Le Café de Capucine

 A felirat elég vicces, jól mutatja az előítéletek agyatlanságát: Ez a kender ipari célú rost kinyerésérére szolgál. THC (hallucinogén tartalom amiért elszívják a kistestvérét) tartalma közel 0. Kérlek hagyd békén! Lehet, hogy még azt is odaírtam volna: mielőtt rongálsz, olvass utána 5 percet! De ők csak szolidan odaírták a honlap címét hogy ellenőrizhető legyen az állítás. Ez a bejegyzés azért íródott, mert azt akarom, hogy ezeket az információkat valaki, valahol olvashassa az anyanyelvemen. Ezeket a dolgokat még nem láttam sehol sem, pedig nem kevésbé fontosak, vagy érdekesek. Tudjátok, mostanában (a készülő projectem miatt) sokkal több gondolatomat foglalja le a jövő. Nem a távoli megfoghatatlan éra, amikor már a nap kialszik és az emberiség kis kolóinái fognak vándorolni bolygóról bolygóra, hanem az a jövő, ami mondjuk 30 év múlva lesz. Vajon a gyerekem hány olyan állatot fog látni a könyvében, amire kénytelen leszek azt mondani, hogy: - Sajnos drágám, ez a faj már kihalt.

Előszó: Megint ezt a képet választottam a legtetejére, ugyanis évek múltán is ez fejezi ki számomra a leginkább mi az elérendő cél: egy olyan élelemforrás kialakítása kortól, anyagi helyzettől függetlenül, amely mindenkinek a javát szolgálja. A többi csak csili vili és belebeszélés. Ha ezt az idős pár képes volt erre akkor mindenki, akinek van egy napos sarka a kertjében. Ne feledjétek ha egy szegény országban, sovány talajon kivitelezhető, akkor nem kerülhet nekünk sem egy vagyonba, hogy funkcionáljon. Csak az a drága ha szépet is akarsz. Mint például a citromfás: De sokféle, mint ahogy az éghajlatok és az emberek, akik abból építkeznek és úgy, ahogy tudnak. Ebből válogattam néhány képet alább.  Vannak olyan kérdések az életemben, amik megmelengetik a szívem, elhívatást érzek a bemutatásuk iránt, de sajnos sokszor nehezen vagy sehogysem emelhetők be az életvitelembe és a családunk mindennapjaiba. Például nagyon tetszenek a konténer házak, vagy mit ne mondjak a

Sziasztok! Sajnálatos módon most van egy kis megakadás és lazaság a diétában, ugyanis nem tudom mi van velem, de hetek óta nem tudok aludni. Ennek folyománya, hogy napközben megint a hülyeségekhez nyúlok nasiként és kívánom a szénhidrátot. Ha nincs egy kisgyerekem, aki felkeltene éjjelente, akkor majd én kreálok magamnak egy fáradt reggelt.  Így ennek az állapotnak az egyensúlyozására kitaláltam egy receptet amely egy nagy gyerekkori kedvencet dolgoz meg kicsit és aminek egyetlen eredeti alapanyaga sem illeszthető be a jelenlegi életmódomba. Vannak olyan receptek amelyeket sokáig kell keresni, hogy a megfelelő arányokat és állagot elérjük, van ahol mintha kisütne a nap, úgy megy minden mint a karikacsapás és a végeredmény tökéletes. A nudli egy napos recept. A tészta szépen összeállt, főzéskor ruganyosan és szétfővés nélkül állta a sarat ÉS az íze is kitűnő. Túl szép, hogy igaz legyen. A hempergető prézli helyett olyan helyettesítőt találtam, amiről nem mondanád meg, hogy eltér az

Frissítés. 2019. márc. 12: a sokadik kocka után is azt gondolom, az emberiség jólétét és hétköznapi dolgok iránti lelkesedését szolgálom ezzel a recepttel. Ehetsz másféle csokit, de minek? Sziasztok! Találtam egy szuper receptet, amit azóta kb 4-5 alkalommal már megcsináltam, nagyon egymásra találtunk. Az eredetit egy paleos honlapon találtam , nem gondoltam, hogy ilyen egyszerű és szó szerint pár perc alatt megvan. A kitartást igénylő munka, hogy megvárjuk, amíg törhető állapotba kerüljön és megdermedjen. Saját változatomban dúsítottam mindenféle olajos maggal, kókuszreszelékkel.  Különleges szeretettel nyúlok a különböző magokhoz, nem csak most, egész életemben imádtam. Nekem a paleo a dúskálás a kedvenc alapanyagaimban, ha mogyorós nápolyit is csinálnának, tökéletes lenne. Zárható dobozkában kis kockákra vágva... csodálatos nasi és nincs olyan része, ami káros lenne rám nézve, nem rohad ki a fogunk és nem nő a seggünk tőle.  Egy nagy klasszikussal tudom csak az örömöm kife

kép forrása: savvymom.ca Sziasztok! Úgy ülök itt majd 2 hónap kihagyás után, mint abban a helyzetben lévő régi barátok, akiknek ellaposodott a kapcsolatuk. Kérdezheti az egyik szenvtelenül: - Mesélj, mi újság veled? A másiknak sorakoznak az agyában a megélt kis örömök, a egy-egy másnak ki nem adott terv, álom és kétség, de végül csak ennyit mond, mert tudja, hogy fölösleges belekezdenie: - Á, semmi különös! Nem akarok "semmi különös" lenni. Az utóbbi időszakban nagy változásokon mentem és megyek keresztül és hátrébb léptem a gondolkodásom megértésében. A mozgatórugókat, amiket a férjem, csak a "démon"-jaimnak nevez (teljesen jogosan, vannak helyzetek, amikor megszűnök én lenni a keserűség és a megbántottság mögött), elkezdtem módszeresen kiszedegetni, mint a nyüveket az elüszkösödött testrészről. Képletesen ez történik: a rothadó gondolatokat felzabálják a jók. Sajnos, ezek is legalább ennyire bűzlenek.   Volt néhány nap, amikor átéltem a megérkezettség

Nem leszek hosszú, csak annyit mondok mint a csendes festő a kiállítása megnyitóján: "Beszéljenek helyettem a képek!"

Abban a szerencsében volt részünk, hogy a hétvégén eljutottunk Bécsbe. Már nem először voltam/voltunk de mindig úgy jöttem el innen, hogy még többet akarok belőle ismerni. A nap mérlege viszonylag jól sikerült, annak ellenére, hogy mire elértünk haza, irreális kerülőket tettünk, hogy a cég kipipálhassa azt, hogy a buszuk minden ülőhelye elkelt és nyereséges volt a befektetése. Nem akartam, de megfordultunk Egerben és Nyíregyházán is. Végignéztük a természettudományi múzeumot ami egy nagy élmény volt, a vakszerencse épp elénk vezette a bécsi lovasiskola lovait, így láthattam a lipicaiakat egy méterről. Gyönyörű állatok. A nap végén még az is belefért, hogy együnk egy Sacher tortát a Sacher szálló cukrászdájában. Szerencsére annyi vásárt láttunk, amennyi épp elegendő volt, hogy még kellemes legyen: 5-8 percig. Cukrászda a nyúlon túl Elvileg már nagyon kellene érezni az ünneplés előszelét, tegnap Bécs megadta mindazt, amit A karácsonyi hangulatnak hívnak ... tudod, roppanós hó,