Le Café de Capucine

Ahogy nemrég ígértem, egy írást terveztem a Múzeumfaluban megfogdosott és megcsodált, Árpád kori építészeti bemutatóról. Október 3.-án nyitott ez a nagyjából 8 házikóból álló kis "falu" tóval és fedett, kemencével összekötött kis sütögetővel. Mi még 90%-os készültségben láttuk, csak kifele menet vettük észre a belépni tilos táblát. Vágyom arra, hogy megnézzem milyen lett az összkép a tereprendezéssel, esetleges használati tárgyakkal, viszont itt most nagyon sokat tanultunk a félkész szerkezetekből, még nem takarta semmi. Utánaolvastam a néprajzi lexikonban (ami nálam a kutyalexikon szintjén van, piszkosra olvastam mindkettőt), putrinak, vagy burgyénak neveztek minden olyan lakóépületet, amely 60-80 cm-rel nyúlt a földszint alá. Biztosan nem volt náluk centi, hogy szabványméretet készítsenek, de valamit a tudósoknak is rögzíteni kell.  Burgyé ház a magyar néprajzi lexikonból Ez a kép a századfordulón készült, egészen a 2. világháború végéig, használtak a kis falvakban i

Az, hogy a céklát bekapcsoltam az étkezési kultúránkba, majdhogynem a legjobb döntésem volt eddig a konyhában. Úgy nőttem fel, hogy az ecetes cékla kétévente ha egyszer előfordult az asztalnál otthon, annál inkább a menzás étkeztetésben. Csakis ilyen formában ismertem és rá kell jönnie a tisztelt publikumnak, hogy van élet a savanyúságon túl. Multifunkcionális ételről van szó. Készítettem már csokoládétortát , hús mellé köretet ropogósra sütve, gyönyörű rózsaszín színezőanyagot tejszínhabba keverve céklából, joghurttal elkeverve salátát és nincs vége! Tegnap fasírtot csináltam belőle és még úgy is finom lett. A cékla, mivel elég jól eltartható hűtőben, érdemes akkor megsütni, amikor mást amúgy is megsütnénk. Olyan lesz, mintha előző télről maradt volna, összeesik és ráncos rinocérosz lesz. Annyira tömörré válik a belső húsa, mintha egy színes üveg tömböt látnál. Nekem nagyon megtetszett.    Hozzávalók: 1 nagy fej cékla héjában megsütve 20 dkg darált sertés hús 1 fej hagy

A hétvégén olyan dologgal kellett szembesülnünk, ami tettekre sarkall és előremozdít. Lévén, hogy semmi sem történik ok nélkül, egy keserű tapasztalat egy olyan ötlettel ajándékozott meg, ami épülésünkre, egészségünkre szolgálhat, ha hajtjuk. Ott kezdődött a story, hogy van nekem egy kedves barátném, aki a városi tervtárban dolgozik. Ő mesélte, hogy a párjával rendszeresen eljárnak egy boltba, mivel nem szándékoznak a férfi cukorbetegségét gyógyszerekkel "kezelni", hanem az  adott, kevésbé súlyos állapotot odafigyeléssel és természetes anyagokkal kordában tartani. Az adott cég egy nagyker, itt megveszik normál áron a készítményeket és mindenki boldog.  Na, gondoltam magamban, én is csorgatnám a nyálamat ezen a helyen, ahol a teáknak, fűszereknek, olajoknak és a magoknak külön sort szentelnek. Több hónapja próbálunk időt szakítani a dologra, mert hétköznap 4-kor zárnak, hétvégén pedig csak vasárnap délelőtt vannak nyitva. Vasárnap felkerekedtünk és egy nagy kert közepében m

Nem tudom, kedves olvasók, hogy vagytok vele, de nekem időről időre szükségem van arra, hogy megmérettessem magam. 2014 az ún. challange-ek éve volt. Az emberi társadalom új mélypontjára érkezett amikor xy feltűnősködő vizes vödör "megmérettetése" hírként volt tárgyalva a híradóban. Gratulálok kedves információ túltengésben szenvedő, első világbeli seggfejek, ez van olyan fontos mint egy lezuhant repülő, vagy egy polgárháború, vagy hogy új koalák születtek az állatkertben. Átgondolva viszont rájöttem, hogy teljesítmény kényszeres világunk csak akkor indítja be a kreatív kapcsolót a fejben, ha határidőt szabunk magunknak, vagy kényszer hatására cselekedünk. Így vagyunk huzalozva, tunyulásra és enyészetre hajlandóak, ha nem tréningezzük magunkat. Mindent megmérünk, számszerűsítünk, strigulázunk, átlagot vonunk belőle, mérnökök világa ez, az iskolai rendszer célorientált és türelmetlen, nincs idő merengeni, nemhogy keresni azt, hogy miért vagyunk itt és most a világon. M