítás: A sikerhez nem visz lift, lépcsőznöd kell. (Fokról fokra és ne nyavajogj, hogy elsőre nem sikerül.) Forrás: pinterest.com

Sziasztok! Az agyamban most csakis Elena Ferrante regényfolyama kavarog, teljesen legyűr, ha lopok magamnak egy kis időt és foglalkozom vele. De a kötelesség... a család akkor is meg fogja kérdezni teljesen jogosan, hogy: na, mit eszünk? Tegnap előre haladtunk abban, hogy egy tételt kipipálhatunk a használatba vételhez vezető úton. Ennek folyományaként az apukák jöttek nekünk segíteni, mint az elmúlt években annyiszor. Azt akartam, hogy mindenki elégedetten csettintsen egyet ebéd után, hasonló felkiáltással: - De jót ettem, estig biztos nem leszek éhes! A zöldségekkel gazdagon megrakott húsleves megágyazott a célomnak, másodiknak egy klasszikus házias desszertet találtam ki, diszkréten elsomfordálva a rántotthús-krumpli-savanyú uborka szentháromsága mellett. Így sem panaszkodott senki. Ez a galuska egy igazán terjedelmes adag, szépen kel és még szebbre megsül. Eddigi legjobb eresztésem. Paradox módon ennek sokkal lazább és "szaftosabb" a tésztája mintha telenyomtam

Sziasztok kedveseim! Alig várom, hogy a kiscsajjal minél több időt tudjunk kint tölteni a kertben, a "kertész" alapozó képzés keretein belül. Neki még valószínű annyi lesz a dolga, hogy a homokozó lapáttal előkészítse a talajt, de már kíváncsi vagyok a naptól és széltől kipirult kis pofájára. Egy hintával ajándékoztuk meg, amit az egyik szobában előkészített kampóra rögzítettük, így napi minimum 2 órát töltünk azóta hintáztatással, még nehezebb lesz kicsalni. Hacsak a kis hinta nem kap egy kültéri helyet is, de ne szaladjunk ennyire előre. Hú, olyan receptet hoztam ma nektek! Nem is recept, csak inkább valamiféle varázstrükk, amiből később kaja lesz az éhes család asztalára. Azon a héten amikor felfedeztem, eldugva az internet bugyraiban, P. vérszemet kapott és zsinórban 3 alkalommal pizzát kellett csinálnom nekik vacsorára. A kis kölökkel nem bánták, nem is kellett könyörögni neki, hogy egyen valamit. Sőt, már ezt a tésztát használtam akkor, amikor elfelejtettem p