Bejegyzések

Kép
Hangosan felnevettem ezen az aranyos kis táblán. Egy bringás utazási iroda Balaton felvidéken készített fotósorozatában találtam meg, nekem feldobta  napomat. Látod, a fehér kutya mosolyog!! Olyan jó kis nap volt ez a mai, eleve öröm boldogság, mert ma fél évtizede találkoztunk először a férjemmel, ma ismerkedtünk meg, szintén egy hétfői napon és ma egy éve hoztuk el Emőkét és boldogok vagyunk azóta is, hogy megléptük. Mindkettőt.

Kanadából szeretettel: Nanaimo szelet

Kép
A süti neve engem inkább emlékeztet egy indián törzs, vagy egy japán halétel nevére, mint egy süteményre, amelyet Kanadában készítenek. Sebaj, kipróbáltam és nem csalódtunk benne, bár a közben kifogyó vajkészlet egy kissé szárazabb süteményt eredményezett, mint amit vártam. Csak azért sem akartam elmenni a szomszédos hiperbe, ahol az utolsó kockával kellett volna sorba állni szilveszter délelőttjén. Legalább akkora mazoizmus, mint mikor szenteste előtti napon kellett még beugrani egy áruházba, a feledékeny családtagok helyett. Ha nem bánjátok, a krémből kivettem azt a közel fél kiló porcukrot is, amelyet az eredeti recept előírt és mivel a vaníliás pudingporral is úgy jártam mint a vajjal, nekem kellett összeállítanom másból. Csak az e betűk hiányoznak belőle így és a szép sárga színe. Bár mindig lenyűgözött, hogy milyen zseniális és egyben pofátlan termék a pudingpor: olvassátok el az összetevőket. Kukoricakeményítő és aromák. Eladják azt a 2 kanálnyi aromatizált keményítőt majdnem

Kettőezertizenhétben, bekopogó esztendőben.

Kép
Először is, Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak. Eltűntem a karácsonyi időszakra, álomkóros lettem a két ünnep között. Most is nehezen evickélek ki belőle, pedig a pörgés már nem várathat sokat magára. A nagy pihenést az is magyarázza, hogy karácsony előtt egy nappal kiderült, hogy babát várunk, amit azóta az orvos is megerősített. Nagyon becsülöm a kis csírát, ugyanis eddig nem szabadított rám éhségrohamokat, szuper érzékeny szaglást, savanyú uborkát mézbe mártogatva, sőt eddig a rosszullétek is néhány esetre korlátozódtak. A kabátomban nem kapok levegőt, a természetes légzsákok miatt, illetve már most elhagytam a czipzáros nadrágokat, mert érzem, hogy nyomódik a lúdtojásnyi méhem (ez a mértékegység a dokinál, ornitológus leszek mire kikerülök innen, 4 hónap múlva már strucctojás lesz). Mi lesz később? Vannak dolgok, amiket nagyon sajnálok az étrendemből, de az sem fog örökké tartani, hogy ne ehessem a kedvenc kékpenészes sajtomat, vörösborral és buggyantott