Le Café de Capucine

Sziasztok! Sajnálatos módon most van egy kis megakadás és lazaság a diétában, ugyanis nem tudom mi van velem, de hetek óta nem tudok aludni. Ennek folyománya, hogy napközben megint a hülyeségekhez nyúlok nasiként és kívánom a szénhidrátot. Ha nincs egy kisgyerekem, aki felkeltene éjjelente, akkor majd én kreálok magamnak egy fáradt reggelt.  Így ennek az állapotnak az egyensúlyozására kitaláltam egy receptet amely egy nagy gyerekkori kedvencet dolgoz meg kicsit és aminek egyetlen eredeti alapanyaga sem illeszthető be a jelenlegi életmódomba. Vannak olyan receptek amelyeket sokáig kell keresni, hogy a megfelelő arányokat és állagot elérjük, van ahol mintha kisütne a nap, úgy megy minden mint a karikacsapás és a végeredmény tökéletes. A nudli egy napos recept. A tészta szépen összeállt, főzéskor ruganyosan és szétfővés nélkül állta a sarat ÉS az íze is kitűnő. Túl szép, hogy igaz legyen. A hempergető prézli helyett olyan helyettesítőt találtam, amiről nem mondanád meg, hogy eltér az

Frissítés. 2019. márc. 12: a sokadik kocka után is azt gondolom, az emberiség jólétét és hétköznapi dolgok iránti lelkesedését szolgálom ezzel a recepttel. Ehetsz másféle csokit, de minek? Sziasztok! Találtam egy szuper receptet, amit azóta kb 4-5 alkalommal már megcsináltam, nagyon egymásra találtunk. Az eredetit egy paleos honlapon találtam , nem gondoltam, hogy ilyen egyszerű és szó szerint pár perc alatt megvan. A kitartást igénylő munka, hogy megvárjuk, amíg törhető állapotba kerüljön és megdermedjen. Saját változatomban dúsítottam mindenféle olajos maggal, kókuszreszelékkel.  Különleges szeretettel nyúlok a különböző magokhoz, nem csak most, egész életemben imádtam. Nekem a paleo a dúskálás a kedvenc alapanyagaimban, ha mogyorós nápolyit is csinálnának, tökéletes lenne. Zárható dobozkában kis kockákra vágva... csodálatos nasi és nincs olyan része, ami káros lenne rám nézve, nem rohad ki a fogunk és nem nő a seggünk tőle.  Egy nagy klasszikussal tudom csak az örömöm kife

kép forrása: savvymom.ca Sziasztok! Úgy ülök itt majd 2 hónap kihagyás után, mint abban a helyzetben lévő régi barátok, akiknek ellaposodott a kapcsolatuk. Kérdezheti az egyik szenvtelenül: - Mesélj, mi újság veled? A másiknak sorakoznak az agyában a megélt kis örömök, a egy-egy másnak ki nem adott terv, álom és kétség, de végül csak ennyit mond, mert tudja, hogy fölösleges belekezdenie: - Á, semmi különös! Nem akarok "semmi különös" lenni. Az utóbbi időszakban nagy változásokon mentem és megyek keresztül és hátrébb léptem a gondolkodásom megértésében. A mozgatórugókat, amiket a férjem, csak a "démon"-jaimnak nevez (teljesen jogosan, vannak helyzetek, amikor megszűnök én lenni a keserűség és a megbántottság mögött), elkezdtem módszeresen kiszedegetni, mint a nyüveket az elüszkösödött testrészről. Képletesen ez történik: a rothadó gondolatokat felzabálják a jók. Sajnos, ezek is legalább ennyire bűzlenek.   Volt néhány nap, amikor átéltem a megérkezettség