Le Café de Capucine

Sziasztok! Mindenek előtt Boldog Új évet kívánok minden kedves olvasómnak! Hajtottunk egyet a naptárban, na bumm. Tudjátok, itt nem az új naptár számít, hanem az a plusz amit beleteszel, új életet lehet kezdeni az év legátlagosabb napján is, te vagy a teremtője az új lehetőségeknek. Gondolhatnátok, mi ez a motivációs guru baromság, írd már le azt a receptet, mert éhes a család! Örömmel tudatom, hogy a bejegyzéseimet most már a körablakom alatt írom, amihez 10 körömmel ragaszkodtam, ami a férjem szerint hatalmas plusz terhet rótt rá, mert minden szakág szidta miatta, de most már ő is szereti. Beköltöztünk, mindig napsütés van, világos terek és egy ropogó, pattogó kályha, amit esténként rituálisan begyújtok, mert szeretem (meg kicsit piromán is vagyok). Karácsonykor kipróbáltam, betoltam a felső sütő részbe egy egész kacsát, megsütötte, utána a köretet a juhtúrós krumpli gáncát, majd melegen tartotta a köreteket és legvégül éjszakára beraktam kísérletképp egy almát a kb. 50 foko

Sziasztok! Tudjátok, nálunk van amikor nem nevezzük nevén a dolgokat, felöltöztetjük őket. Nem azért, hogy hazudjunk a kis mókusnak, hanem jobb hozzáállást teremtsünk, pozitív hangulatot annak, ami nem mindig az. Így lett nálunk a c vitaminból cukorka, a köptető szirupból kóla (igen, már megkóstolta magától, alig tudtuk a poharat kicsavarni a kezéből) és a kakaós zabkásából csokipuding.   Nem csak én csinálom ezt, a piac is próbálja úgy alakítani a termékeit, hogy legyen kedve a gyerekeknek, felnőtteknek megenni. Például vegyük a joghurtot. Az a szabad rablás, ami a hűtőpultokban folyik, az jó példa erre. Miről beszélük? Van egy alap, fehér,savanykás termék, amiről azt mondják, hogy jót tesz az egészségünknek, mert sok benne a kálcium és a d vitamin. Először tettek bele gyümölcsöt, mert valljuk be, nem egy olyan termék aminél vissza kell magad fogni, hogy felfald. A gyümölcs az, cukorral meg főleg, mert az édes jó, melengető dolog. Nem hiába magas az anyatej zsírtartalma, olyan 8-1

A Mikulás már a sarkon csenget, elkezdődött a december, még az időjárás sem mond ellent kivételesen. Az ünnepi hangulatban az sem tudja a kedvem szegni, hogy az egész családunk újfent tüsszög, krákog, köhög.  Az egyetlen próbálkozásom a gyertyagyújtásra az ünnepi hangulat fokozására, bénázásba fulladt és utána takaríthattam az üvegszilánkokat vérző kézzel. Úgy énekelem esténként a Télapós dalokat, mint a gramofon, majd megszólal egy gengszter kis hang az ágyacskából: "Még egyszer tatajok...Mikulásost!" Mindenhol dobozok, csaptelep, villanykörte, lomizott könyvek, szederbokor a kertbe, lámpa a sarkokban alig férünk és mindig rumli van, mert ha az egyik felét megmozdítod a másik oldalon esik le valami. De nem érdekel, mindjárt kész vagyunk. Ha nyugdíjjas tempóban is, fejfájással, lázasan sem veheti el tőlünk senki hogy van fűtésünk és van világítás a kis házunkban és otthon karácsonyozhatunk...   Addig meg a hétköznapok kis fennakadásaira csak legyinteni kell, csináln

Mivel nem találtam meg a kamra alján azt a lisztet, amire emlékeztem, hogy ott van valahol, megakadt a szemem a búzadarán. Emlékeztem rá, hogy szoktak ilyenből tortát is csinálni, de úgy voltam vele, ha nem jól sikerül, akkor majd a többiek leöntik fahéjjal és elfogy, mint elfuserált tejbegríz. Angolul semulinának hívják, sokkal több lehetőséget sejtet, jobb marketingje van egy dallamos névnek, mint egy lesajnált babáknak való ételnek.    Innen vettem az alapreceptet, ami egy közel keleti, egyiptomi édesség, máshogy bántam a cukorral és mivel kókuszos édesség, adta magát, hogy kókuszos legyen a töltelék is. Vannak olyan ételek, amik amelyek csak úgy beúsznak a látóteredbe és nem hezitálsz, egyből elkezded megcsinálni. Gyors is, ha nem is egészséges, finom is. Majdhogynem több volt előkeresni a receptet, mint megcsinálni. Szerintem ez jó kezdőlökés, hogy kipróbáljátok. A végeredményhez tettem egy kis baracklekvárt, mert a többiek nagyon szeretik, de magában ettem, úgy is nagyon fino

Sziasztok! Az élet sokszor bebizonyította már nekem, hogy az ember akkor tudja a legtöbb kreativitást kicsiholni magából, ha rá van kényszerítve. Nálunk most a hétvége vendégeskedésből és születésnapból állt, a szokásos rohanás mellé, így nem volt arra opció, hogy elmehessünk vásárolni, sem egyedül, sem családosan. Így történt meg, hogy hétfőn álltam a kimerült hűtő előtt és rohadtul nem tudtam mit főzzek. Azóta sem nagyon hoztam be magam, most éhezem a kiszámíthatóságra és a rutinra az életem/életünkből, mert görgetjük magunk előtt a sok feladatot és nincs kiszállás, nincs hogy akár egy estére tojunk bele az egészbe és azok az emberekké visszaváltozunk, akik voltunk a kezdetekkor, a kapcsolatunk "kampányidőszakában". Múlt hétről maradt egy sütőtök fele, úgy gondoltam, ő fog kihúzni a slamasztikából és a végeredmény egy szerencsés házasítás lett, olyannyira, hogy a visszajelzések is tükrözték.   Hozzávalók: 300 g hámozott, kimagozott, felkockázott sütőtök 2 evk méz

Sziasztok! Kedves olvasó, most, hogy beugrottál a bulváros főcímnek, megkérdezném: Számodra mit jelent az, hogy diétás?  Melyik diétával kell megegyeznie? Ja, hogy mindegy, csak ne hízlaljon? Ok. Nem fog, ha így készíted. Amikor ilyen címet olvasok, mindig eszembe jut, hogy vajon mit kotyvasztott össze az illető, azért a kompromisszumért, hogy rámondhassa, hogy egészségesen eszik.  Mennyi többletmunkája van abban, hogy egyen - teszem azt - egy somlói galuskát. Inkább edd meg jó szívvel a kedvenc cukrászdádból és tűzd ki magadnak, hogy ezt a kihágást egy hónapban egyszer követed el. Mert sohasem az élelmiszer, hanem a fogyasztói szokások a hunyók. Visszatérve, ez a túrógombóc nem kotyvalék, ugyanis jó állagú, nincs fűrészpor íze és nem vesz több időt igénybe, mint a búzadarával készülő klasszikus. Ma a piac után meglegyintett a megszokás szele, hogy bemenjek a közeli hiperbe, hogy grízt vegyek, mert ugye úgy tanultam, hogy azzal készül és kicsit féltem is, hogy ha beleugrom az

Sziasztok! Képzeljétek el, a finisben vagyunk, most már egészen pofásodik a házikó. Állandó napfény, nincs több hideg köves burkolat és a picurt felébresztő tűzoltó sziréna. Elkezdtem kivülről szemlélni a folyamatot, mert az agyamnak még szoknia kell, hogy nem a üres tereket látom. Mintha másnak az agyszüleménye lenne. Van most már konyha!!! Vannak vécék, amikben van víz! A zuhanyrózsa olyan igazi, hogy apukám a múltkor meg is fürdött tőle, mert rosszkor volt kíváncsi. Már csak ezt a töménytelen mennyiségű cuccot kell valahogy odagardírozni, lehetőleg úgy, hogy egy rokonnal se rúgjam össze a port nagyon komolyan. Tudjátok, van az a mondás, hogy: A pokolba vezető út is jó szándékkal  van kikövezve.  Ez pontosan az a szituáció, amikor a sok sok segítség és jóakarat annyira erős, hogy kár keletkezik. A másik csak csendesen szitkozódik, ha nagyobb a baj kieresztem a hangom. Mert a kommunikáció és csapatmunka nagy fegyver, csak az a baj, hogy mindenki utólag használja: "hogy kel

A következő étel csak úgy dúskál legalább 1 db sok e jelűt tartalmazó hozzávalóban, ugyanis a tömlős sajtnál mesterségesebb, élelemezésre szánt eszköz nem nagyon akad a házunk táján. Csinálom itt a marketinget a kajának, ugye?! A sajtleves szintén gyerekkori kedvenc, amibe anyukám még zsemle kockát is pirított, hogy ropogjon benne valami plusz, de anélkül is finom. Most nagyobb koromban kimerült a fogyasztásom abban hogy a gyerekem kis tányérkájának alján meghagyottat ettem meg. Tudjátok mértékletesség, csak hogy meg ne kívánjam. De a többiek jót ettek belőle. És hogy miért adok Z-nek, ha annyira ellene vagyok? A végletesség nem jó tulajdonság, megadom neki a lehetőséget, hogy megkóstolja, ha akarja, mert imádja a sajtot, előbb lopná ki a hűtőből, mint egy tábla csokit. De úgy látszik az ő ízlésével annyira nem passzolt, 2-3 kanál után otthagyta. Azért titkon örültem, mert így több jutott nekem. Nagyon jó hogy tényleg hamar, kb. 15 perc alatt elkészültem vele a tűz begyújtástól a