Le Café de Capucine

Képzeljétek el, a héten olyan csodát láttam, amit az életemben másodjára pillanthattam meg. Olyan tiszta és különleges, ami tényleg csak 100 ezerből egy, mint annak a valószínűsége hogy az ember láthat hármasikreket. 8 hetes pici babák, gyönyörűek, egészségesek. Egymás mellé lepakolva a 3 egyforma mózeskosár. Csak akkor hűlt meg az ereimben a vér, mikor az egyik elkezdett nyöszörögni és sírni akar... az internetről tudom, hogy ez láncreakció, mint a nevető ötösikrek esetében. Mellettük ott a szüleik, egy olyan csinos filigrán anyuka, aki már most felvehet olyan rövidnadrágot, amit én kb. 10 évesen tehettem meg utoljára büntetlenül a pubertás előtt. Szerintem az ilyenek háta mögött súgnak össze a játszótéri padon azok a sorstársak akik azóta azzal bajlódnak hogy beleférjenek a régi farmerjükbe: WTF? Hogy csinálja? Nem tudom magamban tartani: Utána indultam el mérni és az utcán a szél a lábam elé fújt egy tizest. Igen, 3 nullával. Még életemben nem történt velem ilyen. Körbenéztem, h

Ez van, be kell vallanom: az összes fényképezőgéppel rendelkező eszközömet ez a csodaszép kis kutya testbe zárt, macskák jelrendszerével rendelkező állat tölti ki. Pedig, sohasem akartam olyan lenni, aki többször mutatja meg a kutyáját/gyerekét/diplomáját..akármit amire büszke, mint ahányszor megkérik rá. Örülök neki, hogy megszeretett minket. Annak még jobban örülök, hogy mennyire jól érezte magát, peckesen járta körbe birtokát azon a majdnem 1000 m2-en, ahol élni fog.  Alig várom, hogy annyi időt töltsünk velünk ott, hogy otthon érezze magát. 

Nem tudom hatódtatok e már meg állat miatt, én ezt havi szinten ki tudom pipálni. Most hogy Emőke benne van az életünkben már lassan egy hónapja, kialakult a kis rendszerünk és folyamatos csiszolgatásra szorul. Elmesélem Emő és a párnafétis történetét. Volt egy kis pulcsija, amit annak idején én is nagyon szerettem, ő megörökölte. Fekszik rajta, alszik vele. A pulcsi jelképként használatos az otthonunkban. Ha a pulcsi bejön vacsora után a kanapénk elé, akkor Emőkének is be szabad jönni. Ha kikerül a szobából és a kosarába teszem, az jelzés, hogy innentől alvás van, nem zavarjuk őt reggelig és viszont. Értelmes állat néhány nap alatt megtanulta a rendszert. Viszont láttam rajta, hogy mindig olyan sóvárogva néz fel a kanapéra, hogy ő miért nem jöhet fel. Megoldottuk úgy, hogy leültünk mellé játszani és szeretgetni. DE ha egy percre elhagytad a szobát, egyből a párnádra telepedett és onnan nézett lassúkat pislogva, ilyen kis pofával: - Milyen jó nekem itt, de kár, hogy nekem nincs il

Szombat óta már egy kiskutya örökbefogadói lettünk, jó ómennek tartom, hogy épp az évfordulónkon hoztuk el. Ami január 9.-én történik, nem lehet rossz. Sajnáltuk szegényt, hogy olyan pici, olyan gyámoltalan, sokat szenvedett, bántották, elveszítette a fél szemét. Ember, ne hallgass az érzelmeidre, mert ő csak a mának él. Vagyis olyan szépen levetkőzte a nyugodt, öreges énjét, mintha nem is lett volna. Aktív, imád mozogni és úgy utazik velünk ha mennünk kell valahova, mintha az utóbbi 8 évben minden nap így tett volna. Formás kis állat, öröm ránézni a szép bundájára és a tartására, ami egyre büszkébb lesz. Kicsit megsuhintott ma a kétségbeesés, reggel rájöttem, miért is lehetett elkóborolva, amíg rá nem találtak. Olvastam múlt héten egy angol nő könyvét és teljesen magával ragadott az, ahogy leírta szépen tisztán a dominancia kérdését a falkában. Hogy a kutya ha nem reagál a behívásra fordítsunk neki hátat és induljunk el másik irányba. De az én kiskutyám viszont nem olvasta ezt a