Le Café de Capucine

Jelenlegi helyzetemre ezt találtam a legkifejezőbbnek. Csak rakódnak egymásra a különböző teendők, te csak sodródsz és észre veszed, hogy idővel csak a lábad és nem az ambíciód visz egyik helyről  a másikra. Olyan rosszak vagyunk mi, emberek. Siránkozunk, lamentálunk az élet sivárságán, ha nincs más dolgunk és sóhajtozunk, ha az kamatostól átfordul. Mostanában az a napom fénypontja, ha vízszintesbe helyezem magam és belezuhanhatok az ájult alvás fázisába, mégis előtte örömömre szolgál, hogy a telefonomba beírhatom a másnapi teendőimet, egyensúlyozhatok az időpontok és helyszínek világában. Hétköznapjaim fáradhatatlanok, hétvégéim sűrűk. Mégis már alig várom, hogy belekezdhessek a bakancslistám további tételeinek megvalósításába. Kérdezgetik tőlem, mi értelme annak, hogy ennyi papírom van, hogy nyelvet és szakmát tanulok? A válasz egyszerű: igény egy olyan életre, aminek szellemi tartalékait saját erőből töltöttem fel. Miért ne ugranám meg minden potenciális lehetőségemet az é...

Most, amikor erre a hétvégére kikiáltották, hogy bizony készüljünk fel a világháborús téli orosz filmjelenetek külső jegyeire. Bizony, bizony sorba fogunk állni a kenyérért, ami forrón akar kiugrani a kezedből, amíg hazaviszed és lovacska módjára kell a lábaidat emelgetned a mély hóba, hogy haladj. Hogy most tényleg nem vehetsz fel magassarkút, esetleg nyaktörés terhe mellett. Hogy nem számítsunk arra, hogy valahova eljuthatunk és minden folyó ügyletedet szakítsd félbe, ember, aki élve akarsz kikeveredni innen.  Jelenlegi élethelyzetem sűrűségét tekintve ez a pár nap hószünet igazán sokat jelent egy sűrű vizsgaidőszak, egy nyelvvizsga és egy idegőrlő munkahely kipihenéseként.  Én vagyok csak Robin Scherbatsky, aki direkt azt mondta a new yorki hurrikánra, hogy: "Just a golf time!"? Igen is örülök neki, hogy dobálhatom a kutyámat a hórakásokba, hogy havat lapátolhatok, hogy végre igazán fel kell öltöznöm, hogyha kimegyek, mert nem csak játszásiból van hideg, hogy télen igazá...

Ez az írás lehetőséget ad arra, hogy így emlékezzek meg erről az egykoron mutatós lakhelyről.   Rá akarok mutatni tágabb hazám, Hajdú-Bihar Megye, azon belül Debrecen egy számomra kedves pontjára. Nem szándékom adatokkal, tényszerűen bemutatni ezt az épületet, nem is tudnám, hiszen kevéssé veszik számításba a létezését. Viszont annyit megengedek magamnak, hogy a nevét és alapvető adatait belefoglalom ebbe az írásba, az ismeretterjesztés kedvéért. Lakói után Vértessy-kúriának nevezik, bár a környékén csak „a kastély” elnevezés dívik. Szakértők Ybl Miklós munkásságához rendelik terveit. Gyerekkorom óta figyelem azt, ahogy évről évre felismerhetőségét veszti el ez a kúria. Néztem, ahogy elhordják építőelemeit és számolgattam boltíveit, ablakait, mert nem voltam benne biztos, hogy legközelebbi ott jártamkor is ott lesznek. Ahogy egykor impozáns homlokzatát nézi az ember, Krúdy vagy Molnár Ferenc regényalakjait rendeli gondolatban oda. De már csak a pőre, tető nélküli, oml...