Le Café de Capucine

A múltkor hallottam egy olyan vicces megszólalást egy rádióműsorban, amikor 2 meglett férfi azon elmélkedett, hogy a leves annyira nem étel, hogy amikor a második fogást feltálalják, az emberek önkéntelenül, másodjára is "Jó étvágyat!" kívánnak egymásnak. Ez a leves inkább megágyaz, de semmiképp sem egy kis léként gondolni rá. Kaptunk több liternyi, tömör sütőtök pürét. Megehettük volna magában, de kellett valamit csinálni vele, a pinterest ontja magából a sütirecepteket. Az sajnos nem készült belőle, levesként hasznosult, volt olyan nap, hogy az volt az egész napi ételem, lenmaggal, dióval, fahéjjal. Minden tisztítónap aranyat ér a decemberi zabálások előtt. Téli sütőtök leves Hozzávalók: - 1/2  liternyi sütőtök püré  - 1 tk őrölt fahéj - 4 szem szegfűszeg - frissen reszelt gyömbér (ha tényleg egzotikumra vágyunk, erős aroma, amúgy nem kötelező, fontolva haladó családok asztalára elég az első 2 íz)  - 1 evk méz - csipetnyi só  - 6-8 dl víz,  Díszítéshez: dió

Nem nagy dolog, csak nem fér a fejembe, hogy lehet ilyet tenni: a 3 napos autónkról lelopták tegnap éjszaka a márkajelet a dísztárcsákról. Valószínű hetek múlva sem tűnt volna fel, ha ma nem szólnak P.-nek a gumisnál, mert ennyire érdekel miket a márkajel. Nem az ára fáj - bár most tudtuk meg hogy bizony túl van árazva - hanem hogy egy böte csavarhúzóval feszegették le és nem vigyáztak rá, összekarcolták, a másik dolog, hogy így ezek után milyen szívvel hagyjuk kint? Kedves (csak vicceltem, egy szemét vagy, úgy is vissza fogod kapni) piti, kétbalkezes tolvaj, ennyire sokat ér néhány csili-vili szar a használt autó alkatrészesnél, hogy a másik ember örömét megrövidítsd vele?

Az említett recept, már lassan egy hónapja pihen a telefonomon. Úgy kezdődött, hogy Márton napja ott volt még az emlékeimben és pénteken egy gyors bevillanásra meglátogattuk a kis értékű váltópénzről elnevezett üzletláncot, ahol tévesen a kacsa helyett egy egész csirke került megvásárlásra. Ha lúd nem volt, beértem volna egy másik hápogó jószággal, amit úgy akartam elkészíteni, ahogy a londoni kínai negyedben láttunk, narancsosan, ropogósra sütve! Aznap este P. elment a barátaival iszogatni, így alkalmam nyílt arra, hogy az íródó könyvecskémmel párhuzamosan a lassan sülő jószágot, időnként meglocsoljam, átforgassam, stb. A végeredmény egy wow élmény, amely új szintre emelte az egyszerű sült csirkét. Azóta, ha megkérdezem a vásárlás közben oly szótlan férfiút, hogy ugyan hogyan készüljön ha veszek, egy a válasz: Narancsosan, mint a múltkor. A titka ott keresendő, hogy a savas hozzávalók átpuhítják a szegény állat rostjait és az illóolajok gazdagítják az ízét.  Minél vastagabb, zárt

Sohasem szerettem az ilyen szuperhősös történeteket, gyerekkorom óta idegesít, hogy Lois Lane-nek nincs annyi sütnivalója, hogy nem esik le neki, hogy egy szemüvegnyi különbség van a csendes, meglepően jó izomzatú, de még mindig gyógyegér kollegája és Superman között? Tudom, egy szemüveg ledobása az elmében és a mindennapokban csodákra képes, ezt saját magam tapasztaltam, de azért nem egy álruha. A rajzolót is zavarta ez az anomália.      A hetünk megint érdekesen tragikomikusra sikerült, de ezen nagyon jót nevettem, hogy nem tudom veletek megosztani. Kellemes hétvégét mindenkinek! A kép forrása: 9gag.com

Tegnap lett vége a regényíró hónapnak. Szeretnék néhány mondatban megemlékezni erről az élményről. Emberek, megcsináltam! Kaptam oklevelet is meg minden! 2 éve próbálkoztam vele, eljutottam a feléig, de ott feladtam. Akkor nem így láttam, egyszerűen úgy éreztem, hogy elfogyott a történetből a szusz és belőlem is, mert éjszakázni kell hozzá, összpontosítani kell hozzá és akkor is neki kell ülni a gépnek, amikor álmos vagy, rossz napod volt, vagy csak egyszerűen fázol és nem akaródzik kibújni, vagy sajnálod a családot, mert abban a 3 órában, amit esténként velük is tölthetnél, galád módon a saját céljaidra használsz fel. De most! Ho ho hó! Jelentem, ha nem is mindig, de főztem, mostam, dolgoztam, mérni voltam és mégis összejött az az 50,000 szó. Mire végzek a korrektúrával, lesz abból 60 is. Összehasonlításképp: Harry Potter és a bölcsek köve: 76944 szó, Vagy Az állatfarm: 29.400. Szóval, ha nem is minőségre, mennyiségre már egész bőbeszédű. Hirtelen gondolattól vezérelve vágtam

Kedves olvasók! Nagyon jól megy a könyvíró hónap, mindig azon settenkedem, hogy hogyan bújjak el a családom szeme elől, hogy írhassak, közben jazzt hallgassak a éjszakában. Állandóan álmos vagyok, de pörög az agyam, boldog vagyok, hogy nem pukkant ki a felénél a történetem mint 2 éve. A story egy lapos palacsinta, de nem adom fel, az volt a cél, hogy kitartásom legyen és végig csináljam.   Drukkoljatok! Ui: Mellékelten csatolok egy kis hanganyagot a képregényhez, így érdemes ordítani. 

Amíg november van, néhány úriember betartja a ne borotválkozz hónapot. Nekem, ha november akkor évről évre megpróbálkozom a regényírással, eddig kevesebb sikerrel. Magaménak érzem a Gyűrűk ura egy mondatát ezekben a napokban: Vigyázz Frodó, mert ha kilépsz a kapun, egyik lábad a másik után és eljutsz ki tudja hova? - Kkhm kicsit csapongó vagyok.  A regényírás az önnevelésemhez is erősen kapcsolódik. Hogy a fellángoló és könnyen továbbugráló szellemnek adjunk egy betoncipőt, hogy kitartás által letegyen valamit az asztalra.   De a kudarc rutinja néhány dologra megtanított:  - attól, hogy magad előtt is szégyelled a saját történetbeli hiányosságaidat, attól még írhatsz - ha este 8-ra érsz haza, hiába van kint a mosatlan a konyhában, attól még írhatsz - ha álmos vagy, mindig segít az alkotó erőnek egy pohár bor - illetve a határidő nem az ellenséged, hanem a barátod mert saját magad lustaságától ment meg, ha kicsit minden nap eteted.  - minden mindegy, csak hala