Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2019

Sohasem volt Hollywoodról

Kép
Sziasztok!  Néhány órája jöttünk haza a "Volt egyszer egy Hollywood" című 2 és fél órás vizuális poénról, amit szívesebben neveznék a legpofátlanabb pénz és színészpazarlásnak az elmúlt időszakban. Tudjátok mit, sajnos azt a tanácsot tartom a legkorrektebbnek, ha megkíméllek Titeket attól, hogy ilyesmire költsétek a pénzetek, hogy elmentek a moziba. Még sohasem láttam olyat addig, hogy a film vége felé megunta valaki az időpazarlást az életéből és inkább hazament. Most ez is megesett, igen, nekem is megfordult a fejemben, mert Quentin aki a világnak adta Hans Landa vagy "Motherf@cker" Samuel L. Jackson, vagy Leo "Sugar" Dicaprio karakterét ilyet megenged magának, hogy ezt a fo$t nézette velünk ennyi ideig. Pozitívumok: Pontosan adta vissza a korszak hangulatát, a kötelező nagyon jó zenék és kosztümök. Sajnos Margot Robbie napszemüvegét nem tudtam csodálni a vége főcímig, rá kellett jönnöm, ennél több kell, hogy filmnek nevezzem. Nem is reklámra, nem

"A belső világom kárpótol"

Kép
Nem, szerencsére nem ért trauma, hogy az elmémnek el kellene vonulna egy boldog helyre, ahol normális maradhat, de sokszor mondogatom ezt a mondatot saját magamnak. Mindig kívülálló voltam, ezt már megszoktam, sőt perverz módon nem stigmaként, hanem kitüntetésként tekintettem erre. De teltek az évek és rájöttem, akárhogy is hívod, az ember társas lény, jobban érzi magát, ha kapcsolódhat a többiekhez. Az elnevezés meg csak kedv és hangulat kérdése. A belső világod, a csodálatos elméd belső labirintusa örökre el tud téged szórakoztatni. Tetszett mindig az a gondolat, amit J.R.R. Tolkien fogalmazott meg: "Minden könyv egy emberbe ragadt világ." - arról nem is beszélve, ha több univerzum kívánkozik ki belőled. Az egyedüllét állandó, a többi ember megléte a tiedben a áldás, de semmiképp sem állandó és magától értetődő. Amikor erre rájöttem, azóta nem érzem magam magányosnak. A magányt megélni fájdalmas, de amint rájössz, hogy a legnagyobb pokol az, ha a társas kapcsol

Új fejezet

Sziasztok! Olyan keserédes dologra lettem figyelmes az utóbbi napokban... ősz illatát érzem a levegőben. Beköszöntött az augusztus. Valami véget ér, vége van a hosszú délutánoknak, amíg vártuk haza a férjem, vége van a teljesen random sétáknak. Vége van lassanként a gyednek. Nem is tudom, hogy hiányozni fog e, vagy úgy érkezem vissza a felnőttek világába, hogy lelkes és tettre kész vagyok. Vagy csak csetlek botlok, mert elszoktam a határidős munkáktól és a negatívan érdekes emberektől? Visszamegyek dolgozni, miután a kiscsajt - amint lehetőség van rá,- bölcsödébe visszük. A közeljövőben elkészülünk a házzal is és beköltözhetünk, el sem hiszem. Fura, azt gondoltam, hogy nem tudok majd mit kezdeni az idővel, eljátszottam a gondolattal, hogy kitanulok valamit, de a babázás nagyszerűen kitölti az ember napját. A mindennapi új ételgyártásról nem is beszélve. Summa summarum az alvásidőbe és az estékbe belefért a főzés és a főzésbe belefért egy kis torna, tananyagok hallgatása,  egy kis f