Savanyúság alaplé minden mentesen

Igen, október eleje van és a sok roppanós zöldség ideje már lejárt, a paradicsom zabáló orgiáimnak vége. De jómagam arra kaptam rá, hogy amikor Bubuka alszik, viselhető mennyiségű savanyúság (2-3 kg zöldség) eltevésével múlatom harmincas éveim ezen szakaszát.
Viszonylag hamar megy a dolog, mert az előkészítést a reggelije sütése közben is meg lehet oldani, vagy előző este. A baba alvóidejét pedig mintha arra találták volna ki, hogy vágjak és méregessek, öntögessek.
Szuper levet találtam hozzá, amely nem tartalmaz sem tartósítószert, sem ismeretlen számú E-vel kezdődő számsort.
Ezzel már készült paprika és mostanában az uborka a soros. Így amikor a piacon szép darabokat látok, veszek néhány kilót és záros határidőn belül nekiállok.  
Szeretek befőzni amúgy is, olyan jó mondani, hogy mit kértek a sült mellé, uborkát vagy paprikát? A másik dolog, hogy számomra nincs ár-érték arányban a bolti változat.

Hozzávalók: (nagyobb adagokat adok meg, kb. 8-10 standard (720 ml) üveghez elegendő felöntőlé)
3 liter víz (szűrt a legjobb)
1 liter 10 % ecet
3 tk szemes bors
3 tk köménymag
3 tk mustármag
2 tk koriander mag
3-4 nagy darab babérlevél
10 deka só
5 evk agavé szirupot tettem bele (vagy 30 deka cukor az eredeti receptúra szerint) működhet a méz, a sztívia  is helyettesítőnek 

A vizet az ecettel elkezdem főzni, közben beleadagolom a fűszereket, a sót és az édesítőt. Fel kell forrnia a keveréknek, utána félretehető akár hetekre is a hűtőszekrénybe. Addig nem kéne várni vele, de ha úgy alakul, simán felhasználható.
Amikor átmostam, szőrtelenítettem az uborkát, levágtam a végeit és felkarikáztam, (igen, nem szeretem a pazarlást s ha már beleharaptál egybe akkor ki kelljen dobni a maradékot, mert csak egy falat kellett) akkor ecetes vízben főzött üvegekben melyek lecsöpögtetve megszáradtak, na azokba elkezdem halmozni az uborkát. Néha gyengén nekiütögetem az asztalnak, hogy tömörödjön, az esetleges levegő hézagok tűnjenek el.
Közben az alaplé csendesen főjön mellettem. Beleeresztem az uborkába a forró levet és nézem, ahogy a helyeket szépen kitölti kicsiny gombócaival a mustármag és a szemes bors. Mindig olyan jó volt ezt látni, a legjobb mozzanat az egészben.
Teljesen feltöltöm, a tetőt a tetejébe csavarom és megfordítom. Félreteszem.
A tetők is előzetesen kifőzve és megszárítva, de ha ez még nem pusztított volna el minden baktériumot, az ecetes forró lé majd elvégzi a dolgát, amíg felfordítva várakozik.
Amikor végeztünk az összes üveggel, akkor megint mehetünk az elsőhöz, kinyitjuk és egy szűrőt a szájához nyomva visszazúdítjuk a levet a lábosba és maximumra kapcsoljuk a lángját, hogy újra forrjon fel. Így tanultam nagymamámtól.
Az uborkák mellé tegyünk egy kapor szálat a plusz íze miatt, a többi zöldségnél nem szükséges.
Még egyszer megöntjük lével, most jöhet rá egy műanyag lapka a tető alá, de nem kötelező.
Forró helyre tegyük a befőtteket, bugyoláljuk be a család minden nélkülözhető plédjébe és hagyjuk ott kihűlni. Napok múlva rakható a polcokra.
Nekem ez a dunsztolás nem elegendő. Forró vizet öntök egy magas falú tepsibe és a sütőben várom az első légbuborékokat a befőttekben. Lekapcsolást követően ráterítek néhány konyharuhát és hagyom hogy a sütőben hűljenek ki.
     


 


   

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája