Le Café de Capucine

Sziasztok! Sajnos a húsvéti időszak kicsit megnyirbálta az étkezési rutinomat, de azért vannak itt olyan fénypontok, amelyeket érdemes felvenni az állandó repertoirba. Amióta nem tartok itthon sem lisztet, sem cukrot állandó keresésben és kísérletezésben vagyok, hogy találjak egy megfelelő kevert tészta receptet, amely kielégíti az édes iránti igényünket és nem egy picike adag, ami tessék lássék alapon felkínálom és 2 falat az egész, mert egészséges és drágára jönne ki. Tudom tudom ne is mondd a litániát, hogy: az édességet nem azért esszük, hogy jól lakjunk, hanem az csak egy kis falatka, étkezés után... igen, de azért az sem rossz, ha nem marad benned hiányérzet az elfogyasztása után, hogy még egyet jó lett volna enni. Ez a kis süti nem csak kompromisszumos megoldás, vagy vigaszdíj, hanem olyan desszert, amit egy hagyományos sütivel szemben inkább választanék. Ez azért nem egy rossz ajánlólevél? Könnyű és az íze mégis összetett, hamar készen van és jól variálható. Véletlenül ta

Sziasztok! Lehetne gömbvillám is, de a theátrális szóhasználat nem az asztalom.  Az utolsó bejelentkezésem óta már majdnem egy hónap telt el, de ki számolja? Valószínűleg csak én magam, a köszönés hetek óta várakozik az oldalon, várva a folytatást. Hiányérzetem volt, mérges voltam magamra, mert estére már nem foglalkoztam értelmes dolgokkal, csakis olvastam, vagy még rosszabb: csak elcsösztem az időmet a 9gag-en, mert mentálisan nem voltam többre képes. Valahogy a gyerekem délutáni ébresztőórája úgy vagy összehuzalozva, hogy megérzi, mikor akarok melléülni valami magános dolognak, ugyanis a főzés és takarítás nem annyira az önző kategóriát gazdagítják. A csodálatos melegedő idő kihozza belőlem a pozitivitást és egyre kevesebb időt töltünk a lakásban, csak annyit, amennyi a cipő és a pulcsi felimádkozása a kiscsajra. Ugyanis ő mostanában rájött, hogy a dráma a vérében van és nem fél használni.    Ahogy a múltkor leírtam, hogy most már olyan anya vagyok, akit a gyerekem mellett aka