Kinder Bueno deluxe: hogyan lehet a jóból nagyszerű?
Először, de nem utoljára. Le kell szögeznem, nem vagyok a nagy tepsis sütemény sütő fajta, aki, keni a krémet rétegez és szórja a tetejére kakaóport. Sokkal jobban szeretem azokat, amiket csak összekevered és viszlát, tolod is a sütőbe, aztán eszed. Már megemlítettem, hogy nálunk az ütköző ízlések miatt nem mindig örülnek a kreálmányaimnak, nem megy át a szűrőn a keksz, a loaf formában sütött gyümölcskenyerek, kevert sütemények szájhúzogatástól kísértve, rgo minden, amivel fél óra alatt lehet végezni. Kitartottam eddig amellett, hogy ha nem eszi a család a gyors sütiket, akkor várják meg a mamáknál tett látogatást, hogy pepecselős réteges szeleteket fogyasszanak, engem pedig hagyjanak békén vele. De a családunkban van egy sütemény, amit anyukám szokott néha csinálni, a Kinder Bueno fantázianevű réteges csodát, amit akárhányszor ettem, mindig sajnáltam, hogy csak néhány szeletet kapunk elvitelre. A múltkori névnapomkor felszolgált tálca maradékával is ugyanez...