Bejegyzések

Besunnyogok kedves olvasók

Kép
Az utóbbi hetekben többször volt anyukám eszemben, amikor félálomban mosogattam vagy teregettem, vagy kis körömkefével tisztogattam a lakást Emő gigantikus bundája után. Komolyan mi lenne, ha berni pásztorkutya lenne a szívem csücske, nem a csivava? Akkor már térdig gázolnánk a szőrben? Summa summarum: Emő kapott egy nyári frizurát és lubickol benne. Azóta úgy nézek rá, mint amikor festettem: hátraléptem és mindig találtam benne valami pontatlanságot amit ki kell javítani. Házi, de jelen esetben az nem a legjobb minőség védjegye, lesz még nyár jövőre és akkor már ügyesebb leszek.   Mindegy is, anyukám sokszor volt eszemben, mert mindig ragyogott a ház, nem tudom felfogni, hogy honnan van benne annyi energia, hogy egyszer sem mond olyat a csúnya mosatlan halomnak, mikor alig áll a lábán, hogy: elmehetsz te tudod hova, én elmegyek aludni. A kislánya egy lusta fajta, súlyosbítva exhibicionista hajlammal, ami sugdossa a fülembe hogy most írj, most rajzolj, fess, vagy varrj. Vagy csak dö

Barcelona: ahol jó csak úgy hunyni a parkban

Kép
Úgy terveztem, hogy a Barcelonai gondolatok megérnek egy külön bejegyzést. Amikor kiválasztottuk az utazást, tisztában voltam azzal, hogy mennyi ismeret, kultúra köthető a térséghez. Hirtelen  egy Francesco Goya életéről szóló film ad támpontot ha Spanyolországra gondolok, tudtam, hogy mélyen vallásosak és hogy a dominikánus (Domini Cani - vagyis "Isten kutyái") rend inkvizíciós tevékenysége itt tombolt. Ahogy a legnagyobb zarándokhely is itt van Európában (Santiago de Compostella) . A 20. század eleji Franco diktátor ideje volt a háttere a "Faun labirintusa" című filmnek. Nézzétek meg Goya, el Greco vagy malackéz..Renátás művtöris vizsgapoén, majdnem bemondtam ezt a feleléskor is.. vagyis Velazquez  életművét. Hááát egyik sem olyan pozitív, hiába süt a nap. De a tapasztalat elfújt minden tartózkodást és visszafogottságot. Szimpatikusak voltak, annak ellenére is kedvesek, türelmesek a milliomodik turistával, pedig nem hiszem el, hogy néha nincs elegük.

Vitorlák, Tihany és a 3.X

Kép
Egy szerencsés kis asszony vagyok, ugyanis a gondviselés olyan 30. születésnapot adott nekem, amit el sem tudtam képzelni magamnak. Még februárban kérdeztek meg minket P. rokonai, hogy van é kedvünk szelni a magyar tenger habjait egy csodálatos vitorláshajón a nyáron? Egy ilyen felkérésre csakis igen a válasz, ha csak nincs thessalofóbiád, ugyanis a Balaton közepén a "feneketlen" mélység torkában - ami átlagban 3 és 4 méter között ingadozik - fürödhetsz. Gyerekkoromban túlságosan megijedhettem a cápás filmtől, vagy előző tudatállapotomban vízbe fulladhattam, mert rettegek a nyílt és beláthatatlan vízektől. Ez a hétvége megtanított arra, hogy a félelmemet hogyan tartsam hátul a kispadon, ugyanis már első este kihajóztunk és fürödtünk a hajó körül BENT a nyílt vízen Szent Iván éjszakáján. Mindig lenyűgözött a tihanyi apátság, de most így volt a legjobb, a majdnem 30 fokos, kellemes vízből. Aznap is volt egy születésnap a hajón, a többiek nagyon okosan előre gondolkodt