Nincs sampon, nincs sírás: avagy hogy jutottam el a no-poo módszerhez
Mindig szerettem volna az a lány lenni, akinek úgy bondorodik és omlik a haja, ahogy a Disney királylányoknak, miután elolvastam egy viccet ezzel kapcsolatban: Kedves Walt Disney, köszönöm a irreális elvárásokat és igényeket a hajammal és a pasikkal kapcsolatban! Hat igen, sajnos olyan csillagzat alatt születtem, hogy aki ismer, látja a lapuló, középen babahajas, vékonyszálú, tartás nélküli hajam, amit jobb híján csurinak, nem hódításnak tervezett a Jóisten. DE ahogy telnek az évek, legalabb egy kicsi eselyt és sérót akartam és hogy a maga szerény eszközeivel a legtöbbet nyújtsa a külvilágnak. Nem a külvilágnak, nekem, a közérzetemnek. Amikor véletlenül belenézek egy tükörbe a nap folyamán ne fagyjak le, ezt gondolva: - Vajon mióta állsz ilyen alakzatban és hány ember látott? Nem szorosan a témához köthető, csak egyszerűen szeretem ezt a képet. Egyetlen fotós vágyam volt az esküvőm reggelén, ez a beállítás. Ahogy egy ételnél sokat dob a jó alapanyag, az...