Le Café de Capucine

Csapongásom ebben a bejegyzésben is megmarad... Húsokról: mivel mohamedán vallású országról beszélünk, valahogy nem sok malacot láttunk. Nem is érzed a hiányát, mert úgy készítik el a marhát, a borjút, a csirkét és ritkábban a halat, hogy betegre zabálod magad belőle. A henteseknél sokszor láttunk birkát kipakolva, legtöbben, ezt vásárolják. A hentesek, mint (jobban megnézzük) nálunk is, pirosra festett üzletben találhatóak. Külön jóságnak tartom, hogy itt nincs szokásban, hogy az épp levágott állat fejét nem tűzik közszemlére frissességét bizonyítandó. Bár azért élmény, nem egy állatvédős, de azért érdekes tapasztalat, ilyen hagyományt is működésben látni.  Kitérő: Sajnos a búcsúvacsoránk olyan jól sikerült, megfeküdte a friss és ropogós makréla és a sült krumpli a gyomrunkat, hogy az éjjeli felkelés, repülés, buszozás nem volt kéjutazás. Első dolgom volt jelezni a felszállás előtt, hogy ha jót akarnak maguknak, akkor biza készítsék ki nekem azt a hányós zacskót! Spórolnak a lelkem

Amikor lefoglaltuk a szállást, a teljes ellátás volt az egyik sarokpontja a választási kritériumoknak. Bár így utólag belegondolva, nem egy ökör ára ott jókat enni. Nem sokat tudok most sem a konyhájukról, végül is csak megettem. Mindig egy ismeretlen helyről kiragadott gondolat motozott a fejemben amit rég egy utazási műsorban hallottam: A török konyha a vegetáriánus mennyország. Piszkosul igazuk volt.   Az all inclusive elllátás korlátlan fagyi adagokat, púpos tányér görögdinnye szeleteket, ki nem ürülő boros poharakat eredményez...az első 2 napban. Utána a bőségben is megtalálod azt az adagot, amit otthon eszel. Egy kis általános összefoglalót gondoltam a térség konyhájáról, de olyan nagy dologba nyúltam bele...ez egy hatalmas és teljesen új konyha, azóta bújom a "szakirodalmat", főleg amit barátnémtól kaptam ajándékba. Sőt a közelgő születésnapomra szeretnék egy turkis süteményt kipróbálni, a künefé-t. Tudtátok, hogy a töltött káposzta török étel volt, mielőtt magyar

Ezzel az egyszerű sütivel úgy jártam mint édesanyám nyáron a zöldbablevessel. Addig volt üres a tepsi, amíg 2 adag között kimostam. Tegnap is, ma is sikere volt. Meg akartuk lepni valami üdvözlő ajándékkal a szüleinket a nagy út után hazatérés és találkozás alkalmából. Első nap az olvasott recept szerint (nagyjából) jártam el, második nap, már saját magam jártam el. Egy ember volt jómagamon kívül, aki mindkettőt kóstolta, ő is a 2.-ra szavazott.Ezt közlöm. Krém: 4 dl tej 3 evk cukor 3 evk kókuszreszelék 2 evk liszt 5 dkg tejcsokoládé kevés sütőpor (1 kk) vanillia kivonat  Tészta: 25 dkg liszt 4 dkg kakaó 15 dkg cukor 1 csomag sütőpor 1 evk kókuszreszelék 1 cl vanilia kivonat 2,5 dl tej 1 tojás 65 g vaj felolvasztva csipet só Teteje: 1 evk cukor és 1 evk kókuszreszelék Elkészítés: A krém hozzávalóit, kivéve a csokoládét keverjük csomómentes masszává. Tűz felett főzzük meg a pudinghoz hasonlóan várjuk a pukkanó buborékokat.  A csokoládét vágjuk nagyobb kocká

2. nap délutánján megfogalmazódott bennünk az igény, hogy többet akarunk látni a környékből. A helyi idegenvezető csaj, aki navigált minket a jó buszhoz a reptéren, másnap reggel felvázolt néhány fakultatív programot. Volt benne egy Alanya környéki dzsipp túra. Tetszett mindkettőnknek, az ára ami kicsit riasztó volt, 41 euró per koponya. Megbeszéltük, nyaralunk, csapjunk bele a lecsóba. Nem indult, nem jött hozzá elég ember, 8 fő. Megbeszéltünk egy helyi idegenvezetéssel készülő társaságnál, egy hasonló egy napos utat, 18 euró per fő. Elkezdett dobogni a kis szívem, mert a másiknál az lett volna a nap fénypontja (nekem), hogy elmegyünk egy mediterrán gyümölcsöskertbe és láthatunk citrom, banán, narancs vagy gránátalma fát esetleg valamit megtudok róla, hogyan mint kell termeszteni, legjobb esetben lennének házi készítésű cuccok. Ebbe a programba is benne volt, de csak addig, amíg befizettük a suskát! Tartalmazott még falulátogatást és egy elköltött ebédet egy Dimcay-ban vagyis vízr

Telnek, telnek a napok, lassan beleszokunk ebbe a turista létbe. A szakácsok a konyhán, már nem rezzennek össze a hülye kérdéseimtől, amikor azzal zaklatom őket, hogy ugyan árulják már el milyen fűszerekkel ízesítették az adott ételt. Kedvesek voltak, annyira akartak segíteni nekem, hogy már behívtak a konyhába, megjegyzem, olyan tisztaság volt vacsoraidőben, hogy akármelyik étterem megirigyelhette volna. De nem tudtam meg a titkukat az áhított ételről, ugyanis egy szót nem beszélnek angolul. Feladtam, de azért kaptam egy kóstolót elemezni.  Egy viszonylag kis hotelben vertünk tanyát, 4 km-re Alanya belvárosától. Fapados, inkább egyszerű ellátmány, de legalább a szobánk tiszta, takaros, az ételeink annyira finomak, hogy minden vályúhoz hívást izgatottan várunk, hogy milyen új ételt ismerhetünk meg. Nem olyan nagy a bőség, mint tavaly, de nincs az emberek részéről sem az a pazarló, ki kell mondanom bunkó attitűd, hogy egy falat után otthagyják amit kiszedtek. Az ingyen sör nagyon

Mielőtt elértük a földi paradicsomot az olajbogyóval és olajban eltett paprika és a töltött padlizsán idejét, néhány dolog a tegnapunkról és az indulásról. 01:00 Indulás Debrecenből: telekocsi rendszerben mentünk, ami röviden Oszkár. Apukám autentikus fordítása a szó etimológiájáról: ossz-kár=car. De egy meggyőzőbb adat, hogy ezt a rendszert használjuk vonat helyett: a MÁV Budapest Debrecen távon irányonként 4000 ft. Nem a vagyunk már diákok, nem tudunk összegömbölyödve aludni 5 órát a reptéren, a diákigazolvány ideje is elmúlt. Oszkár kettőnknek  2500 Ft lett és az ágyunkban aludhattunk másfél órát aznap este. Mert annyi jutott. Elindultunk, nem tudtuk, hogy mink maradt otthon. Az eddigi lista: akármilyen fésű, férfi borotva, napszemüveg. Bevallom pestre félúton lezsibbadtam, hogy fürdőgatyát becsomagoltam e P. nek. Jelentem, igen. De az aznap reggeli 10 perces bepakolás az eddigi legjobban sikeredett, kisebb fiaskókkal. Semmi felesleges hívság. Lesz hely pakolni. Mindig mikor o

Inspiráló és szinte megrészegítő a repülőterek hangulata. Mindig szerettem ez a sokak által hosszadalmasnak és bonyolultnak tetsző tortúrát, amíg beérkeztünk abba a gyönyörűséges és világos térbe, ahonnan a gépek játék kópiáknak tűnnek. Az utazási addikció egészen gyerekkoromig nyúlik, már akkor nagyon imponáltak a kis bőröndök, a kopogó cipősarkak és a stewie-k szoros kontya. Borzasztó sikkes és felszabadító dolognak érzem ezt a kozmopolita környezetet, az eltérő arctípusok és kirívó csodabogarak erdejét.   Utazni számomra nem jelent mást, mint nemet mondani a komfort zónára. Mivel mással lehetne színesebben, szagosabban és kiszámíthatatlanabbul megtalálni a miénktől eltérő életeket? Persze, kétségtelen, hogy olcsóbban is lehet mókuskerékből kifarolni. A 2B terminál ún. "Skycourt"-je

Ez a dal is része a tinédzser koromnak, bár a tudás hatalom, mikor megtudtam, hogy ez a dal egy elfuserált népdal, hasonló a mi magyar nótáink diszkó hangszerelésű borzalmaihoz, kicsit csalódtam, de azért jó nyávogni rá. Nemsokára elutazunk egy olyan országba, ahol indokolatlanul sokat használják az ü és ö betűt.  Főiskolán volt 2 török csoporttársam, kicsi szelet volt egy ilyen nagy országból, de nagyon pozitív, alig várom, hogy többet lássunk.  Tavalyi esetből tanulva, alig viszünk valamit, hogy több férjen a kulináris élvezeteknek, kamu Louis Vuittonnak stb stb.. Megint olajbogyó mérgezést akarok kapni, megnézni a "tündér-kéményeket" és  hülyére enni magam a szirupos édességekből. Már csak néhányat kell aludni! E elfogulatlan képsor az internetes médiumról származik. Kappadokia Pamukkale