Sziasztok!
Megint itt, klaviatúra közelében! Nem is régen volt, hogy nem lélegzetvisszafojtva pötyögtem némán a laptopon, a babafigyelő bal indexe fel fel ugrott, ahogy Bubuka nyekkent egyet álmában. Nem sok olyan alkalom volt, amikor leültem írni. Akkor mikor Z. aludt, akkor voltam elememben, akkor hoztam be minden olyan lemaradásom, ami egy háztartás elégséges üzemeltetéséhez szükséges. Nem értettem az olyan tapasztalatokat, hogy jut idő ilyenkor olvasgatásra, tanulásra, mert a tevékenységeket kötöm bizonyos helyzetekhez, az otthon számomra a család és a házimunka helye. 
Most már megint bent vagyok az irodában és lubickolok abban, hogy felnőtt dolgokkal foglalkozhatok újra, ami az apukájával való közös életünkhöz tesz hozzá.
Z. az én szívem legszebb kincse, de a napi négy óra, amit külön töltünk nem hosszú idő, egy kis alvás egy kis játék és megint ott vagyok mellette. A nagymamának meg egyenesen unoka mennyország.
A kisbabám a napokban töltötte be a 4 hónapot, gyönyörű, jó kedélyű, nyugodt, öröm vele a közös élet.


    

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája