Ez évben lehet máshogy? Bolti ajándék, vagy kétbalkezes büszkeség

Forrás: amint látjátok: thefrugualgirls.com

Ahogy a 9gag-en kihirdették november 1.-én: vége van a jelmezbemutatónak, nem kell gondolkodni a nagy durrantáson, aminek a képe mindenki fejében benne van és felismeri, mégsem jut eszébe megcsinálni. A kutyára, macskára, teknősre ezentúl az ijesztő jelmeze helyett mikulás sapka kerül.
Más szemmel kezded el nézegetni az üzletek kirakatát és ezt ők is tudják. Vagyis ők tudatják velünk azokkal a korai fecskének szánt mikulással és szaloncukorral amit láthatunk a metróban amikor az iskolai tanszer hadjárat befejeződik. Tik-tak, csing-csing pénzed csörrenjen a mi kasszánkban!

Forrás: diyjoy.com

A reklámplakátok színei reagálnak a készülődésre, elkezdtek több csillogó elemet, intimitást sugárzó bordót, barnát, aranyat használni.  Az ember ahogy ránéz ezekre a képekre szinte érzi az alma és fahéj illatát. Állj, ha bolttulaj lennék, most bizony beállítanék a csatasorba néhány alig látható helyre egy kis illóolaj párnát, hogy az is valahogy ezt érezze aki csak megnézi a kirakatomat.  
Eddigi évek folyamán az elfoglaltságom okán mellőztem a saját készítésű ajándék gondolatát és lehet hogy ebben az évben is a könnyebb utat választom. Ha meg van mondva, hogy abból az üzletből azt kéri, minek magyarázzam hogy jobb egy kézzel varrt kistáska neki?

Viszont az SK karácsony gondolata akkor ült bele a nyakamba, amikor megláttam egy hiperben, hogy egy cég felvállalta azoknak az ún. "food jar", réteges házi készítésű ajándékok gyártását. Egy sima tejberizs vagy muffin valami színes ízesítő granulátummal, hogy rétegezhető legyen és pont. Beletöltjük egy cuki üvegbe, amibe a paradicsomlé van, ráhúzunk egy szépen megtervezett, ötvenes évek Amerikáját idéző címkét és eladható.  Lezsibbadtam, mert annyira egyszerű dolog és ez a cég meglovagolja azt, hogy nálunk még mindig inkább megveszik a B-rizst és tejport szép üvegben tripla annyi pénzért, mint hogy hazamenjen és ő megcsinálja.
 
Szóóóval ilyenkor belegondolsz, hogy vagy bedobod magad és sikert vetsz és aratsz, vagy az illető akinek csinálod megneszeli, hogy te dobtad össze, nem fog neki annyira örülni.
Gesztus szintjén sokkal jobban értékelek egy saját kézzel írt, vagy megcsinált dolgot, persze nem vagyok válogatós. Ha tusfürdő, tusfürdő: mindennek lesz helye.

forrás: diyready.com

Viszont mikor elképzelem, hogy a másik méregette hozzá az alapanyagot, hogy melléöntötte, hogy szitkozódott, hogy nem szép, hogy izgult azért hogy Nekem tetszen, hogy 3. tudta csak szépen megírni a cimkéjét...akkor a legnagyobb ajándékot kapom tőle: az idejét, amit közvetve Nekem ajándékozott, hogy én csak öntsek, kavarjak és süssek.
Most ezt végigvezettem a sütis keveréken, de akármivel működik.
Például a családban tavaly karácsonykor kaptunk egy csodásan szép mézeskalács házat, cukorka cserepekkel, jégcsapokkal és A+-os energetikai tanúsítvánnyal!
Szétszáradva már nem tartogattuk március környékén, de akkor is lerágtam az drazsékat a tetőről, legalább azt mentsük.

A legutolsó ilyen ajándékom egy teás doboz volt, amit egy esküvőre vittünk. Vicces volt, mert aznap délben jutott eszembe az ötlet, a szertartás pedig négytől kezdődött. Igazi last minute ajándék cipőpróba, sminkelés szerűség és ing vasalás közben. Szerencsére a környékünkön van egy nagy bolt, ahol árulnak nyers fából készült teásdobozt. A festést elvetettem, mert nem száradt volna meg mire kell.
Az oka:
Egy kitérő: Minden félév végén volt ún. "terítés" a fősulin. minden prodoktum amit az adott félévben szorgosan megcsináltál. Persze a kávézás, röhögcsélés, cigizés ecetera mindenkinek elfoglalta az órai idejét, így a legjobb ötletek vagy előző este vagy a terítés reggelén készültek el.
Egyszer egy csoporttársam a "haszontalan tárgyak tervezése" félévben behozott egy kismacska tartó dobozt, amibe úgy fér bele a macska, ha belehajtogatjuk. Mindenki röhögött, hogy ki az kretén aki ilyet kitalál, erre megszólal a tanár:
- Jó elgondolás, tetszik az ötlet...csak ne ragadna a friss festéktől.

A teára visszatérve: maradt az égetés eljárásos díszítés kacskaringós virágokkal monogrammal és vékony diófa pác+egy doboz vegyes tea tüll szalaggal.
A kisbaltás (tudod nyuszika meg a kisbalta) szemérem ezt hozta ki belőlem és így adtam át: Ha nem tetszik, nem kell használnotok.
Utólag gondolkodtam, hogy de buta vagyok, milyen szívvel bonthatták ki, milyen összegányolt förmedvény van benne... pedig csak házi. Szerencsére tetszett nekik, úgy hallottam visszamondás alapján.
Miért szégyelljük a saját munkánk gyümölcsét? Mi van akkor, hogy elcsöppent a festék, vagy rájövünk készítés közben, hogy eggyel több bal kezünk van?   
Azt vettem észre, hogy nem aszerint gondolunk az ajándékra, hogy kinek vesszük, hanem hogy lehetőleg olyan összegben adjuk vissza amennyit mi kaptunk tőle előző alkalommal. Persze ez az etikett, de ilyenkor fogalmazódik meg a kérdés: vegyek még hozzá valamit, vagy elég?
Most mondd, hogy nem jártál még így!
Mivel lennénk kevesebbek, ha nem lenne tele a karácsonyfa alja színes papírcafatokkal és mindenki egy-két ajándékot kapna ami neki szól, vagy amire szüksége van?
Kevesebb Mark Darcy féle rénszarvasos pulcsi, kevesebb nyakkendő ami a Grincs szerint úgy is nála köt ki.
Summa summarum: kössetek, meg nem támadási szerződést a családdal erre a karácsonyra és nézzétek a világhálót a következő nagy ajándékötlet reményében.