Le Café de Capucine

Sziasztok! Bár a hétvégén a családom karácsonyfája már állt, ugyanis a testvérem születésnapjának az az egyik sarokpontja, hogy fel legyen díszítve. Nekünk magunknak nincs karácsonyfánk, addig nem akarunk egy szegény fát (ami igen lassú növésű) sem megölni azért a pár napért, amíg nálunk szikkadhat a lakásban január 6-ig. Számomra az a legszomorúbb, ahogy a decemberi lakás fénypontja néhány nap múlva úgy várja a szemetes autót, mint egy lecsupaszított, kisemmizett roncs, amitől minden bőrt lehúztak.  Csinálom itt a szentséget és a jó hangulatot igaz? Ne haragudjatok érte, az örömben nekem ez az üröm. Tudom egy csúfság vagyok, hogy ilyen piszkosul leegyszerűsítve beszélek erről mellőzve a vallási és spirituális hátterét. Lássuk be, a legtöbben, nem gondolunk ezekre a dolgokra, mikor hazavisszük. Hiszen jó az illata, hangulatos, én sem vagyok fából. Mennyire favicc volt ez az utóbbi. Még rosszabb, inkább abbahagyom. Ha úgy döntöttetek, hogy örömet szereztek a családnak egy csin

Legalább annak a 2 kis cukinak, akiket láttunk a hétvégén. Régóta vártam, hogy kicsit kiszabaduljunk, tesóm mondta hogy busszal akarnak Grazba menni, mikor bejelentkeztem, hogy milyen jó lenne ha én is utazhatnék, bejelentkezett az ember, hogy ha nem is fér a lába a buszon és utálja (én is), ha 10 éves B kategóriás filmek ordítanak a fülébe, akar jönni. A variálás addig folytatódott, hogy megegyeztünk, autóval megyünk és leteszeljük NYikíta fogyasztását egy cirka 1200 km-es utazás keretében. A buszos utazás programja a Zotter csokoládégyár meglátogatása volt, ami sokkal többet adott mint fejfájást a hihetetlen cukor rush miatt a bezabált kóstolók mennyisége miatt. Ezért van az, hogy sajnos senkinek sem hoztunk semmit a shopból, le voltunk sápadva a folyó csokiszökőkutak és a kóstolók miatt és tömtük magunkba a kijárathoz tett ecetes uborkát. Azzal sem törődtünk, hogy előtte 15 perccel még forró csokit ittunk házi tejjel. Még egy ok, hogy az elme irányít, nem érdekelt semmi, csak

Nem vagyok egy nagy karácsonyi manó, aki már az utóbbi hónapját boldog tervezgetéssel töltötte, hogy kinek mint, milyen kütyü mütyüt tesz a lakás melyik pontjára. Persze örülök neki hogy az év ezen időszaka van, de a tapasztalat azt mutatja számomra, hogy minél görcsösebben akar valaki megfeleni a saját csillámporos gondolatainak, annál nagyobb pofára esés a vége, mert az élet mindig lesben áll egy husánggal, hogy gyomron csapjon. Nem azért mert nem akarja a "mennyből az angyalt", egyszerűen nem tud tökéletes lenni, mert különben odavan az egyensúly. Nem is kell tökéletesség. Mégis kivel lehetne egyensúlyról beszélni, ha csak abban tudja mérni a szab ad idejét év végén, hogy mikor mehet büntetlenül szórni a pénzt a plázákba és estéket töri a fejét, hogy kinek mit vásároljon? Ha megtehetném, akkor kivívnám a családom rossz érzését azzal, hogy nem csomagolom be az ajándékaikat, hogy ne fogyasszuk fölöslegesen a papírt, mert a szívem szakad meg, amikor a bontogatós vérengzés u

Sohasem szerettem az ilyen szuperhősös történeteket, gyerekkorom óta idegesít, hogy Lois Lane-nek nincs annyi sütnivalója, hogy nem esik le neki, hogy egy szemüvegnyi különbség van a csendes, meglepően jó izomzatú, de még mindig gyógyegér kollegája és Superman között? Tudom, egy szemüveg ledobása az elmében és a mindennapokban csodákra képes, ezt saját magam tapasztaltam, de azért nem egy álruha. A rajzolót is zavarta ez az anomália.      A hetünk megint érdekesen tragikomikusra sikerült, de ezen nagyon jót nevettem, hogy nem tudom veletek megosztani. Kellemes hétvégét mindenkinek! A kép forrása: 9gag.com

Nancy Schiff fura foglalkozás sorozatának egyike, nem biztos hogy jól keres: Dinoszaurusz poroló A teljes képsorozat, Ha érdekel: http://www.dailymail.co.uk/news/article-2271119/Nancy-Rica-Schiffs-photographs-worlds-oddest-jobs.html Többnél rikkantottam fel olvasás közben, hogy: álommeló! Egyszer az olvastam valahol, hogy jól kiválasztott hobbikkal, - összesen 3 darabbal -  megalapozhatjuk a boldog életet, igen, nem a főnökét, a miénket. Az első hobbi tartsa a testedet karban. A második a lelkedet és szellemedet tegye rendbe, ha foglalkozol vele. A harmadik hobbi légyen pedig olyan tevékenység, ami pénzt hoz a konyhára. Hmmm? Hobbizol valamit? Én azóta is ezt a 3-at keresem. Valami megváltozott az elmúlt 20 évben a világban az emberek agyában ami a munka intézményét illeti. Nézzetek szét, a játszó, kreatív embereké a jelen és talán a jövő is. Kitérő: John Steinbeck könyvét, az "Édentől keletre" címűt néhány hete olvastam. Imádtam! Egy gondolat idevág. Ott volt

"Bob" és az egyik boldog fája páros kosztüm Lehet, hogy kivívom a képzőművészettel foglalkozó ismerőseim ellenszenvét azzal, hogy ezt az embert a számra veszem. Bob Ross amerikai festőt úgy ismertem meg, mint pop kultúrális utalást, jelmez formájában, legóként, vagy egy tini filmben azt nézte az egyik kreténként beskatulyázott mellékszereplő. Bob műsora annyi volt, hogy egy adott témát megfestett fejből, élőben, 30 évig volt képernyőn. Amerikában, - ahogy elképzelem - olyan személyiség lehetett, mint nálunk mondjuk, Dévényi Tibi bácsi, mindenki tudja, hogy kiről beszélsz, hiába vagy 10 éves, vagy 85. A fent említett festőt a magas művészet úgy tartja számon, mint pipogya bohócot, aki giccseket festett. Visszatért az az elévülhetetlen vita, ami fősulis éveim alatt folyamatosan terítéken volt: megbocsátható e a giccs, csak azért mert eladható? Volt egy nagyon kedves barátom a csoportban, aki sohasem titkolta a véleményét és a művészeti fakultázs felé vezető útját: Isten

Forrás: dreamstime.com Szinte nem is lehet nagyobb közhelyet bemondani az egészségünkkel kapcsolatban, hogy a megfelelő folyadékbevitel jót tesz nekünk. Ok, értettem, de valaki szánt már arra időt, hogy utánajárjon, hogy mennyire van szüksége? Egyáltalán lehet e hallani egységes álláspontot azzal kapcsolatban, hogy mennyi kell? Emlékszem, évekkel ezelőtt egy balatoni nyaralás során ment már korán reggel az ijeszgetés, a rádióban, hogy: Húúú OLYAN meleg van, fúú már át is izzadtam a pólómat, pedig 10 perce vettem fel! Azt tanácsolom kedves hallgatók, hogy tartsuk be az 5-7 literes napi folyadékbevitelt! Nem sok egy kicsit? Már 3. hete könyvelem, hogy mennyit iszom és rá kellett jönnöm megint arra, hogy az ember egy borzasztó portéka. Ha nem áll egy ketyere, ami jelez, hogy IGYÁL, vagy strigula a naptárunkban minden nap, úgy elfelejtjük mint a sicc. Minél nagyobb mértékű a kiszáradás, annál nehezebben összeköthetők a test jelzései a konkrét problémával. A végén meg csak azt vesze

Már kifejtettem hogyan érzek az őszi sütőtök áradattal kapcsolatban, de mivel egyre csípősebb az idő, és felváltotta a karácsonyi kényszer csillogás minden bolt kirakatát, gondolkodóba estem. Az alternatív sütőtök felhasználásnak másik oka is volt: kaptunk 2 liternyi elsőosztályú bébikaját P. szüleitől, sütőtök püré formájában. Ha 2 napig csak ezt szörpölnéd, akkor látnál a sötétben annyi A vitamintól és garantáltan minden belső parazitád kihajtásra kerülne, amiről te csak onnan értesülnél, hogy laposabb a hasad. Szóval jó kis étel, de mit lehetne belőle készíteni? Krémleves... háháhá mennyire eredeti! Pitetöltelék? Valahogy idegenkedem tőle, bár tetszik.        Mikor elkezdtem összegondolni a receptet, előtte megkérdeztem P.-t: sós vagy édes verzió legyen? Reménykedtem a sósban, mert lepörgött a fejemben egy kis fetasajtos, olajbogyós, kolbászos, chilis kombináció, vagy a tésztát egy bacon kosárkába tesszük a formába, hadd süljenek össze!!!Ha meg nem esszük a mai nap a pürét, meg

Nagyon tudom értékelni azt, hogyha nem direktbe akarnak minket megfogni a reklámok. Négy évet húztam le marketing szakon, mindig érdekelt az eladás, de az biztos, hogy egyszer sem tárgyalták a komoly könyvekben, hogy humorral meg kerülhetjük azt az egyszerű tényt, hogy hogy el akarunk adni valamit.  Az utolsó 20 évben talán miután azokat a könyveket, amiből tanultam már elküldték a nyomdába egy különleges generáció cseperedett fel a reklámszakemberek rutinját kinevetve: ők voltak azok, akik nem voltak szégyellősek játszani. Ahogy Huizinga is leírja a "Homo ludens" vagyis játszó ember című könyvében, akármennyi idősek vagyunk, vágyódunk arra, hogy játszunk. Így nem csoda, hogyha megfognak, közvetve a pénztárcánkat is megfogja az a kezdeményezés, ami életre hívja a játékot, az összekacsintást, a poént, az elme munkát.     Humorral még egy olyan helyre is bemész, ami nem biztos hogy tervben volt. A képlet egyszerű: elolvasod, felnevetsz és lehet hogy megkívánod az a beígért sör