Le Café de Capucine

Sziasztok! Hát itt vagyunk, mindannyiunk feje felett egy kis fekete felhővel járkálunk, szorongunk, vagy szitkozódunk az üres polcok mellett elhaladva a boltban, vagy hogy a gyógyszertárban, postán irreálisan hosszú sor kivárása után lehet sorra kerülni. Félnek az emberek közel állni egymáshoz, betartják mindenhol a másfél, 2 métert. Öröm az ürömben, hogy legalább így egyik napról másikra megszűnt az a vásárló típus aki az ember fenekébe tolta a bevásárló kocsiját, vagy indokolatlanul közel állt meg, mintha oda be akarna egy hat tagú család heti bevásárlásával furakodni. Nem akar. Nem tudok annyira örülni a napsütésnek, az ember mosolyába észrevétlen egy árnyék vegyül, mindenki bizonytalan, esetlen ebben a helyzetben. De ez teljesen feldobott! Nem tudom ezeket a képeket kihagyni, most még jobban vágyom Velencébe, mint eddigi életemben akármikor. Sokszor voltam, úgy térek oda vissza, mintha egy régi kedves ismerős lenne, de most olyan oldalát láthatnánk amit eddig soha...

Én, ahogy elmagyarázom az unokáimnak hogyan okozott egy Kínában denevér levest evő férfi wc papír hiányt az USA-ban  Sziasztok! Persze a tisztánlátás kedvéért, nem gondolom, hogy egyetlen leves indította el az egészet. Csak fordítottam, de a helyzet legalább ilyen szürreális. Ellátás hiány még nincs, csak mérsékelt pánik. Forrás: 9gag.com Milyen hetetek volt? Szorongós, vagy a kard lengetését csak a tarkótokon éreztétek? Esetleg hírzárlatot rendeltetek el magatoknak és csak éltetek bele a tavaszba? De jó is lenne tudatlanul élvezni a fák virágzását, élvezni, hogy érzem a nap melegét és ledobhattam végre a téli kabátot. Irigyelem Emőke misszióját, akárhányszor kinézek az ablakon, látom, ahogy köröz a ház körül. Annak idején, amikor még hideg volt, P. úgy akarta ezt a berozsdásodott kiskutyát mozgásra bírni, hogy az akkor felásott gázvezeték árkán áthelyezte ha kiengedte sétálni. Ezzel rákényszerült, hogy megkerülje a házat. Pavlov reflex alakult ki benne, ha kimegy most már ...

Sziasztok! Évekkel ezelőtt töltöttem fel ide egy bejegyzést, amiben megírtam egy kifli receptjét. Néhányszor megcsináltam, aztán a rossz szokások és a kevés idő, az, hogy mindig közbe jött valami eltávolítottak ennek a rutinnak a kialakításától. A múltkor amikor a pizzatésztából készítettem vacsorához péksüteményeket a többieknek, eszembe jutott az az időszak, amikor a saját sütésű szendvicsalap része volt az életünknek. Megkívántam, hogy feltámasztom ezt a pluszt.  Mert összességében nem jön ki drágábbra az elkészítése (ha azzal a pofátlansággal számolunk, hogy egy kb. 40 g-os császárzsömle 30 ft-tól kezdődik) és jóval tartalmasabb étkezést biztosít. Nálunk a kenyér holt vágány, reggel kell valami, aztán mást eszünk vacsorára. A vége mindig az, akárhogy figyelem, porciózom, hogy bundás kenyér, morzsának való, vagy melegszendó lesz belőle. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nálunk az étkeztetésben vannak türelmi időszakok, mikor jöhetnek az újítások, egészen addig a pontig, amí...

Sziasztok! Valahogy az itthoni hangulatunka a héten ráült a búskomorság, pedig nincs rá okunk. A héten eljutottam megnézni a kis testvérem várva várt kisfiát, akivel alig tudtunk betelni, olyan pici és olyan tökéletes kis emberi lény. sokszor eszembe szokott jutni, ahogy olyan védtelenül feküdt a kiságyában. Közben itthon a miénk, aki sohasem volt a picurka kategória, igazi nagylány, önálló akarattal és elképzelésekkel. Ha addig nem őszülök bele a vitatkozásba, majd a kamaszkorába biztosan. Egész héten szegénykém nehezen csinált mindent, meggyőzés kellett minden egyszerű tevékenységhez, ő sem érezte jól magát. Talán érezte a mi bizonytalanságunkat. Közben hallgattuk a híreket a korona vírussal kapcsolatban, néztem, ahogy az emberek felvásárolják az üzletek konzerv, tészta és liszt készletét. Öröm az ürömben az emberi természet tanulmányozása nyomás alatt. Jókat mosolyogtam magamban, ahogy a kollegák boltban találkozós - középen akadályt képezős - beszélgetéseit sodorta felém a tö...