Bejegyzések

Mostanában történik

Sziasztok! Most nézem az utolsó bejegyzésem, lassan egy hónapja (!) történt, röstellem magam miatta kicsit. Sokat gondoltam az írásra, sok minden is történt, olyannyira, hogy most hogy itt van előttem a tabula rasa, nem tudom rangsorolni a dolgokat, hogy mit kellene előrevennem. Az irodában töltött időm egyre kevesebb, a helyettesem szépen beletanult a dolgomba, olyannyira, hogy gyötör néha a haszontalanság gondolata, hogy ilyen könnyen helyettesíthető a munkám, ám egyszerre vagyok boldog, hogy egyre több a csendes nap az életemben és az a bűntudat, hogy nem tudtam foglalkozni a babával, az ő várásával, szépen lassan átfordul a parába, hogy hamarosan itt lesz és hogy én még hiába olvasok a témában olyan sokat, úgy érzem, nem tudok eleget tudni. Az idő szűkössége még inkább fokozódott, amikor az ultrahangon megmondták, hogy olyan szép fejlett a gyermek, hogy akár már most is kibújhatna, vihetnénk haza, vagy kitartja az idejét és lesz belőle egy szépséges négy kilós újszülött. Sohasem

Útra készen: Reggeli rántotta, tortillába csavarva

Kép
Sziasztok! Már elég meleg van, hogy pocos testemet olyan gúnyába bújtassam, ami ezeknek a napsugaraknak kedvez. Persze a járókelők, nem biztos, hogy egyet értenek a döntésemmel, sőt esztétikai környezetszennyezésnek gondolják, hogy természetellenes, sőt nem kívánatos, hogy egy 7 hónapos terhes nő ne akarjon egyberuhát hordani, ami szabadon hagyja a lábát és kendőzetlenül ott a pocakja is, de szerencsére nem hozzájuk megyek haza. Emőke is megkapta a nyári frizuráját és hűsen tartja sakkban az utcán elhaladókat, jelezve, hogy ez az ő háza, az ő kis vára. Persze, csak ha nem alszik, vagy látásból ismeri a "betolakodót", ugyanis nem olyan vérmes, hogy megugasson valakit, akiről nem tudja mire számítson. Gyorsan eltelt az előző hét, a magyar ember, - elnézést - sokunk  természete a halogatás, meg hát, vízpart volt, Pünkösd és sörsátor, ki a franc foglalkozik holmi pályázati leadási határidővel, lakáseladási szerződéssel... Persze a  napjaink ilyenkor több mint kaotikus sz

Egy ládányi gyümölcs, üvegbe zsugorítva: Aszalt cseresznye

Kép
Kezdődik! A rövidebb hetek lazsálós napját kompenzálja az élet egy pörgősebb, tömörebb folytatással. Hol is kezdjem? Nagyon kellemes kis hétvégénk volt, előtte volt egy takarékángon égő hét, ami az én kedves páromat jobban kiakasztja, mintha satuba raknák a fejét és a határidők szorítanák. Ha a másik nem boldog, akkor te sem vagy az. Nem találod a helyed és nem tudod élvezni a pihenést. Bár a héten rá kellett jönnöm, hogy én eleve problémákba ütközöm a semmitevéssel. Már annyira le kellene lassítanom a terhességi fáma szerint, mégis akkor érzem jól magam, ha akkor és azt mozoghatom, amire épp kedvem szottyan, csak szép, nyugger tempóban. Péntek délután még elkezdtem lecsiszolni a kerítésünket, szigorúan védőmaszkban és nyugiban, mint az Amerikai nindzsa című klasszikusban, hogy mire a picur megérkezik, kész legyen, de másnap P. nagy szigorúan mellém ült a padon reggel és megkért rá, hogy ne erőltessem túl magam...  2 hónapom még lesz, amíg otthon vagyok. Minden nap, csak egy

Sertéskaraj tejfölösen, fóliában sütve

Kép
Ez is olyan recept, amit előre lehet készíteni és adandó alkalommal csak bedobni a sütőbe és fél óra múlva már tálalható is. Ezt a receptet akkor készítettem, amikor a 2. esténket töltöttük a régi/új házban, látható mennyire egyszerű anyagokból áll, ennek viszont nem látta kárát a végeredmény, mert nagyon jóllaktunk belőle. A köret és a hús egyszerre sültek. Hozzávalók 2 személyre: 500 g sertéskaraj 1 1dl tejföl 2 tojás szerecsendió 1 tk só csipetnyi majoranna 5 dkg bacon 50 dkg újburgonya majoranna kókuszolaj 5 dkg trappista Elkészítés. Nagyjából klopfoljuk ki a húsokat, sózzuk meg. Készítsük elő a helyét: egy alufóliából készítsünk egy kis fészket, vagy vegyünk elő egy kisebb, fedéllel rendelkező tűzálló tálat. Szeleteljük bele a bacon felét az aljára. Helyezzük el benne a húsokat. Egy tálba üssük bele a tojásokat, és keverjük fel a tejföllel, sózzuk meg és reszeljünk bele kevés szerecsendiót. Öntsük a húsra és fedjük le, szórjuk meg a maradék baconnal, ha aluf

Indokolatlanul gyors és finom pizza, a futárnál is gyorsabban

Kép
Be kell vallanom valamit, aminek sem egy dietetikus, sem a konyhatündérek nemzetközi szövetsége nem örülne. Imádom a pizzát és minden héten a hétfői nap túlélését azzal ünnepeljük/tük, hogy este pizzát rendelünk és zombisorozat nézése közben sörrel, vagy vörösborral megesszük. Mióta terhes vagyok, azóta csak a nyálamat nyelem a sör és bor helyett és egy ideje a pizza is elmaradt. Múlt szombaton P. délután megszólalt, mikor a napágyon költöttük az estebédet: - Ok, hogy van most mindenféle finom maradék, de az igazi vacsorára mit eszünk? Ilyenkor szoktam kiborulni, mert az állandó gondolkodás és ötletelés energia, amikor a mit főzzek kérdésre válaszolok, amiben MINDIG kell  legyen hús, különben az csak előétel. Az egyetlen kivétel a pizza. De azt már nem volt pofám mondani, hogy rendeljünk pizzát, mert annyi pénz a világon nincs, minden héten rendelni... Ezért rávetettem magam a pinterestre, ami mindig kihúz a szarból, belenéztem a "Mit főzzek!!?" mappámba és találtam

Ropogós sült csirkecomb, krémes spenótos tésztával

Kép
Az előző bejegyzésben megemlített lábosom, A lábosom társra vágyott, ezért beugrottunk a héten egy másikért, egy nagyon hasznos darabért, amit anyukámtól kaptam, úgy kötöttem ki, hogy öntöttvas legyen és azóta is imádom. Egy olyan darab, ami 50 év múlva is használható. Igen, az tény és való, hogy nem hátfájós embereknek van kitalálva, eleve az edény megvan kb. 3 kg, e mellé jön a belepakolt kaja, amit sütőből ki és be húzni... szóval oda kell figyelni a drágára. Ez az étel számomra azért is kedves, mert egy sor spenótot ültettem tavasszal az ajtónk elé és onnantól kezdve el is feledkeztem róla, ez abból a sorból készült. Sok mindent meg akartam és akarok még tenni a baba születése előtt (befőzés saját zöldségből gyümölcsből, lecsó eltevése bográcsból stb.),de ahogy haladunk előre az idővel, egyre inkább érzem, hogy a hasamnak, illetve neki nem jó, ha túl sokat hajolok előre, görnyedek stb. Egy kis paradicsom nem ér ekkora árat. Annak ellenére, hogy elégé visszafogott az eszközké

Húsgombóc kukucskál padlizsános, paradicsomos szószban

Kép
Ez a recept már több hete szemrehányóan ott van a telefonomban. Amikor főzök, "in situa" leírom a receptet, mit tettem bele, ha nem sikerül jól, akkor törlés, ha jó lesz, akkor két pofazacskóra esszük és mehet a blogba. Ez egy olyan recept volt, amit én nagy kedvvel ettem, mert minden benne volt, illetve mellette, amit éhenhalóként tudok zabálni: padlizsán, paradicsommal nyakon öntve, sűrűszósszal, rukkolával és újkrumplival... P. csak ennyit jegyzett meg az első csendes tányérkája után, mikor kínáltam neki a lehetőséget a repetára: ez olyan női kaja, ha svédasztalos ebéden lennénk, akkor biztos ezt szednéd ki, de tudod én mit vennék? - Tudom. Rántott húst, hasábbal. Titokban sajnáltam, hogy miért is tettem bele a húsgombócot, mert a padlizsán egy olyan jó alap, ami elbír egy teljes fogást. Főleg így, hogy akiért beletettem, nem szerette.  Sebaj, több jutott nekem és pár nap múlva egy kis rántott csirke is került valakinek az ebédes tálkájába, szigorúan sütőben sütve.