Le Café de Capucine

Péntek esti hangulatkép: a szoba egyik végében ideiglenes virágkötő pontot rendeztem be, hogy az asztalokra összekössem a csokrokat. Nem olyan egyszerű, mint gondolod, közben a másik végében P. a you tube-ról tanulja a nyakkendő kötést, azon a nyakkendőn ami olyan régi volt, hogy elfeledkezett róla. Ugyanolyat akartak rábeszélni az öltönyös boltban, de vérmes voltam, erősködtem, hogy van neki. Úgy szerette, mintha újjonnan kapta volna és jobban meg volt lepődve a meglétén, mint én. Újabb tápot kapott az a feltevésem, hogy a rossz memória a boldogság egyik záloga. Aranyos volt az egyik rokonom, akitől megkérdeztem másnap hogy érezték magukat: "- Olyan jól, hogy most már az időt ahhoz viszonyítunk hogy az esküvőtök előtt, vagy után történt!" Nagyon jó buli volt! Az utóbbi hónapokban túltelítődött tüllel és marcipánnal az agyam, most viszont a leszakított, arasznyira fekete menyasszonyi ruhámat nézem a mosnivalók között. Igen ám, csak bedobom a gépbe, imádom! A házban még m

Elnézést kérek a nagyérdemű, gondozás miatt fogyatkozó olvasóközönségemtől, még ez a hetet nézzétek el nekem. Tőmondatokban leírom mi újság a házunk táján ezekben a napokban: - A születésnapomat azzal töltöttük, hogy a több heti ígérgetés után elegem lett és elhoztuk a varrónőtől a menyasszonyi ruhámat. Futóbolondként elkezdjünk valami piros ruhát (a hideg ráz tőle) keresni mert a családom hallani sem tud olyanról hogy ne öltözzek át éjfélkor, mert "ez a szokás". Kár hogy a miértre már senki sem tud válaszolni (én tudom az okát, csak gondoltam galádul megdolgoztatom őket, had agyaljanak) Jó nevettem ezen a lapon. Forrás: www.go-jet-go.com Eredmény az igazításnál: egy olyan ruha aminek levágásával egy hónapot vártak. Az sem történt meg. - Pénteken ~8 rémült szemű vevő jelenlétében kivertem a balhét az ékszerésznél, mert a gyűrűmet esküvő utánra akarják elkészíteni, mert ők időközben elmentek nyaralni és elfelejtették leadni a rendelésem. 2 hetes határidőre felvett áta

1. A vendégek kiélhetik azt az igényüket, hogy kéretlenül adjanak tanácsot Nektek: Papírlapokra firkantott néhány szavas üzenetek. https://ajeventsblog.wordpress.com/2013/12/06/friday-favorites-best-event-ideas-of-the-week-5/ 2. Gyermekbarát megoldások az esküvőre, hogy ők ne csak a hosszú órákra emlékezzenek amit egy asztal mellett töltöttek el.  Emlékszem, gyerekkoromban egy olyan igazi fóliasátras lagziban voltunk, annyira unatkoztam, hogy felfedező útra indultam, olyan helyen is ahol a szépen vasalt ruhám kiszakadt és sáros lett. Nem volt vicces, sem nekem, sem őrjöngő anyukámnak, aki olyan pedáns, hogy már óvodásként sem ült le a homokozóba, mert "összepiszkolja magát". Milyen gyerek mondd ilyet?   Summa summarum: az unalomból még nem sült ki jó. http://www.buzzfeed.com/mikespohr/impossibly-fun-ways-to-entertain-kids-at-your-wedding 3. Csodálatos olajfaágas meghívók. Háhá, a lányt épp Oliviának hívják. Legalább olyan vicces, hogy egy  Olivier nevű

Még másfél hét és nem lesz több bridezillás post.  Jön a gyerekes poszt...muuhahahaha! Csak viccelek. Leánybúcsúm volt a hétvégén, az embernek pedig legénybúcsúja. Az este felénél a testvérem ellőtte a legnagyobb meglepetését, rendelt nekem egy limuzint és egy órára a miénk volt a város. Nem bírtam volna ki ha a többiek kimaradnak ebből, felvettük a fiúkat is. Nem mintha olyan rég találkoztunk volna, nagyon örültem hogy újra látom. Jobb híján mentünk egy kört a Nagyerdő külső karéján, az éjszakai futóverseny miatt lezárták az egész kócerájt, itt kiszálltak a legények. P. utólag vallotta be, hogy egy lemaradó futó teljesítményét és gyorsaságát méltatták. Nos, ha az illető helyében lettem volna, józanságomat arra használtam volna, hogy jól megverjem őket, elfutni úgysem tudtak volna. Nagyon szépen kitettek magukért mindhárman és tényleg én éreztem magam A zarának, aki körül egy estére elmúlik a stressz és a fölöttébb fontos semmiségek visszazsugorodnak a helyükre. Azóta már persze

Álljon itt ez a gondolatsor mementóként, amikor rátok is olyan dolgot akarnak tukmálni, ami illik és amit még akkor tanítottak az embereknek, mikor Nicolae Ceaușescu az aranypalotájába lakott Bukarestben. Olyan aranyosak! Ipari bajusz, gerbera csokor, piros Lada: öröm bódogtág! Forrás: fortepan.hu Meggyűlt a bajom a szolgáltató piaccal, (megint) találtam egy piaci rést az esküvői üzleti gépezetben. Pedig azzal az ártatlan gondolattal indultam neki, hogy biza találok olyan szakembert akinek hasonlíthat az ízlése az "Egyszerűség, csendes nagyság" Winkelmanni gondolathoz. Nem házat akartam építtetni, hanem csak arra kértem árajánlatot, hogy mennyiért csinálnak meg egy szolid csokrot Debrecen városában. Nem értem, a város népessége 200 ezer fő körül van, miért van az, hogy mindenhol ugyanazt látom? Nincs egyéniség, nincs más, csak begyakorolt sémák. Ha lenne még valamilyen közöm a vizuális neveléshez, az lenne rá a válaszom, hogy azért mert az emberek ilyen silány látvá

Nagymamám világított rá a tényre ami nekem az agyamig sem jutott el:  -Jobban izgulok mint te, már csak 5 hét az esküvőig!  Hoppá. Szombat reggel kipattant a szemem és egy húzódó projectemet csináltam meg: rövid és hosszú fátyol ráapplikálva valamilyen hajdíszre, hogy ne kelljen hajtűkkel bajolni. Csak a fejembe nyomom és ha már nem kell, repítem is a sarokba egy mozdulattal. Itthon még nem láttam hasonló fejdíszt, az esküvő ipar szereti a drámai megjelenést, szinte kötelező az ún. kápolna uszály. Szerintem túlzás, nem érzem jól magam egy olyanban. Az idősebb korosztály miatt én is készítettem egy hosszú változatot, hogy amekkora felháborodást a rövidke okoz, visszahozza a reputációmat fél órával később a másik. Úgy vagyok vele, hogy bevállalom a majomparádét, hogy ilyen módon köszönjem meg a gondoskodást és a szeretetet. Tudom, hogy nem ez számít, ha nekik ez fontos akkor legyenek boldogok, hogy így láthatnak. Az én kedvencem az ún. birdcage veil, szó szerinti fordításban a mad

Az art deco, ha torta volna Be kell vallanom valamit: sokáig volt egy titkos hobbim. Egészen a legutolsó időkig, amíg nem kopogtatott be (szó szerint értendő, házhoz jött) az ajtómon a szerelem, éjszakákat töltöttem azzal, hogy szörföztem az interneten és ismeretlen emberek esküvői tortáit nézegettem. Ruháról nem is álmodoztam, nem fájdítottam a  szívem azzal, ami úgy sincs kilátásban. De a torta... az olyan kompromisszumos megoldás, ráfoghattam az egész addikciómat arra, hogy érdekelnem a szakmai truvájok a sütésben és díszítésben. Huncut, mi? Jó, egy ember volt aki tudott erről, előtte takaróztam ebbe a mondókába. Bezzeg most még nem intéztem el. Még két hónap az esküvőig, de elég sok kardinális kérdésre még nem született válasz. Ilyen a torta is. Most meg itt vagyok, a menyasszonyi ruhám a hibás.  Karácsony óta annyiszor lejtettem a házban, hogy az alja bepiszkolódott, ki kell addig mosni, valahogy elviszi minden a figyelmem.  A bennem lévő sznob azt mondja, hogy törekedj