Ízlés válogatja minek öltözteted: (tényleg) Gyors alaptorta néhány hozzávalóval
 Sziasztok! találtam egy olyan tortareceptet, hogy ihaj! igazi jolly joker annyira egyszerű megcsinálni, még én is nekiálltam. A
sógorom névnapja volt akkor, gondoltam, ha nem akarok Axe-ot vagy
zoknit venni neki, valamit viszont annyira akartam adni. Tudjátok, nem
vagyok az a nagy társadalmilag könnyen mozgó ember, ellenben a hugom
igen, ő emlékszik mindenki szülinapjára, gondol a névnapokra,
évfordulókra stb. Z. mikor még csak magzat volt, már akkor kapott tőle
gyereknapra ajándékot, vagy Emőke mikor hazahoztuk, kapott tőle üdvözlő
csomagot. Emőke A KUTYA! Agyrém, hogy tud mindenre olyan jó
ajándékot választani... szóval fogalmazzunk úgy, hogy nem egyenlő az
ajándékozó és ajándékozott szerep. Ezért gondoltam, ha már nem jutok el vásárolni, akkor sütök N.-nak egy tortát névnapjára. Eperszezon van, volt, minden édesbe beletettem néhány huncut darabot. Így lett tejszínes epertorta. Csokoládéval, karamell krémmel, legalább ilyen finomnak gondolom. Vagy pisztácia masszával, PISZTÁCIATORTA!!! |
A
torta megspórol egy olyan dolgot, ami a mi háztartásunkban nem
fordulhat elő: a hosszas kevergetést a robotgéppel, ami a piskóta
készítéséhez kell.
Képzeljétek ez egy olyan tészta, amihez nem kell külön keverni a tojás fehérjét és a sárgát.
Ezen a linken van az eredeti torta receptje, innen is hálásan köszönöm, hogy gazdagabbá tette a közt általa: http://gabicsek.blogspot.com/
Kicsit átformáltam a receptet, a méretet, de az alapkoncepció ugyanaz.
22 cm-es formában készült, kevesebb tojás és liszt, kevesebb cukor felhasználásával.
Nézzük meg ezt a változatot:
4 tojás
100 g cukor
130 g liszt
fél csomag sütőpor
A
tészta: A tojásokat egyszerűen beleütjük egy keverőtálba. a cukorral
kikeverjük, amíg a szemcsék mér elolvadnak, elkezd kivilágosodni. A
lisztben elegyengetjük a sütőport és bele szitáljuk a tojásba. Megkapjuk
a masszánkat. Egy tortaformát kibéleltem sütőpapírral és abba öntöttem.
Csak kerámia tálam volt abban a méretben, úgyhogy nem vagdostam a
papírt, csak belehajtottam.
Sütő: 170 fokra előmelegítve,
légkeverésées programon. Minden süteménynél használom a gőzölést. Ez
annyiból áll, hogy egy régi tepsit tárolt a sütő aljában és forralsz kb.
2 dl vizet. Amikor betolod a forró sütőbe a tortát, elnézést még csak
tésztát, azzal egyszerre öntöd a forró alsó tepsibe a vizet is és
rázárod az ajtót.
Sütési idő kb. 30 perc. Le kell
ellenőrizni, hajlamos a közepén, az alján még remegős maradni. Nekem is
meglepetést okozott, mert már kivettem hűlni egy rácsra, amikor lehúztam
a sütőpapírt, ott volt a nyers közepe. Rácsostól együtt visszatoltam
fejjel lefelé, a nyers rész került így a tetejére. Kicsit nyomi lett egy
kicsi részen, istenem, a finom krém majd elfedi.
Krém:
200 ml cukrászkrém (édesített volt)
200 ml zsíros tejföl
kevés vanília
cukor kóstolás után, igény szerint
eper vagy akármilyen idénygyümölcs
+most eperlekvár
A
mamától örökölt kézi habverővel felkevertük a cukrászhabot, beletettem a
vaníliát és végül a tejfölt. Nem kellett bele külön cukor.
Összeállítás:
A
kihűlt tésztát megfeleztem, megfordítottam a tetejért, hogy ne legyen
domború a teteje, de így is az lett (beletörődő legyintés). Le is
vághattam volna, de a pazarlás nem az én műfajom. Az a szép szerintem,
ha olyan lapos a felső rész mint egy leszállópálya. Az alsó felét
megkentem vékonyan házi lekvárral. A fehér krémből is raktam rá. Arra
kerültek az eperszeletek, arra még egy adag krém és arra jöhetett a
tészta másik fele. Igény szerint lekenheted a tetejét lekvárral,
szaftosabb lesz a tészta tőle, de nem érezni külön. Ráhalmoztam a
krémet, az oldalát is megcsapkodtam vele, hogy mindenhol bevonja. Rá
kellett jönnöm, hogy nincs egy megfelelő eszközöm a krém egyenletes
felhordásához, úgy ahogy megtette egy régi plasztikkártya, de a fém
spatula a legjobb.
Díszítettem a szélét eperszeletekkel, a
tetejére halmoztam még belőle és mehetett a hűtőbe. Finom volt, örültek
is neki. Z nagyon aranyos volt, mikor megérkeztek, azzal fogadta
mindkettőt, hogy a hűtőben ott a torta, amit ketten készítettünk. Olyan
büszke volt rá, hogy ő is segített. Meglepődés nem volt, de öröm az
igen.
| |||
