Le Café de Capucine

A napokban jutott eszembe az, hogy mekkora áldás lehet az ember mellett egy jó szemű, tisztán látó társ. Így a "forgatás" nem alattomos tevékenységgé, hanem inkább útmutatássá válik, a jó és nemes meglátásának képessége. Ennél lelkileg építőbb dologgal nem lehet egy barátot, társat, gyermeket megajándékozni. Nem csak én gondoltam erre, amikor találkoztam ennek a mondatnak az angol megfelelőjével, a kitchenaid kontextus (sajnos) nem saját, de a nyersfordítás, a festmény és az egyre kezesebbé váló program nüanszai, na, azok igen.

A napokban beugrott ez a kis semmiség az agyamba és vért izzadtam azért, hogy összeollózzam ezt a fölöttébb egyszerű, mégis Photoshoppal irreálisan bonyolultá váló kártyácskát. Tavaly mikor először kellett találkoznom ezzel a programmal, a számítógépes grafikát tanító "úriember" lehordott a sárga földig és biztosított róla, hogy ebben a szakmába sem belelátásom, sem örömöm nem lesz, mert béna vagyok hozzá, inkább nem is mond semmit. Lehet, hogy tényleg igaza van, sohasem fogok maradandót alkotni a mindenható digitális platformon, csak ilyen kicsi, egyszerű szépet. Pont annyit, hogy egy percre felvidítsa a napomat a gondolat, remélem a tieteket is. Szép napot mindenkinek!    

Néhány szóban csak, mert a képek többet mondanak: ez a kezdeményezés is azt a célt szolgálja a gondolataiban, hogy 1. megmutassa a kézműveseket, ami elősegíti a kis szemük fényének, álmuknak gyarapodását. Valószínűleg az alkalmazotti létnek, a nyolc órás munkanapnak mutattak fügét és rácsaptak az asztalra: ember, hülye vagyok én, hogy érted dolgozzak, amikor azt is tehetem, amit jó szívvel csinálok, közben pénzt is kaphatok belőle? Teljes szívvel támogatom őket. 2. A jó magyar gyomornak az ukrán kézbe került Tibi csoki traumája után megmutatták, hogy van még jövője az ízlésnek és a minőségi dolgoknak, ahol nem a mennyiség, a tömhetőség, hanem a minőség a mérvadó. Tegnap így kézen fogott az úriember és végig kóstolta, mosolyogta, csodálkozta velünk - jómagam és hasonlóan étel-fanatikus előbb szakácstársammal, most már jó barátnőmmel -  az összes standot. Utólag hallottam csak halkan egy pici rosszallást a fériúi büszkeségét mentendő: "Nem tudom láttad e hány százalék férfi volt?