Le Café de Capucine

Miután a debreceni helyszínek végképp elkedvetlenítettek a házasodást követő ereszd el a hajamtól, valami nyugalmasabb után nézek. Mennyire lelkiismeretes vendéglátó és esküvő szervező az, aki 3. hete nem válaszol az árajánlat kérő telefonokra és e-mailekre? Meg engedheti magának valaki ezt a viselkedést? (Mindenki, akinek nem kell utcán járkálva sepregetni láthatósági mellényben, hálás azért, hogy benne maradhat a nagy piramisjátékban, amit a nyugdíjáért játszik. Apropó, P. felhomályosított tegnap, hogy jobb ha nem is álmodozok ilyesmiről, mert töredékét sem kapjuk kézhez.)    Nekem az is furcsa, hogy a vendéglátó helyek nem tartanak egy embert azért, hogy ott üljön egy telefon mellett. Így lehet azt a viccet megjátszani 2014-ben, hogy többször nem veszik fel az érdeklődőnek a telefont. Én rá tudtam magam szokatni, hogy a telefon nem csöröghet 3-nál többet, mert a piac és az ügyfél NEM VÁR. De egy nagy hotelnek túl nagy beruházás venni egy mobilt, hogy azon is elérhessék a birkák

Szerencsés embernek mondom magam, ugyanis a P, a Pár előhozakodott a kapcsolatunk második legjobb (az első a gyűrű volt egy random szőlőhegyen a Baltonnál) felvetésével. Menjünk el a hétvégén a nyíregyháza mellett lévő múzeumfaluba. Az ötletet egy kiszólásom adta egy héttel korábbról, mert belebotlottam egy beszélgetős műsorba apukám autójában. Semmi sincs véletlenül, ahogy az a kuplung szakadás sem, ami megakasztott minket szombat reggel egy piros lámpánál, 2 órával később ezért halhattam meg ezt. Erről a helyről szólt a tudósítás, hogy Árpád kori falut építenek, végigjárva egy ismeretlen kor leleteinek mára teljesen elfelejtett építkezési technikáit. - Állati! Kiáltottam fel magamnak és levegővétel nélkül meséltem el ezt P.-nek, amint lehetett.  Péntekig kiidegeltük magunkat, nagyon megörültem neki, hogy 1. tanulhatok, és hogy csorgathatom a nyálamat a földházakra, a máshol a vajköpülőre, a fém teáskannára, a bádog bögrére, a hófehér vászon kendőre, a gyönyörű kemencékre. Tudom

Nem fordítom, mert nincs magyar megfelelője ennek a hasonlatnak. De minden esetre nagyon szép dal.

Hétfőn, mikor bánatomat oda dobtam egy írásba, elkövetkezett a csodálatos kielégülés, fellélegeztem. Annyira, hogy elővettem egy építészeti elemzés írásomat, ami itt a blogban is megjelent és beadtam egy építészeti értékekről szóló pályázatra. Csak 2 dologban nem fért bele a kiírásba: kétszeresen ütötte meg a 3500-as felső karakter határt és előnyben részesítik a határon túli épületeket. Sok szép omladozó épület van itthon, de sokszorosa van a határainkon kívül, sokkal kisebb figyelmet kapva. Elküldtem a szerkesztőségbe ezt a kicsit hosszú írást, hogy ajánlom, mint figyelemre méltó építészeti emléket. Megjelentették!  Itt lehet ( újra ) elolvasni.

Az elmúlt heteket átszőtte az az optimizmus, amit a saját tehetségembe vetett hitem táplált. Mit mondhatnék, sokkal több energiám volt mindenre, sokkal nagyobb örömmel végeztem el a munkámat, mert boldog voltam, hogy megint alkotok. Ne aggódjatok, már vége. Mindenkinek mondtam, aki ránk kérdezett,  hogy megpróbálkoztam egy írópályázattal, mert magamat akartam megmérni, hogy képes vagyok e egy történetet kiizzadni elejétől a végéig, úgy, hogy történelmileg hiteles legyek, minden szempontból. Jelentem, végigcsináltam és nagyon élveztem. De mint minden zabolátlan, ösztönös dolgot, ez is annyira elkezdett érdekelni, hogy tanulni akartam róla. Hogyan lehetek jobb. Gandhinak igaza van. * A festésnél sikeresen kigyomlált az oktatás minden spontán megnyilvánulást, amiért késztetést éreztem az alkotásra. Annyira, hogy most már csak görcsöket tudok létrehozni, mert meg kell felelni. Ha valamit boldogan akarsz csinálni,akkor felejtsd el az iskolát, erre kellett rájönnöm, zsebemben 2 diplom

Első találkozásom ezzel a növénnyel és aha élménnyel főztem, ugyanis 28 évesen jöttem rá, hogy a pritamin paprika és a kápia, csupán formai eltérésekkel rendelkezik. Meg persze árban sem egyenlő súlycsoport. Gyerek koromban sohasem ettünk ilyet, de a tudatlanságom nem tarthatott örökké. Barna rizst is tegnap ettem először életemben. Amíg szezon lesz, addig néhányszor még előveszem ezt a fogást, mert meglepően finom. Tegnap este későn értünk haza, ez a szegény ember rendelt nekünk vacsorát, de amíg kiszállították, addig elkészült ez is, isteni illatokat eregetett a konyha környékén. A pizzafutár nézhetett, hogy milyen fura szerzetek vagyunk, hogy vacsorát főzök, miközben jön a felmentés. Másnapra jó kis ebéd lett, bár sanszos volt, hogy kieszem a tölteléket még betöltés előtt. Csorog a nyálam a déli szünetig. Minden a rizzsel kezdődik. Mielőtt nekikezdünk a fogásnak, rakjuk fel főni 3x-os vízben. Mivel fél óra a főzési ideje, legyünk takarékosak, főzzünk nagyobb mennyiséget és 2 f

A köles jó, a köles finom. Ízlelgesd ezt a mondatot, mert ha hetente legalább egyszer ebből az apró arany golyóból, akkor az összes belső szerved, a hajad, a bőröd sikítva fog könyörögni a következő porcióért. Ez azért nem rossz kilátás. Úgy tehetsz jót saját magaddal, hogy nem kell a homlokodra kiírni, azzal a fancsali képeddel, hogy épp egészségprogramon vagy és azzal próbálod az ízbeli hiányosságokat elfedni, hogy koncentrálsz az étel egészséges mivoltára. Nincs jellegzetes íze, nagyon simulékony matéria, ami mellé odarakod, engedelmesen átveszi.  Magában is fogyaszthatod, de egy finom sülthöz is kiválóan illik. A magamban csak "Frankeinstein paradicsomnak" becézett bikaszív paradicsom pont elég nagy volt ahhoz, hogy szépen meg lehessen tölteni. Jelen esetben kölessel és zöldségekkel, tetejére pöttyintettem egy kis cottage cheese-t, hogy szépen rásüljön és mutatósabb legyen. Hozzávalók:  (4 személyre) 4 db bikaszív paradicsom 5 dkg köles 1 tk só 1 kk oregano (szár

Az átállás, hogy egészségesebben, legfőképp kikerülve a húst étkezzünk olyan nehézség a hétköznapjainknak, amit nem tudtam megugrani abban a 3 aktív órában, amit esténként otthon töltünk. Annyiban változik az eddigi gyakorlat, hogy változatosabban használom a gabonaféléket, elhagytuk a fehér cukrot, a régi fehér liszt készlet fele fele arányban bekeverésre került tönköly liszttel, a fehér sót már csak lábfürdőhöz használom. Lehet, hogy a bányasó szürke és összeáll, de sokkal  jobb szívvel sózom azóta az ételt. A húsevésről sokat beszélgettünk, arra jutottunk, ha három naponta eszem, durván heti kétszer, már tettem valamit, persze ez csak kis lépés. Ez a recept is a hétvégi esős időt kívánkozik színesebbé tenni, húsos fogás, amit nem csak nézni, hanem csodálni érdemes a szép színek, az komplex íze miatt. Mostanában mindig kapunk egy egy doboznyi paradicsomot, mindenhez esszük. Kacsazsíros kenyérhez, a nagyokat megtöltve, a kisebbeket omlettbe darabolva, pörköltbe, sült mellé, vagy cs

A szüleim, szeptember 7.-én ünnepelték a 29. Házassági évfordulójukat. Az esemény előtt gondolkodtunk, mit adjunk ajándékba, de mikor kistestvérem elkotyogta, hogy milyen ajándékokat vettek egymásnak, lemondtam minden tervemről. Utolsó lehetőségként fél órával az érkezésük előtt elkezdtem sütit csinálni. A süti kinézete ellent mond az alkalomnak, mert olyan bagatell és kis csúnyácska is a a szentem. De akinek nincs ideje elmenni vásárolni, abból főz, amit otthon talál. De az én legnagyobb megdöbbenésemre, mindenki emlegeti milyen finom volt és hogy csinálhattam volna többet. ???? Összeférhetetlen. Családom másik 2 nőtagja profi cukrásznak elmehetne. Rest kekszes, almás szelet Hozzávalók: 200 g háztartási keksz darabokra törve 50 g vaj 4 kisebb alma 1 tk őrölt fahéj 2 tojás 2 evk mazsola (átmosva) 2+1 evk cukor 1 dl tej Elkészítés: a kekszet nagyjából törjük szét, csak annyira, hogy ne maradjon épp darab. Adjuk hozzá a mazsolát. Öntsük fel a tejjel, törjük bele a toj

Néha szükségünk van egy ilyen nagy kövér macskára, akinek olyan magabiztos kisugárzása van, Emlékeztet egy régi csoporttársamra, akivel mindig jókat nevettünk. Igazi jó barát a mai napig. Neki voltak hasonló megszólalásai a saját képeiről, például: vigyázz, ne érj hozzá a mai munkámhoz, mert megégeti a kezed a tehetségem! Vagy egy klasszikus: megtekintése, csakis napszemüvegben lehetséges, nem bírnátok elviselni a fényét! Tudom, meredek, ő is tisztában volt azzal, hogy hogy nem tud minden nap tisztán zseniálisat alkotni, csak magát doppingolta néhány keresetlen jó szóval. Egyszerű és hatásos módszer, hogy ne ess szét ha kudarc ér. Annyira nagy szükség van a szeretetre, mégis attól az embertől vonjuk meg ezt, akivel a legtöbbet vagyunk. Saját magunktól. Ne aggódj, ha valami hibát elkövetsz, azt a társadalmunk minden adandó alkalommal az orrod alá dörgöli. Duplán nehéz a megoldáskeresés úgy ha még magad utálatára is időt, energiát fordítasz. Konklúzió: melengessen meg minden

Elnézést, a napokban jelentkezem egy normálisabb bejegyzéssel, de P. szavával élve "őszi fáradtságom" van. Addig hipnotizáljon titeket ez a kis para-szemű jószág. Nem tudok nem a szemébe nézni, őszintén szólva egyre félelmetesebb.

Gyér társadalmi életemben egy régi jó ismerősöm talált meg. 48 órán belül találd meg a kedvenc versed, linkeld be és kérj meg 10 ismerősöd, hogy tegyen ugyanígy. Megértettem a feladatot, 48 óra helyett egy hétre való gondolkodást adott, amikor is rá kellett jönnöm, hogy a kortárs lírának sem szakértője, sem olvasója nem vagyok. Sajnálom, kedves kortárs költő barátom, annyira örülök a sikereidnek, elolvasom a te írásaidat is, de nem az én nyelvemen szól. Régi vágású vagyok, aki élvezettel fürdik az a múltban. Ez a vers nem csak idejét tekintve régi, hozzá tartozik az én régi emlékezetem. Még mindig szívfacsaró, ahogyan vágyik/vágyunk a szeretetre. József Attila GYERMEKKÉ TETTÉL Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd -

A rendhagyó lakhelyek sorozatom x-dik részében a lakhatásra alkalmas hajó keresésem osztom meg a nagyérdeművel. Mindenek előtt leszögezem: nem tudom hogyan lehet egy hajóban elképzelni a családi életet. Legalábbis nem úgy ahogyan először találkoztam a témával még réges-régen Lyonban. A Rhone parti sétányon magányos postaládák álltak közel a folyóparthoz. Nem tudtam mire vélni, de amikor közelebb mentünk, akkor láttam meg a kövezett kis utakat, majd a lépcsőt egészen a hajótestig. Józan paraszti ésszel azt gondoltam, hogy mekkora hülyeség, éppen a röghöz kötéssel lenyisszantották a dolog szabadság illúzióját. Ahol már postaládád van, ott vagy és kész. Belegondolva: gyerekeid vannak, iskolába kell járniuk, te dolgozóban vagy. Egyszerűen nem teheted meg azt, hogy felhúzd a horgonyt és végigcsordogálva a folyón kiköss máshol. Nem vagy Johnny Depp féle vándor cigány a Csokoládéból. Akkor miért van hajód? Egyrészt, mert sokkal olcsóbb az ára és a fenntartása mint egy azonos négyzetméter