Néhány szóban

Ibériai sonkapult. Folytatás következik!!
Megint ott vagyok, hogy pörögnek a hétköznapok és lemaradtam a tolmácsolásban. Tegnap például megélhettem azt, hogy a saját kertünk terményeit szedtem le a kertben és rácsodálkozhattam, hogy az egyhetes szünet, amit figyelmünkben hagytunk a kertnek, az időjárás megoldotta nekünk.
Érik a málna, most ismerkedem és határozottan tetszik a lesajnált és nagyon termékeny faeper. Úgy nézek a fehéres termésére, ahogy az oroszlánkirályban Simba az első hernyólakomára.
Öklömnyi hagymák meredeznek a sorokban, amit 2 hét alatt teljesen benőtt a gaz, de tegnap
rendbehoztam a mulasztást.
Tegnap este lett egy vendégünk, egy loncsos kutyus személyében, akivel az utcán találkoztunk és nagyon ráférne egy nyírás. Úgy voltunk vele, hogy valamikor, valahol böszörményben így festett a mi kis primadonnánk, sovány volt, félt és összezavarodott.
Úgy fekszik mostanság a kanapé legmagasabb pontján, a párnák tetején, mintha azt mondaná a szeme: Bocs, ez már foglalt, ülj a padlóra.   
Hátha megtaláljuk ennek a kutyának is az ő családját, akik úgy szeretik, mint mi a miénket.
Múlt héten töltöttük a szabadságunkat, meglátogattuk Barcelónát, egy nap elmentünk Andorrába és pénteken hajóztunk a tengerparti öblök és barlangok között Tossa de Mar közelében. Sietősen belementünk a kora nyári, hűvös tengerbe. Minden nap hülyére zabáltuk magunkat, olyannyira, hogy visszaútra nem mertem felvenni a szűkebb szabású nadrágomat, nehogy kellemetlen meglepetés érjen.
Jelentem, azóta mindketten átlagos, hétköznapi rohanós méreteinket viseljük.
Spanyolországról bővebben fogok beszélni, de most még nincs hozzá agyam, hogy átlássam és szavakba öntsem.
   

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája