Le Café de Capucine

Ezt a képet a pinteresten találtam, érdekes ötletet ír le. Ha a kreatív tevékenységeiddel is jövőbeli  magad akarod megríkatni készítsd el ezt! :D Tavaszodik, lehet aktuális ahogy jön a jó idő. A lényeg, adott egy növésben lévő kiskorú, akinek minden évben egy beton nyomatot veszel a lábáról, egyik -másik, egyik- másik. Mintha lépkedne.   Így minden évben úgy készítesz egy lépkedő követ az örökkévalóság lenyomatának, hogy emlékezteted magad, mennyire  gyorsan telik az idő, hipp hopp a 24-es tappancsból, 46-os lett.   

Ezeket a kis àllatos zöld kèpregènyeket itt talàltam, egyből megtetszettek. Erről a kèpről eszembe jutott sajàt "àtnevelèsem", miszerint inkàbb meggebedek de fölöslegesen nem hasznàlok nyilon zacskòt ès szatyrot. Legyen szép estétek!

Sziasztok! Elég volt hivatalosan is elismerni, hogy nincs kedvem írni, másnap valahogy besugárzott a pozitív hangulat és az érzelmi hullámvasút ellenére is velem maradt. Hiába vagy elkenődve, azért egy fűszeresen illatozó, keleti országokat idéző malacsült egy gőzölgő tál "beton" főzelék felett fel tud deríteni. Betonnak hívják a sárgaborsó főzeléket mások, mert a menza bekarcolta a kis lelkükbe ezt a sárga masszát. Nekem sohasem volt vele bajom, most is jól illett a tompa íze a fűszeres harsányságot kiegészítve. A beton/sárgaborsó, tele van folsavval, E vitaminnal. Mint minden hüvelyes, tartalmaz B vitamint, sok sok ásványi anyagot. Szóval ha terhes vagy, ha nem, jó szívvel fogyaszthatsz néha napján egy kis "betont", a fél kilós csomag egy divatos avokádó árában már beszerezhető, mégis 6 felnőtt ember lakik jól belőle, nem csak egy reggelire elég. Sajnos a paleoval nem összeegyeztethető, de nem akarok vaskalapos lenni, túl sok jó tulajdonsága van, hogy kiik

Sziasztok! Enervált vagyok. Nem a krónikus fáradtság beszél belőlem szeretncsére, csak most olyan "nyeh" vagyok. Zsizseg a kert pedig, érzi a nap melegét minden élőlény. Nekem is éreznem kellene és nem is maradtam le a dolgaimmal, de fejben mindig elvágyódom. Nem térben, hanem tevékenységben, újra alkotni akarok. Itt vannak a közelmúlt ételfotói, de majd máskor leírom őket. Sóvárgok, annyira, hogy belefájdul a fejem. Azzal próbálom ezt az elemésztő tüzet oltogatni, hogy olvasok a témában, meg nézegetem a téma jeles képviselőit szerte a világból, de össze sem lehet hasonlítani azzal, ha végre neki ülhetsz. De nincs mivel dolgoznom, illetve ez olyan új nekem, még csak alig szagoltam bele, örülnék annak, ha az első bizonytalan lépéseket profik irányítanák. Nincs mit tenni, arra a heti 2 órára háttérbe kell szorítanom a tennivalókat és a családom szolgálatát és a magam boldogulását és fejlődését támogatni. Nem hittem volna, hogy ennyitől bűntudatom lesz. Drukkoljatok.  

Jaj, képzeljétek hogy jártam. A minap könnyeimmel küzdve bezártam a blogom. Bepánikoltam, ugyanis évek óta a gépem memóriájának jóindulatára voltam szorulva. Történt ugyanis, hogy mikor átvették az irodai gépem, a helyettesem valamit babrált és összebogozott a jelszavak és a fiókok a hálózatában és a végeredmény egy olyan torzszülött, ami csak az ő emailjével és a saját jelszavammal használható. Senki sem érti, hogy jött létre, de visszacsinálni azóta nem tudtam, így ha mérgesen is, így használom. Ma nem engedett be a gépem, a felgyülemlett bosszúságomat levezetendő, ma több órát pöcsöltem egy új blog létrehozásával, sajnálkozva, hogy a közel 10 éves munkám, több mint 700 (!) bejegyzésem semmivé foszlik. De mikor hazajött a férjem addig babrálta és buzerálta, amíg én rájöttem a megfelelő jelszóra, úgy hogy: Itt vagyok! Majd kijebb rugdalom valahogy azt a másik email címet! Ki is töröltem az áthelyezős posztomat, szerencsére nem kell. Hoztam egy szuper nasit, ami nem csak bulvár

Sziasztok! Mindenek előtt Boldog Új évet kívánok minden kedves olvasómnak! Hajtottunk egyet a naptárban, na bumm. Tudjátok, itt nem az új naptár számít, hanem az a plusz amit beleteszel, új életet lehet kezdeni az év legátlagosabb napján is, te vagy a teremtője az új lehetőségeknek. Gondolhatnátok, mi ez a motivációs guru baromság, írd már le azt a receptet, mert éhes a család! Örömmel tudatom, hogy a bejegyzéseimet most már a körablakom alatt írom, amihez 10 körömmel ragaszkodtam, ami a férjem szerint hatalmas plusz terhet rótt rá, mert minden szakág szidta miatta, de most már ő is szereti. Beköltöztünk, mindig napsütés van, világos terek és egy ropogó, pattogó kályha, amit esténként rituálisan begyújtok, mert szeretem (meg kicsit piromán is vagyok). Karácsonykor kipróbáltam, betoltam a felső sütő részbe egy egész kacsát, megsütötte, utána a köretet a juhtúrós krumpli gáncát, majd melegen tartotta a köreteket és legvégül éjszakára beraktam kísérletképp egy almát a kb. 50 foko

Bocsássatok meg kedveseim, nem vagyok követendő példa. Szét vagyok esve. A szép adventről és a mézeskalács sütögetésről szövött álmaim csak nem akarnak még megvalósulni. Fáradtak, pénztelenek és kiégettek vagyunk, jelenleg nem tudom, hogy fogunk fát állítani. De ilyenkor kell megrázni magunk és a maradék apróidat összeszedve csak élni bele a következő napba, hátha valami változni fog. Lehetsz szomorú, de csak a saját hajadnál fogva húzhatod ki magad az árból, akkor könnyebb a dolog, ha a másik van olyan jófej, hogy felkér táncolni, amikor a konyhában sírsz, hogy nem tudsz jobb ételt tenni az asztalra. Vagy a szülők meglepnek egy komplett menüvel hétvégén mert neked nem időd, sem más eszközeid nincsenek, hogy rittyents egyet, vagy másnap is. Ezek felbecsülhetetlenek. Legyenek kellemes napjaitok idegesség, leégett étel, kiabálás és stressz nélkül!