Le Café de Capucine

Sziasztok! Amilyen erőbedobással kezdtem a napot, úgy merültem le mostanra. Ha végig lehet pörögni a munkanapot, kevésbé fáradok el, eleve gyorsabban telik az idő, mint így, az eseménytelenségben. Amúgy jól vagyunk, hétvégén amikor lehetőségem volt rá, olvastam egy könyvek, amely egy kávémérés életét írta le a 18. századi Frankfurtban. A főhős eljut német polgárasszony létére Velencébe és arról az útvonal felől közelíti meg a várost, ahogy magam is láttam először, Fusina felől, hajón ringatózva a reggeli ködben. Borzongató számomra, hogy amilyennek akkor leírták a látképet, nagy részében én is azt láttam a 21. század első évtizedében. Annyiszor végigbóklásztunk az egyformának tűnő kis terek és utcák hálójában, hogy az agyam gyönyörűen végigsétálna, egészen a Szent Márk térig, a Café Florianhoz, ahol ez a regény folytatódott. Szerencsés, piszkosul mázlista vagyok mert ennyit utazhattam és mindig szerencsésen hazaértem. Azok a gyerekek, akik Veronában égtek a buszukban sajnos nem mon

A szoci rakéta fotel új puha élete egy saját készítésű asztallal. Hamarosan a régi leszek és fel tudom venni az olyan kedves témák fonalát. Nem hiszitek el, de már magam előtt szégyellem, hogy milyen nehezen veszem rá magam akármire. Legyen az a főzés, egy mosásprogram elindítása (mi lenne ha a patakra kellene kimenni a hidegbe mosni), vagy hogy a kedves kis szörmók kutya előbb érzi a tavaszt vedleni kezd, már januárban és gurgulázó szőrcicákat hagy szerte a lakásban, amit össze kell szedni. Kellett nekem hosszú szőrű csivava. De most boldog vagyok, végre elmúltak a rosszulléteim, most már belekezdhetek a bürokratikus társasjátékba, amivel egy várandósság nem lenne teljes. Érdekesség: múlt héten rákerestem hogy van e list a a kötelező megjelenni valókról, amíg megszülök, az első amit feldobott a google, egy blogbejegyzés volt, a címe: Ezért utáltam meg végleg az egészségügyet! (reakcióm olvasás közben ---->) Khhm. debreceni leányzó írta.   A passzivitásom ellenére szoktam olv

Amikor kiderült, hogy gyereket várunk, megfogadtam, hogy nem fogom teleszórni a blogomat hintőporral és másról is lehet velem beszélgetni a gyerek dolgon kívül. Viszonylag jól tudom ezt tartani. A sűrűsödő testi tüneteket szidó kirohanásaimon kívül. Ezt a bejegyzést nem is az olvasóimnak szánom, csak magamnak, hogy emlékezzek erre az időszakra is, a platform azonos, de annyi a különbség, ha megtalálod, akkor nevess egyet velem. Mert fogok még túl lenni ezen és akkor lehet, hogy sajnálni fogom, hogy nem lett ilyen módon megörökítve. Minden reggel megnézem a letöltött app-on, hogy mennyit fejlődött szerinte a baba és nagyon várom a közeledő vizsgálatokat, hogy erre ráerősítsenek. Bosszankodom, mert amikor leírtam,, hogy a gyermek nem zaklat rosszullétekkel, evési rohamokkal stb., azóta megváltozott. 2 óránként meg kell etetnem magamat, hogy az agyam és a testi funkcióim ne akarjanak ordítani a kalóriákért. Annyira leesik ilyenkor a vércukrom,. hogy sírtam ha nem jutottam azonnal kaj