Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2014

Bud Spencer fél fogára: babos csirkemell

Kép
A mai nap ért egy szomorú felfedezés: kérem tisztelettel, ma már annyira sem bízhatunk senkiben vásárláskor, hogy még az aprót is meg kell olvasnunk. Ugyanis a kétszázasok közé bújva találtam egy születési évemben nyomott, békebeli 10 forintost, színre, nagyságra azonos a testvéreivel. Szégyellje magát az, aki így akar nyerészkedni, csak kicsivel károsítja meg a másik embert, de elég, ha naponta csak 10 érmét áldoz be a gyűjteményéből.... Öröm az ürömben, hogy ott nagyon szép csirkemellet vettem, ami azért könyörgött, hogy valami finom legyen belőle. Küldetés teljesítve, bár ilyen anyaggal öröm dolgozni. 4 emberes adag jött ki belőle és a babbal kombinálva csak egy ember jutott eszembe: Bud Specer.  Bud Spencer csirkéje Hozzávalók: (4 személyre) 2 egész, bőrös csirkemell 100 g szárazbab 1 dl fehérbor 1 kis konzerv sűrített paradicsom 3 gerezd fokhagyma 1 közepes paradicsom 2 tk só, kevés bors szárított oregano chilli paprika ízlés szerint (savanyítva, vagy szárít

Tigris a hóban

Kép
A fülledt meleg és a júniusba hajló tavasz egyik velejárója az évnek ebben az időszakában egy fa "termése", ami egy bukfencező fehér kis szösz, ami a koszos város utcáin, az autók szélvédőinek alsó tövében gyűlik fel. Ez a növény mindig eszembe juttatja az egyik kedvenc filmemet, aminek címe: Tigris a hóban. Bohókás kis film, tonnányi nehéz mondanivalóval, viszont így is fulladozva kacagsz a helyzetek komikumán. Nem olyan sokszor, mert háborús drámáról beszélünk, de azért akad. Roberrrrto Begnini, a főszereplő, aki taxisként és hithű katolikusként meg kell vallania a hátsó ülésen utazó papnak, hogy megkívánt és megrontott egy bárányt. Ez a sovány fél óra beírta magát a világ filmes történelmébe. A legbizarabb motiváció olasz tanuláshoz, hogy megtanulj úgy darálni, ahogy ő.   Amikor megnéztem, egy vonulat volt nagyon megkapó számomra: amit Roberto Begnini Az élet szép című filmjében is mutat: összedőlhet a világ körülötted, lőjenek a füled mellől, vagy épp oda sugdo

Nyúl York és Chicago utcái az 50-es években

Kép
A fiatalember szerencsét hozó napja. Apu nem osztozik az örömben. Nagy fehér Öntudat. Egyik kedvenc: lehetne a "Szeretem a testem!" műsor (ha még van) zászlóshajója Mindig a szívem csücske volt, amikor a sok kedvenc témáim néhánya összefogózkodik és valami csodálatosat hoz létre. Jelen esetben a címkék a következők: történelem, emberek, New York és az ucca. Nem elírás, nézzetek meg néhány századfordulós térképet, egy utcát sem találtok. A fotós aki ezeket a fotókat készítette, Vivian Maier, akit szuper tehetségesnek és jó szemű, érzékeny fotósnak tartok. Azt írta a fülszöveg, hogy a képeit, csak a halála után hozták nyilvánosságra, 2011-ben, miután egy történész megvette a negatívokat egy aukción.  Különleges, abból a szempontból, ahogyan ábrázolja ezeket az egyszerű embereket, ahogy rád néznek...  Némelyik nevetésre ingerel a jellem komikuma vagy bája mia

Bunyó a Föld nevű terráriumban: Godzsiláá Vs. Mohó mutók

Kép
A tudatlanság ártatlanságával vetettem fel péntek délután az embernek, hogy milyen lenne  a Godzillát megnézni péntek esti programként. Zöld jelzés. Egyeztetés a mozival, akik visszatérő őrültként tekintenek rám, olyanra, aki annyira pofátlan, hogy a mozigépésszel dönti el melyik filmet válassza, a jegykezelővel cseveg arról, hogy az esti előadásra hány ember várható. Mindegy, addig jó megoldásnak tűnik, amíg nem mondják, hogy olvassam el a világító dobozból, vagy az újságból, vagy a moziműsorból. Summa summarum, Godzsilá. Anyukámat felhívtam előtte, legalább olyan jót nevetett, mint amikor komolyan elvonultunk megnézni a Batmant, vagy a Jurassic parkot és gömbölyű kacagása közepette megjegyzi: az nem gyerekmese? Na oszt, probléma? Beestünk és fancsali képpel megvettük a 3D-re szóló jegyet, nem volt apelláta, aki most jön, annak csak ilyet adnak. Utólag ez lett a szerencsénk. Nem néztem utána ennek az ikonikus japánikumnak, csak a klasszikus jelenet van benne a tuda

Fahéjas krémszelet

Kép
Ez amolyan kis nyam nyam, nem nagy adag. Ha belegondolok nem volt olyan sok idő megcsinálni és szigorúan betartottam a 10 perces időkeretet, mert P. kedve ellenére figyelmeztetett, hogy kezdődik a Harry Potter. Ő protestál, de én nyitott szájjal nézem és nagyon élvezem, mert először látom. Egy éjszakát pihentettem a sütit a hűtőben, reggel a fotóhoz az utolsó szeletek egyikét tálaltam fel, persze miután egyet, vagy többet sikeresen pofára ejtettem. Hozzávalók: Alap: 3*20 db háztartási keksz. 3 réteg 4*5-ös téglalap Tepsi nagysága: 16 x 25 cm~nagyjából ekkora kell Krém: 1 mk fahéj 1 evk cukor 450 ml tejföl 100 g összetört keksz Tetejére: 1 evk mogyorókrém 1 evk kakaópor 0,5 dl víz Elkészítés: A kekszeket kirakosgatom a tál aljába. A krémet összekeverjük és rákanalazzuk a keksz tetejére, elegyengetjük. A mogyorókrémet kevés vízzel és a kakaóval összekeverjük, forraljuk, addig míg besűrűsödik. Kicsit hagyjuk hűlni és öntsük végül a krémre. Teljesen hagyjuk megü