Nyitott ajtó az emberségre
Szeretnék mondani valamit a párizsi merénylet sorozatra reagálva, de csak azt érzem, hogy valami szörnyű és embertelen irányba sodródik ez a világ, nem az idősek régi történeteiben jelenik meg a rossz aki a Batman filmek szavait idézve: nem akar mást, csak felégetni a világot...ez a mi időnk. Féltem a rokonaimat, összeszorult a szívem amikor embereknek, aki én is lehettem volna, úgy ért véget az egyszerű, péntek esti bulizás, hogy lehajtott fejjel térdepeltek sorban, hogy szabályosan kivégezzék őket. Mi játszódhat le ilyenkor az agyadban? Vagy milyen látni azt, hogy a feleséged, férjed, testvéred, a legjobb barátod, vagy csak egy idegen, rettegő ártatlan embert agyonlőnek tőled egy méterre? Ezt azoktól is meg lehetne kérdezni, akik ugyanezt a veszteséget megélték a közel keleten, ami péntek 13.-án történt (ez a dátum... még viccnek is rossz). Nem hiszem, hogy jóérzésű ember egyet tud érteni ezzel, akármelyik oldalon is áll, főleg hogy ne ünnepelje. Mindkét esetben azok szenvedik