Az ember aki fákat ültetett

Már régen szerettem volna feltenni ezt a videót, mert egyrészt megígértem, másrészt nagyon közel áll a szívemhez.
Részben igaz történetet dolgoz fel, nem a story az idős remetéről, hanem a módszerről amivel befolyásolni lehet, hogy egy hely mennyi életet adjon, élhető legyen, már ha az emberi nemtörődömség egyszer elbánt vele.

Az igazi történet, amennyire emlékszem belőle: A 20. század elején egy tanár a diákjaival Provance-ban voltak tanulmányúton egy barackosban, ami csakis akkor hozhatott termést, ha folyamatosan öntözték. Az egyik diák egy későbbi séta alkalmával megmutatott a tanárának kietlen semmiségben, egy sziklafalon kapaszkodó, életerős vadbarackfát és megkérdezte: Ha csak öntözéssel érhető el termés, erre mi a magyarázat?
Bogarat ültetett a fülébe.
Kihegyeződött a szeme az ilyen túlélőkre és idővel rájött, mi a titok. Azok a fák, magról keltek. Azzal magyarázta, hogy magonc korukban a kertészetek leendő fáinak fő gyökerét elvágják amikor ültetik át stb.  így azok nem tudják megkeresni azt a vízeret, amelyhez a későbbiek során táplálkozhatnak.

Iszonyú érdekes, hogy amikor elindul egy mag későbbi gyökerét formázó hajtás, akár éveken keresztül is eltarthat, hogy elérje a vízeret, csak mikor megvan ez a biztosíték, ez az utánpótlás, akkor kezdi el kifejleszteni a másik felét, az ágakat, a törzset. Most mondjátok, hogy nem dobtatok egy hátast ettől, engem kiráz a hideg a természet tökéletességétől.   
Visszatérve a bácsira, eldöntötte, hogy egy olyan gyümölcsös kertet hoz lére, amely magról kelt. Elkezdett  kísérletezni, ott a kopár, szélfútta Provance-i fennsíkokon, minden földet felvásárolt a közeli falvakból bagóért, mert úgy tartották, hogy oda még a kecskéket sem érdemes kikötni legelni. 
Szegényt kikiáltották a környék bolondjának, de eltelt egy évtized, kettő és a folyamatos odafigyelés és a másképp gondolkodás egy később beérő, de csodálatos gyümölcsöst eredményezett. Amelynek gyümölcsei édesebbek, koncentráltabbak voltak ízben.
Iskolásokkal ültetett fákat, hogy nevelje őket a föld szeretetére.
Sajnos a való élet nem olyan szép mint amilyen kedves vége lett a mesének, ugyanis a francia kormány kivágatta az idős kertész/tanár/faültető ember több száz, ezernyi növendékfáját.
Vagy emiatt, vagy közvetlenül ez előtt hallhatott meg.
Nézzétek meg nagyon jó!
és Igen, mindig megsiratom a végét...mert nem tudok szebb jótéteményt elképzelni mint egy szebb világot adni, a saját munkából az utókornak.
Számvetéskor a tükörbe nézel, hogy ki vagy te, megkérdezed: Amit teszek napról napra, ehhez járulok hozzá? Ha nem akkor épp ideje elkezdeni. 

Ui: érdekesség: ezt a mesét egy olyan ember rajzolta, aki ez által tanult meg rajzolni. Lehet látni a stíluson, hogy az elején olyan darabos, lenagyolt, rajzolt alakok voltak, ellentétben a végével.
ui2: az élő szobor Montrealban, Kanadában található. Csillagos ötös.
http://blog.wwf.ca/blog/2013/06/21/wwf-brings-plant-sculpture-pandas-to-montreal/

Mennyire szép megemlékezés: a faültetőnek egy élő szobor jár...