Le Café de Capucine

Sziasztok! Amilyen erőbedobással kezdtem a napot, úgy merültem le mostanra. Ha végig lehet pörögni a munkanapot, kevésbé fáradok el, eleve gyorsabban telik az idő, mint így, az eseménytelenségben. Amúgy jól vagyunk, hétvégén amikor lehetőségem volt rá, olvastam egy könyvek, amely egy kávémérés életét írta le a 18. századi Frankfurtban. A főhős eljut német polgárasszony létére Velencébe és arról az útvonal felől közelíti meg a várost, ahogy magam is láttam először, Fusina felől, hajón ringatózva a reggeli ködben. Borzongató számomra, hogy amilyennek akkor leírták a látképet, nagy részében én is azt láttam a 21. század első évtizedében. Annyiszor végigbóklásztunk az egyformának tűnő kis terek és utcák hálójában, hogy az agyam gyönyörűen végigsétálna, egészen a Szent Márk térig, a Café Florianhoz, ahol ez a regény folytatódott. Szerencsés, piszkosul mázlista vagyok mert ennyit utazhattam és mindig szerencsésen hazaértem. Azok a gyerekek, akik Veronában égtek a buszukban sajnos nem mon...

A szoci rakéta fotel új puha élete egy saját készítésű asztallal. Hamarosan a régi leszek és fel tudom venni az olyan kedves témák fonalát. Nem hiszitek el, de már magam előtt szégyellem, hogy milyen nehezen veszem rá magam akármire. Legyen az a főzés, egy mosásprogram elindítása (mi lenne ha a patakra kellene kimenni a hidegbe mosni), vagy hogy a kedves kis szörmók kutya előbb érzi a tavaszt vedleni kezd, már januárban és gurgulázó szőrcicákat hagy szerte a lakásban, amit össze kell szedni. Kellett nekem hosszú szőrű csivava. De most boldog vagyok, végre elmúltak a rosszulléteim, most már belekezdhetek a bürokratikus társasjátékba, amivel egy várandósság nem lenne teljes. Érdekesség: múlt héten rákerestem hogy van e list a a kötelező megjelenni valókról, amíg megszülök, az első amit feldobott a google, egy blogbejegyzés volt, a címe: Ezért utáltam meg végleg az egészségügyet! (reakcióm olvasás közben ---->) Khhm. debreceni leányzó írta.   A passzivitásom ellenére szoktam...

Amikor kiderült, hogy gyereket várunk, megfogadtam, hogy nem fogom teleszórni a blogomat hintőporral és másról is lehet velem beszélgetni a gyerek dolgon kívül. Viszonylag jól tudom ezt tartani. A sűrűsödő testi tüneteket szidó kirohanásaimon kívül. Ezt a bejegyzést nem is az olvasóimnak szánom, csak magamnak, hogy emlékezzek erre az időszakra is, a platform azonos, de annyi a különbség, ha megtalálod, akkor nevess egyet velem. Mert fogok még túl lenni ezen és akkor lehet, hogy sajnálni fogom, hogy nem lett ilyen módon megörökítve. Minden reggel megnézem a letöltött app-on, hogy mennyit fejlődött szerinte a baba és nagyon várom a közeledő vizsgálatokat, hogy erre ráerősítsenek. Bosszankodom, mert amikor leírtam,, hogy a gyermek nem zaklat rosszullétekkel, evési rohamokkal stb., azóta megváltozott. 2 óránként meg kell etetnem magamat, hogy az agyam és a testi funkcióim ne akarjanak ordítani a kalóriákért. Annyira leesik ilyenkor a vércukrom,. hogy sírtam ha nem jutottam azonnal kaj...

Hangosan felnevettem ezen az aranyos kis táblán. Egy bringás utazási iroda Balaton felvidéken készített fotósorozatában találtam meg, nekem feldobta  napomat. Látod, a fehér kutya mosolyog!! Olyan jó kis nap volt ez a mai, eleve öröm boldogság, mert ma fél évtizede találkoztunk először a férjemmel, ma ismerkedtünk meg, szintén egy hétfői napon és ma egy éve hoztuk el Emőkét és boldogok vagyunk azóta is, hogy megléptük. Mindkettőt.

A süti neve engem inkább emlékeztet egy indián törzs, vagy egy japán halétel nevére, mint egy süteményre, amelyet Kanadában készítenek. Sebaj, kipróbáltam és nem csalódtunk benne, bár a közben kifogyó vajkészlet egy kissé szárazabb süteményt eredményezett, mint amit vártam. Csak azért sem akartam elmenni a szomszédos hiperbe, ahol az utolsó kockával kellett volna sorba állni szilveszter délelőttjén. Legalább akkora mazoizmus, mint mikor szenteste előtti napon kellett még beugrani egy áruházba, a feledékeny családtagok helyett. Ha nem bánjátok, a krémből kivettem azt a közel fél kiló porcukrot is, amelyet az eredeti recept előírt és mivel a vaníliás pudingporral is úgy jártam mint a vajjal, nekem kellett összeállítanom másból. Csak az e betűk hiányoznak belőle így és a szép sárga színe. Bár mindig lenyűgözött, hogy milyen zseniális és egyben pofátlan termék a pudingpor: olvassátok el az összetevőket. Kukoricakeményítő és aromák. Eladják azt a 2 kanálnyi aromatizált keményítőt majdnem...

Először is, Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak. Eltűntem a karácsonyi időszakra, álomkóros lettem a két ünnep között. Most is nehezen evickélek ki belőle, pedig a pörgés már nem várathat sokat magára. A nagy pihenést az is magyarázza, hogy karácsony előtt egy nappal kiderült, hogy babát várunk, amit azóta az orvos is megerősített. Nagyon becsülöm a kis csírát, ugyanis eddig nem szabadított rám éhségrohamokat, szuper érzékeny szaglást, savanyú uborkát mézbe mártogatva, sőt eddig a rosszullétek is néhány esetre korlátozódtak. A kabátomban nem kapok levegőt, a természetes légzsákok miatt, illetve már most elhagytam a czipzáros nadrágokat, mert érzem, hogy nyomódik a lúdtojásnyi méhem (ez a mértékegység a dokinál, ornitológus leszek mire kikerülök innen, 4 hónap múlva már strucctojás lesz). Mi lesz később? Vannak dolgok, amiket nagyon sajnálok az étrendemből, de az sem fog örökké tartani, hogy ne ehessem a kedvenc kékpenészes sajtomat, vörösborral és buggyantott ...