Keksz a karácsonyi hangulatért: Kókusz-diós
A reggelek, amikor Emőkével sétálunk, nagyon sokat jelentenek. Nem csak azért mert vallom, hogy a mozgás az élet és a kínai zsinórmértékhez tartom magam, hogy addig leszek egészséges, amíg a lépésszámlálóm 10.000 lépés körül tendál naponta, hanem azért is, mert szeretem a késő őszt a maga nyálkás összetapadt leveleivel, a reggeli köddel és a kipirosodott orrommal együtt. Egyre nagyobb érték a napfény, ami olyan szép érett sárgára mázolja a szemben lévő épület falait, ahogy egyre vacogósabban bugyolálom be magam, lassan felcsendülnek az agyamban a sohasem énekelt karácsonyi dalok. Tudtam, de nem éreztem igényt arra, hogy énekeljem. Most, hogy gyerekem van, kevesebb szarkazmussal várom a karácsonyt. Neki még minden dal új és élvezettel hallgatja, először fog karácsonyfát látni, nekem ez megható. Főleg, mert tavaly pont karácsony reggelén ültem a konyhában, kezemben a pozitív terhességi teszttel, lefagyva. Nem csak a lábujjam, az agyam is mozdulatlan volt. Bubut a karácsonyi angyal ho...