Le Café de Capucine

Sziasztok! Jaj de régen voltam itt. Nehéz időszakon vagyunk túl, amikor még voltam olyan kis zöld, hogy problémát okozott a többi ember véleménye és rosszindulata, akkor nem gondoltam, hogy a 2020 nekünk is tartogatja még a magunk tragédiáját. Sohasem hittem, hogy vannak elátkozott évek, csak abban hittem, hogy vannak jó és rossz dolgok, amik megtörténnek, amin nem mindig van befolyásunk. Apukám nagyon beteg volt tavasszal, huszárosan hamar kijött életveszélyes helyzetből. Mi is kihevertünk egy veszteséget és egy pozitív rákszűrés izgalmát, amikor végül kiderült, hogy nincs bajom. Azt hittem ennyi volt. Másfél hónapja a férjem apukája kapott egy diagnózist, amivel nem lehetett mit kezdeni. A három betűs halál, amitől fiatal és idős, mindenki retteg. Addig reménykedtünk is, amíg kiderült, hogy olyan súlyos hogy már csak az Isten tenyerén van, ő dönti el mennyi ideje van. Még mindig reménykedtem, hogy meg tudja érni az április végét, amikor megszületik az unokája, a mi más

 Nem tudom hogyan ìrhatnàm meg ezt az èlmènyt, nem is igazàn èrtem. De le kell ìrnom, nem tudhatod kik jàrnak az utcàn. Ma ròttam utamat Debrecen utcàin, amikor egy ötvenes jòl szituàltnak tűnő nő utànam szòlt:  - Maga holocaust tùlèlő? Ès kiabàlàsba vàltott ahogy szòra sem mèltatva tovàbbmentem: Te rollerező zsidò! Hmm. Ez a màra feladott lecke ugye? Ezt hogy rakja valaki össze? Nem mentem vissza, pedig egy ilyen tuskòt jò lett volna a zsidò rolleremmel eltàngàlni amièrt van mersze a rosszindulatàval elrontani a màsik ismeretlen ember kedvèt. Aki nem àrtott neki csak ott merèszelt elmenni közterületen mint ő.  Ps. Reformàtus vagyok. Ha zsidò lennèk arra is büszke lennèk.  Negyed òràval kèsőbb beötlött a tökèletes vàlasz, persze nem megy csìpőből: Ezzel az utàlkozò szàjjal csòkolja meg az unokàjàt?

  Sziasztok! Tudjátok, Gyűrűk Ura... "mi lesz a màsodik reggelivel?" 😊  Nem vagyok a végletek embere, de próbálom betartani a szezonális és helyi alapanyagokból történő főzést. DE, mint kisgyerekes anyuka, nem tudom a banánt, mint lehetőséget kizárni teljesen az életünkből. Messziről is jön, haragos zölden szedik le, nap sem érleli, mégis szeretik a kölkök. Így hát kelletlenül megveszem neki, mert néha ha semmit sem akar enni, akkor talán ezt benyomja a kismajom. De ha ezt sem, akkor várunk várunk, hátha valamikor még meg akartja majd enni eltelik 3 nap és BUMM, ott ez a pöttyös, feketés, csöppet sem étvágygerjesztő darab a gyümölcsös tálban. Ha a rendszerváltás előtt születtél mint jómagam, mikor nem volt olyan mindennapi dolog ezt enni és betegeknek vitték a kórházba, ilyenkor kelletlenül megeszed, hogy ne menjen kárba, vagy turmixgépbe karikázod, felütöd tejjel (utálom). Elvetemültebbek külön várnak erra az állapotra és ilyenkor fogyasztják el. De nem muszáj így lennie, l

 Sziasztok!  Boldog levélhullást mindenkinek! Eltelt szeptember első hete, zökkenőmenten ment az óvodába való beszoktatás, amitől rettegtem. A kismókus eszik, iszik, játszik, sőt már alszik! Amire én fél éve nem tudtam rávenni, az intézményi keret és a társaság rátudja. Nagyon boldog vagyok, hogy nem kell az ordító, földön fekvő gyerekemet az óvodáig is elhúzni, ez már dupla olyan távolság lenne, mint a bölcsinél. Ez a hét diadala számomra. A másik, hogy rátaláltam erre a receptre, ami nekem már darabokban kedd óta kitart. A többiek nem értékelik ezeket a reggeli szeleteket. Nekik egy kakóscsigának több tisztelete van, ha már édességet kíván reggelire.  De úgy vagyok, vele, hogy így legalább több jut nekem.  A gyermeki ízlés feltérképezéséhez viszont nem találok kapaszkodót: a reszelt sajttal töltött ovis zsömle (amiért megszakadt a szívem, hogy szegény, ezt kapják) fölött számtalan alkalommal elmondta, hogy mennyire finom, de erre ránézett és mondta, hogy nem hajlandó megkóstolni. Sze

Ma olyat rögzített a szemem és a lelkem zsigeri valójában, ami valószínű ott lesz még a demens emlékeim között is, ha már elindulok az örök vadászmezőkre. Látod, olyan jópofának találtam, hogy leküzdöm ellenérzésem a gyerekem személyes jogai iránt és gondviselőjeként kiteregetem ezt a világhálóra.  Szituáció:  Ebédeltünk. Z. elgondolkodva kanalazza a meggylevest, közben a szemét le sem veszi a játékkonyhájáról. Egyik kezében serényen jár a kanál, a másikkal könyököl az asztalon és arcát nyugtatja a tenyerén. Megszólal:  - A konyhának tetszik a színe, de kell mellé egy kanapé is.  Felnevetek: - Úgy érted, hogy olyan amilyen a nappaliban van? Pont ilyen? - Igen, de az enyém inkább legyen rózsaszín. Meg kell egy ilyen pult is. - mutat a konyhaszigetre. Egyszer sem húzódott mosolyra az arca, halál komolyan gondolta.    Erre gondolod, hogy itt aztán vannak igények, elképzeltem, hogy eltelik 25 év és ugyanezzel az ábrázattal fogja ezt előadni a pasijának, de akkor már nem a játékkonyha lesz

Sziasztok!  Hogy telt a hosszú hétvége? Bizony bizony már hètfő délután van és a naptár nem kényeztet el még egy csonka munkahéttel. Volt egy kis szünetünk a hètvègèn, egy napot kettesben, inkább egymàs mellett töltöttük.  Mint règen, mindenki belebùjva a sajàt dolgàba. Jó volt olvasni kicsit, csak csendben elmolyolni a házimunkával. Annyira, hogy már hiányzik és önző dögnek érzem magam. De tudom, hogy kellett egy kis idő egyedül.  Össze kell raknom magam, mert egy hét van ovikezdésig, a születésnapjáig. Ott kell lennem agyban. Mindenen látom a lecsengő nyarat, melankóliával tölt el. Sokszor eszembe jut, hogy ilyenkor már borzasztó türelmetlen voltam, meddig kell még ezt a kis csomagot hordoznom. Ugyanezt a szépséges nagylányt egy hét múlva óvodába viszem és tördelem a kezem, hogy jól érezze magát, hogy barátkozzon. Hozzávalók:  200 g liszt 50 ml olaj  50 cukor vaníliás cukor igény szerint 7 g sütőpor  2 egész tojás 30 ml citromlé 50 ml víz Elkészítés : A cukrot a tojàsokkal összekever

Sziasztok! Tudjátok, gondban vagyok. Ez amolyan első világbeli probléma: nyáron annyi zöldség gyűlt össze, hogy már nem tudom hogyan beadni a többieknek, hogy nemcsak minden héten, minden 3 napban egyszer cukkini kerül az asztalra. Olyan ez a zöldség nekem, mint a zeller télen, egész nap tudnám enni magában, úgy hogy mindig másféleképp készítem el és nem unok rá. Vagy nekem ment valami félre? A cél, hogy nem hagyhatom megromolni és ízletesen, egészségesen tüntessem el! Ez a recept elég jól kielégíti a kritériumokat és csak úgy eltűnik egy egész nagy, a végén mindenki jólakott és mosolygós. Jó kis köret. Ahogy menetelünk az őszbe, egyre nagyobbak, vastagabb héjúak, érdemes meghámozni és már ki kell őket magozni. De ha zsengéket választassz, akkor ez fölösleges. Ezek a mennyiségek a receptben iránymutatók, nézz rá, ez nem egy macaron, ahol számítanak a grammok. Kóstolj és asszerint javítsd, ahogy neked jó. 500 g cukkini 2 gerezd fokhagyma 1 fej hagyma só bors kevés füstölt szal

  Sziasztok! Szeretitek a perecet? Nekem a frissen kisült perec egyet jelent a nagyváradi téli forgataggal, de annyi a szépséghibája, hogy valahogy nem találom el sohasem a állagát, mert szódabikarbónás vízben kell előfőzni. Brrr. De nekem ez a török, gyűrű alakú, szezámos, kenyérszerű utcai finomság a "simit", hasonló érzetet ad. Lehet az agyam csalja hozzá ezt, de nem zavar, mert nagyon finom, Múltkor a nagy családos programhoz sütöttem cirka 30 darabot egy kiló lisztből, picike méretben, fele fahéjas mogyorós porban forgatva, a másik fele sós magokban. 11 ember volt rá, hogy elfogyjon és jelentem, csak egy párat hoztam haza a kosaramban. Soknak tűnik ez az egy kilós, de jusson eszedbe, hogy 15 böhöm nagy reggelizős péksütemény lesz belőle, nem muszáj egyszerre elfogyasztani, kitalálták már a mélyhűtést is és frissen élvezheted néhány perc sütőben pirítás után. Úgy ettük mint a bagelt, krémsajttal, felvágottal, friss nyári zöldségekkel. Ha pedig kint maradt a sima hűtőben,

 Sziasztok!  Mostanában jó néhány új  recepttel teszteltem le a családom lojalitását, elmondhatom, hogy sültek ki belőle új kedvencek. Nem tudom, ennek a fura süteménynek mi lesz a hosszabb távú sorsa, de szeretném, ha nem először és utoljára készült volna a konyhámban.  Szerencsések vagyunk, mert egész nyárra elláttak minket cukkinivel, a testvéreméknek több mint jól sikerült ez a szezon. Így készült nálunk töltve tonhallal, salátának, levesnek, pörkölthöz, sütve, párolva, főzeléknek pffff már  mindenhogy ettük, de még mindig itt van 2!! Tudom, koránt sem értem el még a lehetőségek végére mert a cukkini sajt és a cukkinis pizzatészta még várat magára. A szezonalitás híveként nem adom fel, hogy elfogyjon! Ekkor ugrott be szombat reggel, hogy sütit még nem készítettem. Évekkel ezelőtt kísérleteztem céklás csokitortával, de tél lévén akkor kimaradt a cukkinis változat.  Nosza, akkor ugorjunk rá a pinterestre!  Találtam egy amerikai blogot, ahol  egy kevésbé egészséges bundába öltöztették

Esti zsibbadt receptszörfözèsem egyik nagy kincse, egy Tuğba nevű török vlogger receptje, ez a zsömle. Annyi vàltozàs van benne hogy ő sütőporral kèszìti, èn èlesztővel.  Azòta a heti kenyèrsütès mellè kèszìtek ezekből egy tepsivel. Hozzávalók: 100 ml tej 100 ml víz 1 tk cukor 50 ml olivaolaj, kókuszolaj stb 1 csapott evk só 320 g liszt 7 g élesztő Elkészítés: A hozzávalók legyenek szobahőmérsékleten, vagy szánjunk még egy fél órát a kelesztésre. Öntsük össze a folyékony alapanyagokat, a cukorral és az élesztővel. Keverjük át, a lisztet a sóval vegyítsük. Adjuk hozzá. Össze kell gyúrni, néhány perc alatt megvan. Lehet, hogy ragadni fog, nem baj, majd később összeáll. Fedjük le egy konyharuhával és kelesszük duplájára, nagyjából egy óra.  Kelesztés után egy lisztezett pultra borítjuk és 6-8 részre osszuk. Attól függ, mekkora zsömléket szeretnél. A darabokat formázzuk meg. Először, lapítsuk ki palacsintának, majd gyöngéden tekerjük fel hosszában. Ahol találkozik a tészta a  végével, ott

Kit érdekel, melyik fakkba rakjuk be, nagyon finom. Tegnap pörgettem a pinterestet és megláttam a képét, szerelem volt első látásra. Már ha itt tartunk, ízlelésre is. Csak összeállítottam a tésztát, szétosztottam és szűk fél óra múlva ott gőzölgött az asztalon. Még úgy is jól sikerült az állaga, hogy úgy döntöttem, kevert gabonákból (zab, rozs) készítem. Néhány hozzávaló kellett hozzá, megéri kipróbálni ha szereted ezt az ízvilágot. 1,5 bögre liszt 0,5 bögre tej 80 g zsíradék olvasztva 40 g cukor ()annyit raktam, de fölösleges bele, mert a felülete is cukros) 1 kk őrölt fahéj kevés őrölt szerecsendió 1 egész tojás fél csomag sütőpor + 2 evk cukor és ízlés szerint fahéj a végén a hempergetéshez Összeállítás: Keverd össze. Hosszabban: nincs sorrend, ahogy a kezedbe esik az adott hozzávaló, úgy jó lesz. Jól kikevered és oszd szét a muffin formába. Félig raktam meg a formákat, duplájára nőttek a sütőben, 11 db lett belőle. 170 fokon sütöttem légkeveréses, gőzölős sütőben, 25 percig. Am

Sziasztok! Ez az írás minden reggel íródik a fejemben, az alatt a 10 perc alatt amíg suhanok, amikor jó az út, amikor érzed a hársfavirág illatát. Rollerezni nagyon jó dolog. Tavaly ősszel vettem meg több évnyi vágyakozás után a rollerem, amit azóta munkába használok. Volt előtte is néhány őrült futamom vele... mikor egyszer zuhogó esőben kellett mennem a házhoz, visszafele nem vettem észre egy 10x10-cm-es kátyút, amit ellepett a víz. A közepébe hajtottam, úgy estem bele az ott képződött pocsolyába mint egy béka, hasast csináltam. 34 éves vagyok és kevésbé büszkén vállalom, hogy nekem nem való a felnőttséget jelképező autóvezetés. Tudom, ha gyakorolnám, biztos meglennék valahogy, de nem is vágyom rá. A közeg, ahova bejárok dolgozni, minimum egy generációval idősebb ügyvédekből áll, ők mindig kérdezgetik, hogy miért nem autó? És ha vennél egy tragacsot?  Mivel lennék előrébb a városban? Állhatnék a kocsisorban, várva a lámpaváltást. Szerencsés vagyok, nem kell ingáznom. Pöföghetném ki a

Sziasztok! találtam egy olyan tortareceptet, hogy ihaj! igazi jolly joker annyira egyszerű megcsinálni, még én is nekiálltam. A sógorom névnapja volt akkor, gondoltam, ha nem akarok Axe-ot vagy zoknit venni neki, valamit viszont annyira akartam adni. Tudjátok, nem  vagyok az a nagy társadalmilag könnyen mozgó ember, ellenben a hugom igen, ő emlékszik mindenki szülinapjára, gondol a névnapokra, évfordulókra stb. Z. mikor még csak magzat volt, már akkor kapott tőle gyereknapra ajándékot, vagy Emőke mikor hazahoztuk, kapott tőle üdvözlő csomagot. Emőke A KUTYA! Agyrém, hogy tud mindenre olyan jó ajándékot választani... szóval fogalmazzunk úgy, hogy nem egyenlő az ajándékozó és ajándékozott szerep. Ezért gondoltam, ha már nem jutok el vásárolni, akkor sütök N.-nak egy tortát névnapjára. Eperszezon van, volt, minden édesbe beletettem néhány huncut darabot. Így lett tejszínes epertorta. Csokoládéval, karamell krémmel, legalább ilyen finomnak gondolom. Vagy pisztácia masszával, PISZT

Sziasztok! Rég volt, ugye? De végre a jelenlegi kedvenc újításom összefűződik az e-mailes bejegyzésekből. Direkt nem léptem még be a munkahelyi géppel a blogra, nem akarom, hogy a munkaerkölcs kárára menjen. Hogy vagy mindig? Mi megvagyunk. Az elmúlt hónapom összekapcsolódott a 2020-as világvége- apokalipszis- pándémiával. Már türelmetlenül várom a vége főcímet. Biztos az univerzum érzékelte, hogy a nyugis, egyszerű életünk nem mutat párhuzamot a világban zajló eseményekkel. Próbálom úgy felfogni mint egy rossz viccet, de azért rányomja a bélyegét az alaphangulatra. Nem sok kedvem volt semmilyen emberi interakcióra, nemhogy írni. Nem halad a könyvem sem, este ha végzünk a napi rutinnal, szeretek recepteket nézegetni és jót nevetni egy steamingelős sorozaton, a "Hétköznapi vámpírokon". Nyugi, ez a mockumentory sorozat sokkal jobb mint a címének fordítása. Feltéve, ha nem vagy ellene minden ilyen témának, mert akkor csak felhúzod magad rajta. Ez a recept eljutott addig a fokig

Sziasztok! A régi, normális életünkhöz közeledünk. Nem olyan mint eddig, de már kezd hasonlítani. Visszajöttem dolgozni és bár sokkal éhesebbek vagyunk, mert nem tudok olyan lakomákat csinálni, sütikét minden délután, azért ez sem rossz. Embernek, hasznos embernek érzem magam újra. A picur megint elkezdett bölcsödébe járni, annyira megszoktuk, hogy állandóan itt van velünk, bár egyre többet kérdezgette, hogy viheti e a csigát holnap reggel a bölcsibe. Akkor még szó sem volt nyitásról, csak vágyott. Nem akartam, de az ő igényei találkoztak a szükséggel, hogy valakinek vinnie kell az irodát. Mostanában nem vagyok a mintaháziasszony, szalad a ház, bár ki tudja, másnak is lehetne relatív rend. Majd jobban igyekezem, hogy tüfftig legyek. Teljesen le vagyok aljasulva, ugyanis az alvás mentes napok azt eredményezik, hogy este 8 után használhatatlan vagyok. Így mostanában a streamelés felé vettem az irányt, ami feltölt és kiszakít. Hallottatok már a The Knick nevű sorozatról? 2016-os, Clive Ow

Ha lennének ebben a karanténos időszakban hétköznapok versus hétvégék. Milyen jó is lenne. Hogy vagytok? Milyen volt a hetetek? A héten megjártam a szobatisztaságra szoktató szülők poklát. Egy nap 6 alkalommal néztem végig szoros szemkontaktust tartva a gyerekemmel, ahogy maga alá csurgatott. A pisi volt a jobbik eset. Mert ilyenkor természetesen nézi mit szólok hozzá. Úgy éreztem, hogy az eddig elért eredményeink teljesen elúsztak. Ha ráadtam valami ruhaneműt, akkor leblokkolt. Gondolataimban felsejlett egy majdani nudista képe, aki erre vezeti vissza a ruhátlanság szenvedélyét. Azokban a napokban sopánkodva elmentem és megvettem még egy doboz pelenkát (persze, hogy most emeltek árat) és reménykedtem hogy szeptemberre talán elérjük azt, hogy napközben elég lesz az óvodába az a mennyiségű ruha amit bepakolok neki. Elengedtem, hogy erőltessem a dolgot, ha nem akarja, majd egyszer. Ennek ellenére, úgy döntöttem, hogy nem térünk vissza a pelenkára, mert összezavarom vele. Ha becsur

Sziasztok! Képzeljétek el, amikor az előző "receptet" vagyis inkább összeöntési sorrendet kiraktam 2 fb oldalra kétféle reakcióval találkoztam. Az egyik aki örült neki, a másik, akit zavart az, hogy egy ilyen semmirevaló egyszerű dologgal merem zavarni. Sokfélék vagyunk, szokták mondani, hogy a főzés önkifejezés, van aki azért nézegeti ezeket az oldalakat, hogy gyorssegélyt kapjon a mit főzzek kérdésre, másnak kihívás kell, amivel szintet léphet maga számára. Nekem a főzés nem verseny, ki tud szebbet, magasabbat, omlósabbat stb. csinálni. Én csak jókat és gusztákat akarok enni, lehetőleg gyorsan, hogy legyen időm minél több másra is. Ez a piszkosul gyors süti elnyerte a tetszésem és a kisgyermeknek is, apu nem preferálja a csokis dolgokat. Muhahahaha! Hálásan köszönöm annak aki kitalálta! A 15 perces brownie nem duma, tényleg meg lehet csinálni és mindennel fel lehet turbózni és akkor volt nincs rossz, borús nap.  Az összekeverés nagy részét a számolás teszi ki, aztán me

Sziasztok! Hogy telik az önkéntes karantén? Ja, hogy nem tudod milyen nap van ma? Megértelek, valahogy számomra a hétvégék és a péntekek is elveszítették a jelentőségüket és minden mentális jelenlétemre szükség van, hogy megmondjam, hogy kedd.... vagyis szerda. A heti bevásárlás idejére szoktuk elhagyni a kis fészkünket, amúgy jó hobbit módjára túrjuk a földet ÉS figyelünk meglehetősen aktív, önmagára tudtán kívül veszélyes ivadékunkra. Mondanom sem kell, a teljesítményünk nem túl kimagasló, de haladunk. De büszke vagyok rá, ugyanis ma reggel okosítottam magam a youtube egyetemen, hogyan kell magas ágyást építeni és odakeveredett. Kérdezgetett, mint mindig, már fel sem vesszük, csak válaszolunk. Nálunk nem miért korszak van, hanem MELYIK? Bármi lehet melyik. Melyik föld, melyik deszka, melyik locsolócső, még akkor is ha épp abban esik fel. Mikor délután kimentem, folytatni az ágyásomat, miután áldásos magányos fél órát fúrtam, kalapáltam, mulcsoztam, kijöttek az apjával és els

Sziasztok! Rég nem találkozunk, sokszor jutott eszembe az írás, de hazudnék, hogy ha azt mondanám, hogy egyből ugrottam a gép elé, mert olyan közlékenységi rohamom volt. Nagyon nehezen szoktunk megint össze a 0-24-es együttlétre a kiscsajjal, mert a nyíladozó dackorszak és az "egyedül!" tipusú mennydörgések egy 2,5 éves szájából, aki már óvoda előtt nem alszik napközben... kicsit hosszú így 12-13 óra a várva várt fektetésig. Nem akartam mást, csak bekapcsolni valami filmet és nem gondolni arra, hogy nem hagyhatjuk el a lakhelyünket, hogy meddig leszünk még így összezárva, nem találkozhatunk a családdal, nem vihetem játszótérre stb. stb. szerintem értitek, akkor nagyon sajnáltam, hogy elfogyott itthonról minden bor.    Ahogy kezdett tavaszra hasonlítani az idő, egyre többet tudtunk kint tölteni a kertben, megszoktuk ezt az új életritmust, megszoktam, hogy nem tud jönni a nagymama, megszoktam, hogy az a másfél óra napközbeni pihenő már a haladás, fejlődés martaléka l

Sziasztok! Hát itt vagyunk, mindannyiunk feje felett egy kis fekete felhővel járkálunk, szorongunk, vagy szitkozódunk az üres polcok mellett elhaladva a boltban, vagy hogy a gyógyszertárban, postán irreálisan hosszú sor kivárása után lehet sorra kerülni. Félnek az emberek közel állni egymáshoz, betartják mindenhol a másfél, 2 métert. Öröm az ürömben, hogy legalább így egyik napról másikra megszűnt az a vásárló típus aki az ember fenekébe tolta a bevásárló kocsiját, vagy indokolatlanul közel állt meg, mintha oda be akarna egy hat tagú család heti bevásárlásával furakodni. Nem akar. Nem tudok annyira örülni a napsütésnek, az ember mosolyába észrevétlen egy árnyék vegyül, mindenki bizonytalan, esetlen ebben a helyzetben. De ez teljesen feldobott! Nem tudom ezeket a képeket kihagyni, most még jobban vágyom Velencébe, mint eddigi életemben akármikor. Sokszor voltam, úgy térek oda vissza, mintha egy régi kedves ismerős lenne, de most olyan oldalát láthatnánk amit eddig soha

Én, ahogy elmagyarázom az unokáimnak hogyan okozott egy Kínában denevér levest evő férfi wc papír hiányt az USA-ban  Sziasztok! Persze a tisztánlátás kedvéért, nem gondolom, hogy egyetlen leves indította el az egészet. Csak fordítottam, de a helyzet legalább ilyen szürreális. Ellátás hiány még nincs, csak mérsékelt pánik. Forrás: 9gag.com Milyen hetetek volt? Szorongós, vagy a kard lengetését csak a tarkótokon éreztétek? Esetleg hírzárlatot rendeltetek el magatoknak és csak éltetek bele a tavaszba? De jó is lenne tudatlanul élvezni a fák virágzását, élvezni, hogy érzem a nap melegét és ledobhattam végre a téli kabátot. Irigyelem Emőke misszióját, akárhányszor kinézek az ablakon, látom, ahogy köröz a ház körül. Annak idején, amikor még hideg volt, P. úgy akarta ezt a berozsdásodott kiskutyát mozgásra bírni, hogy az akkor felásott gázvezeték árkán áthelyezte ha kiengedte sétálni. Ezzel rákényszerült, hogy megkerülje a házat. Pavlov reflex alakult ki benne, ha kimegy most már az á

Sziasztok! Évekkel ezelőtt töltöttem fel ide egy bejegyzést, amiben megírtam egy kifli receptjét. Néhányszor megcsináltam, aztán a rossz szokások és a kevés idő, az, hogy mindig közbe jött valami eltávolítottak ennek a rutinnak a kialakításától. A múltkor amikor a pizzatésztából készítettem vacsorához péksüteményeket a többieknek, eszembe jutott az az időszak, amikor a saját sütésű szendvicsalap része volt az életünknek. Megkívántam, hogy feltámasztom ezt a pluszt.  Mert összességében nem jön ki drágábbra az elkészítése (ha azzal a pofátlansággal számolunk, hogy egy kb. 40 g-os császárzsömle 30 ft-tól kezdődik) és jóval tartalmasabb étkezést biztosít. Nálunk a kenyér holt vágány, reggel kell valami, aztán mást eszünk vacsorára. A vége mindig az, akárhogy figyelem, porciózom, hogy bundás kenyér, morzsának való, vagy melegszendó lesz belőle. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nálunk az étkeztetésben vannak türelmi időszakok, mikor jöhetnek az újítások, egészen addig a pontig, amíg ös

Sziasztok! Valahogy az itthoni hangulatunka a héten ráült a búskomorság, pedig nincs rá okunk. A héten eljutottam megnézni a kis testvérem várva várt kisfiát, akivel alig tudtunk betelni, olyan pici és olyan tökéletes kis emberi lény. sokszor eszembe szokott jutni, ahogy olyan védtelenül feküdt a kiságyában. Közben itthon a miénk, aki sohasem volt a picurka kategória, igazi nagylány, önálló akarattal és elképzelésekkel. Ha addig nem őszülök bele a vitatkozásba, majd a kamaszkorába biztosan. Egész héten szegénykém nehezen csinált mindent, meggyőzés kellett minden egyszerű tevékenységhez, ő sem érezte jól magát. Talán érezte a mi bizonytalanságunkat. Közben hallgattuk a híreket a korona vírussal kapcsolatban, néztem, ahogy az emberek felvásárolják az üzletek konzerv, tészta és liszt készletét. Öröm az ürömben az emberi természet tanulmányozása nyomás alatt. Jókat mosolyogtam magamban, ahogy a kollegák boltban találkozós - középen akadályt képezős - beszélgetéseit sodorta felém a tö