Sziasztok!
Az elmúlt napokban elkezdték a fejem fölött felújítani a régi épület szintjeit. A fúróhangokra jegyezte meg az egyik ügyflelem, miután 5 percet töltött nálam az irodában: "Hát ez pont olyan érzet, mintha az ember fejében csinálnák."
Tapasztalatból mondhatom: pontosan. Az ügyvédek elszállingóznak a folyosóról, mióta elkezdődtek a munkálatok, rossz hír: hiába meg most el nyaralni, 2 hét múlva ugyanúgy itt lesz a hang. Jobb megszokni a bestiát. 
Néha megremegnek az ufó lámpák a kis kapcsaik között a plafonon, ilyenkor átfut az agyamon, hogy ha festéskor nem fogattuk fel jól (amire nincs nagy esély mert alig értük el) akkor a fejemen fog landolni.
Ma a női vécében az első emeleten valaki kiütött egy csövet, ami tégladarabokkal borította a földet. Ha belegondolok, más tartalomnak kevésbé örültem volna, szerencsések vagyunk, hogy nem egy majdnem 70 éves szennyvíz csövet barmoltak szét.
Ordítani tudnék, hogy így kell koncentrálnom a munkára, természetesen most robban a piac, mindenre azonnal kell reagálni, képben lenni, mindenki sürgős ügyfél.
Azzal próbálom viccesre venni a dolgot, hogy legalább jövő ilyenkor kapcsiból tudni fogom, hogy a gyereket a hasamban töltött időszakra emlékezteti majd az ütvefúró hangja és ez lesz a varázshang amitől elalszik. Nem egy Mozart, de ez jutott, más a mosógépet vagy a mikró csengőjét szereti. Régebben volt you tubeon egy viccesebb és kevésbé gejl összeállítás erről, nem találtam meg. :-)
        

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája