Le Café de Capucine

Gyerekkoromban a Régi Vígadó épülete számomra olyan távoli és nem értelmezhető intézmény volt, ahova nagymamám a kis kezével, egyessével készített csigatésztáját hozta én meg mint néhai kísérő megvártam a bejáratnál. Ahogy teltek az évek, elfelejtettem, hogy ott egy működő étterem van, egészen 2 héttel ezelőttig, amikor P. random felhívott egy délelőtt és belekiabált: "SZIVI...Torkos Csütörtök .... Játszik??" Lefordítom: Kedvesem, eszembe jutott ez az esemény, számíthatok a részvételedre? Válaszom: " Hogy a viharba ne?" Modern belső, jó kulissza egy elköltött vacsorához Mely étterembe van még hely, hova szeretnénk menni? Őszintén szólva nem érdekeltek a részletkérdések, csak a gesztus tisztasága és hogy törekedik arra, hogy rászolgáljon egy Mr. Darcy sármján felnőtt lányka kegyeire. Végül az RV, vagyis a Régi Vígadót választottuk. Akkor viszont nem gondoltam, hogy milyen étteremélményben lesz részünk, mert végül öten mentünk, a családom hirtelen megjelen

   

A 2005 és 2006-ban a Medgyessy gimibe gyalogolt reggelek egy csúcspontja volt az akkori szememnek egy régi épület csontváza. Eldugva és felgazlottan is annyira megkapó, hogy motoszkál mi a története.  A google nem mond sokat, csak egy megemlítést a kortárs sajtóból, egy múltidéző andalgás része csupán, ahol nem is a tényszerűség a mérvadó. Inkább a modern kertépítés negédes szobrait mutogatja repkénnyel benőve. Nincs ezzel baj, végülis nem a nagy Oxford szótárat kell felütni ha angolul akarunk tanulni, hanem inkább egy színes, könnyed szókeresőt. A dehir.hu felvétele, "ilyen lett" állapot Teltek az évek és elérkeztünk 2013 januárjához, amikor 5 szegedi, egy hazai és egy újfalusi év után visszavetődtem Debrecenbe és megint erre az utcára vitt az utam. Még mindig ugyanolyan mint az emlékeimben: olyan romos és olyan csodálatos. Az évek múltával okosodhattam annyit, hogy tudom hogyan  keressek rá és hol láthatok bele ebbe a szép épületbe. Belekukkolhattam rajzaiba és elkép