Okt végére előkerültem
Kedves Blogolvasók! Köszönöm, hogy nem felejtettetek el és a régi írásaimat is olvassátok. Látom ám! Vagy van egy fanatikus olvasóm aki minden egye nap újra kinyit minden írást. Kedves, de kicsit para. Vagy valahol a világban egy csoport a kötetlen és nem mindig értelmes gondolataim alapján akarja megtanulni a magyar nyelvet, házi feladatként kiadva a fordítást. Akármelyik változat is, köszönöm, hogy mozgásban tarjátok ezt. Sokat gondolok az írásra, a szabad írásra. Mostanában sokat kellett kötött hangnemben és témában írnom, lemerített. Képzeljétek el, eltelt egy hónap az utolsó bejegyzés óta. Magam is meglepődtem ezen a nagy szüneten. Van még néhány ember, aki jó érzéseket táplál az irányomba (nem vagyok egy könnyen viselhető), na az ő leveleik is függőben vannak, sőt egy nagyon kedves barátném AUGUSZTUSBAN ünnepelt születésnapi ajándéka is az irodában van. Októberben megfordult kicsit velünk a világ. Tudod mikor kezdesz kicsit leereszteni, -az a fránya kényelmi zóna- hogy nem ke