Az amszterdami kanális csodaházai a lábtörlőmön
Sziasztok!
Egyre hamarabb van sötét, de fel a fejjel, nemsokára itt a téli napforduló! A tél úgy begyűrűzött, hogy egyre nagyobb gyomorgörccsel szembesülök, hogy 10 nap múlva szenteste, majd, egy szempillantás alatt 2018-ban találjuk magunkat.
Még el sem kezdtem gondolkodni a ajándékokon, ugyanis évről évre erősebb a meggyőződésem az irányában, hogy ajándékozni felesleges. Persze egy gyereknek nagy törés lenne, ha nem kaphatna semmit a Jézuskától, de felnőttek között nem sok értelmét látom, lévén, hogy a kapitalizmus és a fogyasztás gyermekei vagyunk, ha valamiről úgy gondoljuk, hogy megérdemeljük, akkor megvesszük magunknak, legyen akármilyen évszak, vagy te vársz, fél évet, hogy "véletlenül" megkapd, valamilyen alkalomra? Annál jobban pörög az életünk.
A Grincs is megmondta, hogy ami nem tetszik a megajándékozottnak, úgyis nála köt ki, a szemétdombon.
Múlt szombaton egy kisebb pánikrohamot járkáltam le bevásárlás közben, ugyanis, ez a felfokozott hangulat, a hangos zene, a tömeg és a vágy, hogy minél kevesebbet kelljen őket kerülgetni, felnyomták a vért az agyamba és ha nem lebegett volna a szemem előtt az üresen ásító hűtőnk képe, bizony fogtam volna a gyermeket és indultunk volna haza. Ő jobban viselte az egész agyrémet mint én.
Nagyon jó fej gyerekünk van, ha akarnék sem tudnék rá rosszat mondani. Amellett, hogy megörvendeztet a legaranyosabb kurjongatással, amikor boldog, - főleg, amikor kajáról van szó - türelmes és nagyon értelmes, napról napra látni, ahogy fejlődik.
Alig várom a közös karácsonyt a rokonokkal, úgy, hogy már ő is részese ennek.
Gondoltam mutatok egy kis hangolódó barkácsot, ami, ha szépen sikerül, akár ajándék is lehet egy szerettünknek. Főleg annak a fajtának, aki különös vonzódást érez a holland, nyúlánk épületek irányában.
A legtöbb idő, nagyjából 45-50 perc volt, hogy a házakat kivágjam, a festés már 3 perc alatt megvolt. Érdemes keményebb kartonra felvinni, mert amennyi időt töltesz vele, nem érdemes egyszer használatosra készíteni. Ablakra ragasztva fehér filctollal, hósprayvel,
kész a sablon a díszítéshez. A feketét ecsettel festettem, a kéket fújtam.
Még nem találtam meg a tökéletes módszert, amivel fel lehetne vinnem a festéket a lábtörlőre, de próbálkozom, addig a családban kapnak néhány darabot a próbálkozásaimból.
Most volt egy heuréka élményem: pici festőhengerrel biztos pontos a minta!!! Vagy szivacs!
Hozzávalók:
- egy lábtörlő (legegyszerűbb, legolcsóbb, 170 ft az Auchanban)
- vékony kartonpapír (pl: gabonapelyhes doboz)
- Sniccer, olló, körömvágó olló a kis részletekhez
- toll
- akril festék
- Néhány ruhacsipesz, újságpapír
Az elkészítés lépései:
- Keressük ki a szívünknek kedves homlokzatokat.
- Nagyjából rajzoljuk át a kartonra
- Kapcsoljunk be valami kellemes zenét és kezdjünk vágni, és vágni (figyeljünk oda, hogy amit kivágunk és körbevágunk, csak az fog látszani a kész dolgon)
- Tegyük a sablont a lábtörlőre, és fessük le.
Egyre hamarabb van sötét, de fel a fejjel, nemsokára itt a téli napforduló! A tél úgy begyűrűzött, hogy egyre nagyobb gyomorgörccsel szembesülök, hogy 10 nap múlva szenteste, majd, egy szempillantás alatt 2018-ban találjuk magunkat.
Még el sem kezdtem gondolkodni a ajándékokon, ugyanis évről évre erősebb a meggyőződésem az irányában, hogy ajándékozni felesleges. Persze egy gyereknek nagy törés lenne, ha nem kaphatna semmit a Jézuskától, de felnőttek között nem sok értelmét látom, lévén, hogy a kapitalizmus és a fogyasztás gyermekei vagyunk, ha valamiről úgy gondoljuk, hogy megérdemeljük, akkor megvesszük magunknak, legyen akármilyen évszak, vagy te vársz, fél évet, hogy "véletlenül" megkapd, valamilyen alkalomra? Annál jobban pörög az életünk.A Grincs is megmondta, hogy ami nem tetszik a megajándékozottnak, úgyis nála köt ki, a szemétdombon.
Múlt szombaton egy kisebb pánikrohamot járkáltam le bevásárlás közben, ugyanis, ez a felfokozott hangulat, a hangos zene, a tömeg és a vágy, hogy minél kevesebbet kelljen őket kerülgetni, felnyomták a vért az agyamba és ha nem lebegett volna a szemem előtt az üresen ásító hűtőnk képe, bizony fogtam volna a gyermeket és indultunk volna haza. Ő jobban viselte az egész agyrémet mint én.
Nagyon jó fej gyerekünk van, ha akarnék sem tudnék rá rosszat mondani. Amellett, hogy megörvendeztet a legaranyosabb kurjongatással, amikor boldog, - főleg, amikor kajáról van szó - türelmes és nagyon értelmes, napról napra látni, ahogy fejlődik.
Alig várom a közös karácsonyt a rokonokkal, úgy, hogy már ő is részese ennek.
Gondoltam mutatok egy kis hangolódó barkácsot, ami, ha szépen sikerül, akár ajándék is lehet egy szerettünknek. Főleg annak a fajtának, aki különös vonzódást érez a holland, nyúlánk épületek irányában.
A legtöbb idő, nagyjából 45-50 perc volt, hogy a házakat kivágjam, a festés már 3 perc alatt megvolt. Érdemes keményebb kartonra felvinni, mert amennyi időt töltesz vele, nem érdemes egyszer használatosra készíteni. Ablakra ragasztva fehér filctollal, hósprayvel,
kész a sablon a díszítéshez. A feketét ecsettel festettem, a kéket fújtam.
Még nem találtam meg a tökéletes módszert, amivel fel lehetne vinnem a festéket a lábtörlőre, de próbálkozom, addig a családban kapnak néhány darabot a próbálkozásaimból.
Most volt egy heuréka élményem: pici festőhengerrel biztos pontos a minta!!! Vagy szivacs!
Hozzávalók:
- egy lábtörlő (legegyszerűbb, legolcsóbb, 170 ft az Auchanban)
- vékony kartonpapír (pl: gabonapelyhes doboz)
- Sniccer, olló, körömvágó olló a kis részletekhez
- toll
- akril festék
- Néhány ruhacsipesz, újságpapír
Az elkészítés lépései:
- Keressük ki a szívünknek kedves homlokzatokat.
- Nagyjából rajzoljuk át a kartonra
- Kapcsoljunk be valami kellemes zenét és kezdjünk vágni, és vágni (figyeljünk oda, hogy amit kivágunk és körbevágunk, csak az fog látszani a kész dolgon)
- Tegyük a sablont a lábtörlőre, és fessük le.
