Besunnyogok kedves olvasók
Az utóbbi hetekben többször volt anyukám eszemben, amikor félálomban mosogattam vagy teregettem, vagy kis körömkefével tisztogattam a lakást Emő gigantikus bundája után. Komolyan mi lenne, ha berni pásztorkutya lenne a szívem csücske, nem a csivava? Akkor már térdig gázolnánk a szőrben? Summa summarum: Emő kapott egy nyári frizurát és lubickol benne. Azóta úgy nézek rá, mint amikor festettem: hátraléptem és mindig találtam benne valami pontatlanságot amit ki kell javítani. Házi, de jelen esetben az nem a legjobb minőség védjegye, lesz még nyár jövőre és akkor már ügyesebb leszek. Mindegy is, anyukám sokszor volt eszemben, mert mindig ragyogott a ház, nem tudom felfogni, hogy honnan van benne annyi energia, hogy egyszer sem mond olyat a csúnya mosatlan halomnak, mikor alig áll a lábán, hogy: elmehetsz te tudod hova, én elmegyek aludni. A kislánya egy lusta fajta, súlyosbítva exhibicionista hajlammal, ami sugdossa a fülembe hogy most írj, most rajzolj, fess, vagy varrj. Vagy csa...