Besunnyogok kedves olvasók

Az utóbbi hetekben többször volt anyukám eszemben, amikor félálomban mosogattam vagy teregettem, vagy kis körömkefével tisztogattam a lakást Emő gigantikus bundája után. Komolyan mi lenne, ha berni pásztorkutya lenne a szívem csücske, nem a csivava? Akkor már térdig gázolnánk a szőrben?
Summa summarum: Emő kapott egy nyári frizurát és lubickol benne. Azóta úgy nézek rá, mint amikor festettem: hátraléptem és mindig találtam benne valami pontatlanságot amit ki kell javítani. Házi, de jelen esetben az nem a legjobb minőség védjegye, lesz még nyár jövőre és akkor már ügyesebb leszek.  
Mindegy is, anyukám sokszor volt eszemben, mert mindig ragyogott a ház, nem tudom felfogni, hogy honnan van benne annyi energia, hogy egyszer sem mond olyat a csúnya mosatlan halomnak, mikor alig áll a lábán, hogy: elmehetsz te tudod hova, én elmegyek aludni.
A kislánya egy lusta fajta, súlyosbítva exhibicionista hajlammal, ami sugdossa a fülembe hogy most írj, most rajzolj, fess, vagy varrj. Vagy csak dögölj le a tévé elé és olvass egy könyvet.
A napokban kikapcsolták a gázt felújítás miatt az egész tömbben, így a költözködésünk kartávolságba került, mert nem sokáig maradok meg egy olyan lakásban ahol még egy kávét sem tudok megfőzni a hidegzuhany előtt.
Van komikuma annak, hogy mérlegeled az aromagyertyáid tűzerejét, hogy mennyi idő alatt kotyogna le rajta egy adag fekete.       

Nem tudom, azt érzem, hogy szét vagyok esve.
Majd lesz jobb is kedveseim, addig élvezzétek jó szívvel a melengető nyári napokat.



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája