Dzsem és turmix helyett: Francia epres kevert

Sziasztok!
Nem hiszitek el, a jövő hónap azonos napján lesz a boldog születésnapom! 32 éves leszek. P. szokta idézgetni, hogy "közelebb a 30-hoz mint a húszhoz" passzust a blog fülszövegében, azzal a változtatással, hogy a 20-at időszerű kicserélni 40-re.
Csak egy ilyen fun fact volt, nincs jelentősége. Sokat írom fejben a blogot, vagy csak úgy kiüresedve nézek ki a fejemből, abban a fogyatkozó szabadidőben, amit az egyre növekvő picur alvással tölt a nap folyamán. Nem hittem volna, de szinte boldogan végzem a házimunkát, mert az azt jelenti, hogy nem kell becsípett ujjacskákért, betört fejért és halálos eszköz babrálásából adódó balesetért aggódnom.
Magányosnak érzem magam, főleg mikor látom, hogy a gyerek előtt állók, számomra már elképzelhetetlen szabadsággal rendelkeznek és akármit megtehetnek.
De a kislányom egy egy huncut és incselkedő szemöldök emelgetése visszabillent, miért csinálom az egészet.
Rendes kiscsaj, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ő jött hozzánk. Elkezdhetném sorolni a kis érdekességeit, de akkor átlendülnék abba az alkonyzónába, amit sohasem akartam és igazán csak Minket, a szüleit érdekli.
Mostanában -persze nem mindig jön össze - érdekes és teljesen  új ételeket szeretnék bevezetni az életünkbe. Vannak ételek, amik szeretetét az emlékeidből, az otthonodból hozod, vannak, amik a felnőtt éveid alatt ragadnak rád.
Szeretnék Bubukának egy ötvözetet adni, azok az ételek, amikkel találkozik az otthonunkban, az fog a részévé válni. Ha valahol megkóstol egy fogást, mondjuk egy étteremben, az alapján dönti el, milyen, hogy milyen emlékeket társítottam mellé.
Tudom, szentimentális dolog. Ellenben nagyon szeretném, hogyha tisztelettel és szeretettel gondoljon a főztömre, ehhez pedig szükségeltetnek olyan receptek, amik csodálatosak. Eredete.
Ez az epres kevert tészta állja a kritériumokat, nekem most ez az abszolút legjobb dolog, ami történhet egy tál eperrel, azon kívül, hogy megeszed a maga tökéletességében.

A pinteresten találtam és egyből megfogott. Nem tudom miért francia, nem írta le a szerzője, de nekem ez hívószó. Utána napokig próbáltam egy kis időt találni, hogy megsüssem és a végeredmény visszahozta a lelkesedésem.
Langyosan a legfinomabb.
Még tart az eperszezon, próbáljátok ki, jó szívvel ajánlom.

Hozzávalók:
2/3 bögre/ 150 g cukor
100 g vaj szoba hőmérsékleten
fél csomag sütőpor
2 egész tojás
vaníliás cukor
1 1/3 bögre / 200g liszt
180 ml tejföl vagy görög joghurt

kb 250 g eper nagyobb darabokra vágva
+ egy evőkanál cukor a tetejére

Elkészítés:
A cukrot a vajjal keverjük fel, adjuk hozzá a vaníliás cukrot, egyenként adjuk hozzá a tojásokat. A sütőporos lisztet darabonként keverjük bele, váltakozva a joghurttal. A végén forgassuk bele az eper nagy részét, de  hagyjunk a tetejére is. Egy kibélelt vagy olajjal kikent formába öntjük a masszát. Ez a tál 15x20 cm.es volt.
Szórjuk a tetejére a maradék epret és azt az egy kanál cukrot is.
180 fokon süssük készre
35 percig.
Nagyon kell rá, az ropog majd a tetején amikor beleharapsz de a közepe omlós... nagyon adja.





Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája