Le Café de Capucine

Jó párszor emlékeztetnem kell magam a panaszkodós énemnek, hogy tegye vissza a kis pofiját alapállásba és a morális és fizikális vérnyomás kilengéseit ne vegye olyan komolyan. Csak legyen hálás, hogy van munkája, hogy nem egy macskához megy haza és hogy lyuk van a fenekén. Egyre nehezebb szó nélkül hagyni, vagy csak magamban dühöngeni olyan dolgok miatt, amikre nem tudok megoldást, mert alapjaiban kellene az emberi kapcsolatokat és szokásrendszereket megreformálni. Egyedül nem megy, minden birkával nem tudsz leállni vitatkozni! De gyarlók vagyunk, csak homokba dugjuk a fejünk. Múlt héten olvastam egy viccesnek tűnő, de ideiglenes megoldást nyújtó kis gondolatot az ilyen helyzetekre. Szabad fordításban így hangzik: "Sz@r napom van, mindjárt veszek valamit a neten és jobb lesz." Gondolom, a bevezetővel megcsináltam a jó hangulatot, mutatnék néhány darabot, ami tetszett: Egy ruhába fojtom minden csalódottságom, az emberiség iránt érzett szomorúságom és jó fogyasztóként f

Voltatok már úgy, hogy nem akartátok felfogni a józan eszetekkel az előttetek álló napot? Ekkor előveszem Brian Tracy motivációs gyöngyszemét, ami az időgazdálkodás ék egyszerű megoldása: Csináld MOST! Saját olvasatom: Told meg a tempót pörögj, majd a felszabadult idődet ilyen kulináris szépség elfogyasztására és kiélvezésére pazarold el. Zabpehely, néhány szem eper, kevés meggy dzsem és görög joghurt. Táskában összerázva, irodában szervírozva.

2014.december 29. Este a Wall Street Farkasa ment a tévében, napok óta először kibotorkáltam a konyhába, annak is abba a sarkába, ahol nem a maradékokat tartalmazó hűtő volt, hanem a tűzhely.  Nem forrócsoki készült, hanem mosószer. Akkorra végignyálaztam a témában mit írnak a nagy platformon hazai és külföldi oldalakon egyaránt.  Több okból vágtam bele: - Lelkesít, hogy a felhasznált anyagok nem károsítják annyira a vizet, nem áltatom magam, egy időre visszábbveti a működését, de nem visszafordíthatatlan módon. - Kíváncsiság és exibicionizmus: milyen királyság már, ha eldicsekedsz nagyanyádnak, hogy magad főzted a mosószert? Az arca...vegyes a büszkeséggel és értetlenséggel, vajon mire volt jó az utóbbi 60 év fogyasztási fejlődése, ha a kölyök azokat az anyagokat használja amiket ő fiatalként.... Nem lehetsz próféta a saját hazádban, mai napig rázzák a fejüket erre a képtelen ötletre, de az hogy tisztán járatom az embert és magamat: példamutatás. - Alacsony kivitelezési költ

Nem éreztem magam tegnap mintaháziasszonynak, amikor elvileg egy jóllakott, megvacsorázott család már csak egy almáért nyúl, hogy nassolási vágyát így elégítse ki. Nos, én tegnap este kilenckor egy fagyott hústömb szélét véstem, hogy legalább egy adagot kisüthessek belőle. Nyúzott voltam, de még így is éreztem a helyzet iróniáját annyira hogy mosolyogjak rajta: hétvégén bekészítettem az ízesítését ennek a fasírtnak, hogy "időt spóroljak". Tudom anya, már mondtad, előre tervezés...látod a jó szándék bennem volt. Előtte egy órával értünk haza, egymás agyára másztunk a nap végére. Ahogy P. jellemezte tegnap kistestvéremnek, mikor csilingelő, naiv hangon megkérdezte, hogy "mi újsi": -Marika, elcseszett napunk volt, elégedj meg ennyivel. Az este ettől a keresetlen és objektív mondattól kezdve vidámabb lett.  A mérnökember nem sokat beszél de ha igen, akkor az mindent visz. Ez a recept egy változat, ha mérsékelni akarod a lisztfogyasztást és ha már unod (pl. én) a

A napokban, hetekben a bemutatott darabok testvérei felbukkanhatnak Párizstól Malmö-ig. Hétvégén egy nagyfiú látogatót egybe kötöttünk az első darabok átadásával. Úgy döntöttem nem görcsölök rá a grafikai stúdió megtalálására és home made a kis irodámban kinyomtattam és felvágtam. Vettem hiper-szuper ragadós papírt és matricáztam a cím borítékra írása helyett. Ilyen lett, remélem tetszik.  

Kavarognak a gondolataim, nem tud a kezem lépést tartani vele, mert annyi mindent szeretnék leírni erről. Nem akarok sok részletet kikotyogni, mert a saját élmény az igazi. Egy angol srác jegyzi a könyvet, aki annak ellenére, hogy valószínűleg életében nem tapasztalta meg a nélkülözést úgy ahogy az orosz emberek, mégis el tudja mesélni. EL-KÉ-PESZ-TŐ történelmi tudása van az éráról, olyan szintű részletességgel írja le a hétköznapi élet legkisebb dolgait, hogy kaphatsz egy teljes képet. Milyen jegyre mit adtak, kik járhattak a párt külön boltjába, hogy kínozták meg azokat akik politikai foglyok voltak, mit raktak az orosz töltött káposztába, mit ettek a háború alatt a kis falvakban télen, hogy pisiltek a marhavagonban, miközben a gulágra vitték a rendszer ellenségeit, milyen volt a lakáskérdés, hogy nézett ki akkor egy árvaház stb. stb. Nagyon sokat tanultam belőle. Emellett egy az egybe végig tudod követni az emberek gondolkodását és sajnos kombinálását is, mert akkor nagyon is sz

Ma reggel mikor az ebédhez vettem ki a húst, megpillantottam egy régi dobozt a mélyhűtőben, málna volt benne, még P. Nagymamájától kaptuk az előző nyáron. Csináltam neki belőle egy reggelit, amire minden dietetikus csak bólogatna... Vagy rázná a fejét, attól függ mit vall. Parttalan vita. De a belevalók egészségesek és sok energiát adnak, összekerülve még finomak is lettek. Az ember annyira fellelkesült a teljes reggeli tudatától, hogy  megkínálta egy kis tejszínhabbal és nutellával. Hozzávalók: 2 nagy, vagy 4 kicsi adag 4 evk zabpehely (tört, nem hengerelt) 1 evk méz 2 tk lenmag 1 dl víz 10+10 dkg gyümölcs + egy nagy doboz görög joghurt. (Nem sznobériából, csakis a sűrűsége miatt) Elkészítés: A zabot és a lenmagot öntsük le forró vízzel, annyival, hogy épp ellepje. Fedjük le és 10 percre hagyjuk békén. A gyümölcsöt törjük össze, keverjük fel a mézzel. Keverjük bele a zabba. Rétegezzük üveg poharakba, hogy a színek látszódjanak. Egy kanál joghurt, egy kanál gyümölcs

Az asztalom felett megint egy olyan munka vár, amitől lüktet az agyam, érzem, hogy forr a vérem. Nem a dühtől, csak a szomorúságtól. Igen, én még olyat is tudok. Még egy olyan ügyfél, aki 20 emberből egyet példáz: hazudik és csal csakis azért, mert meg tudja magyarázni saját magának, hogy joga van hozzá. Sajnos a mi anyagi és időbeli kárunkra. Hisztizik a telefonba, hogy neki AZONNAL kell a munka, természetesen nem hajlandó felárat fizetni, mert azonnal keres egy másik szolgáltatót. Elkészül, vagyis elkészült 3 hete, azóta színét sem láttuk. A telefont sem hajlandó felvenni. Hétvégi pihenés? Valószínűleg az övé nagyon jó volt, amíg más elvégezte a munkát, amit ő el is felejtett. Vagy aki csak azért eljátszotta a hülyét, csak, hogy kevesebbet fizessen. A 130 m2 házról kiderült, hogy 220. Amikor bejött, megmutattam neki a mérési eredményeket és megkértem, hogy a vevőt tájékoztassa, hogy majdnem dupla akkorát fog vásárolni. Az előre mutogatás, nagyon megy: neki ennyit mondtak! Az volt

Ez a bolond április sajnos meg nem léphető lustasággal ajándékozott meg. Töltekezem a családomból, a szabadidőből, a könyveimből, - mostanában Orwell 1984-ét olvasom, néha hangosan P.-nek, zseniális -  azokból a fél-egy órákból amit sporttal töltök. Élvezem azt, hogy délután, vagy épp kora reggel alig moccan a levegő a laposan besütő nap fényében és néhány korty után visszafekhetek, mert az óra adott még 10 percet. Külön örömként élem meg, hogy esténként beleszagolok a levegőbe és a távoli duda szó és mentősziréna felett ott fúj a tavasz. Előhírnöke azoknak a nyár esti szeleknek, amik utazásra ingerelnek és egyből indulni vágysz. Jó, de még milyen jó.  Sokszor van eszemben az írás és, hogy úgy meredek az új bejegyzés terére, mint valami le nem küzdhető ellensége. Azt tanultam, ha valami nem megy, akkor nem hagyhatom anélkül, hogy nem erőltetném. A blogírás egyik aranyszabálya, hogy ne hagyd frissítés nélkül a nagyérdeműt, hamar megbosszulja magát egy két hetes kihagyás. Most üresnek

Ha lassan is, egyre megszokottabb a szemünknek, hogy virágzó fákat láthatunk. Az esküvő körüli felmerülő kisebb dolgokat egy strucc problémakezelésével zárom rövidre. Meghívó még azóta sincs, ugye hogy rá kéne kapcsolni? Ma is güzülhettünk volna, hogy szervezkedjünk, keressünk el nem hanyagolható kék harisnyakötőt (felejtős). Inkább elmentünk moziba harminc 10 év alattival megnézni egy mesét. Megint én voltam az a marha aki a leghangosabban nevetett és sírt a teremben. Az estékből maradó 2 órát futásra áldozom. Akárhányan megkérdezték az okát mindig derültséget okozott: én vagyok az első, aki azért akar fogyni MÉG többet ehessen az esküvői ruhájában. Volt időszak az életemben amikor egész rendszeresen eljártunk futni. Most azt a szintet akarom visszahozni. Úton vagyok, tegnap megkarcoltam az öt km-es távot! Testvérem kitűzött egy viselhető célt, július 11.-én lesz egy futás, indulni akarunk rajta, nem trófeáért, csak a lehetőség miatt és mert képesek leszünk kényelmesen megtenni a tá